Az 1978-as eredeti kiadás után 29 évvel újra megjelent a Kriterion Könyvkiadó gondozásában Bálint Tibor kötete. Hogy kötet alatt regény vagy novella(ciklus) értendő, nem dönthető el egyértelműen. A könyv ugyanis, a modern műfajbontó, határokat feszegető kísérletekhez kapcsolódva ellenáll a hagyományos műfajbasorolásnak, és éppen ezáltal válik izgalmassá, sőt, tesz szert többletjelentésekre. Nevezhetjük novellákra bomló regénynek vagy regénnyé összerakható novellisztikus szerkezetek egymásutánjának, de talán legjobban tesszük, ha elfogadjuk, mintegy műfajként és értelmezési keretként, a szerző által felkínált párhuzamos életutakat. Az életutak sajátos kompozíciója és tartalma szorosan összekapcsolódik, forma és tematika kölcsönösen megerősíti, aláhúzza egymás jelentéseit. A szétbomló regény a (Zokogó majomból is átköltözött) hősietlen hősök széteső, töredezett világának ad nyomatékot – a történetek folytonosságát éppúgy megakasztják más történetek, ahogyan el-elvesztik sorsuk, tudatosságuk fonalát a csontig csupaszított figurák. A szövegek nyelvi megformáltságára egyfelől kíméletlen, éles kifejezésmód jellemző, amely a felfejtődő életek és a mögöttük ásító Semmi megragadására adekvát eszköznek bizonyul; másfelől ugyanezek a sorsok egyfajta mitikus kontextusba, egységbe kerülnek a címadásokban, egyes alakok beszédmódjában uralkodó biblikus hangvétel, a gyakori vallási analógiák, utalások révén. A párhuzamosok találkoznak a végtelenben, állítja a matematika. Hogy hol futnak össze a párhuzamos életutak? Talán az írói tudatban, talán a mitizáló hang által megidézett felsőbb hatalom kezében. Talán a könyv és olvasója a végtelen.
