1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Úgy állt maga az ágyasban, mint őszirózsa,
egy lábon, kibomolva.
Ilyen évelő szerető kellene nekem,
nyáron elvan egymagában, és kivirágzik,
amint deresedik az idő, oly rövidek a napok,
én is ki bírnám tölteni neki.

Nem tudom én most, fehér házuk előtt
miért állt a virágágyásban és miért éppen bal lábon,
talán jobb talpa lágyába tüske ment,
vagy mert kosarat tartott két kezében,
felemelt lábával intett, hogy harapós a kutyájuk,
vagy hogy odább a családi ebéd,
korán érkeztem a virágcsokorral, somlai borral.
Magamra gondoltam ott csupán, nem az élvezetekre,
hogy mi lesz velem ősszel, egyedül, odahaza,
és kitaláltam helyben egy magamnakvalót.

Őszirózsák az én házam előtt nőnek,
a tetejébe maga irtózik az ilyen temetői virágtól.
Nem tudom tehát, hol áll majd nálam, ha meglátogat, hova
                                                                                 tegyem.
Mert azért lehet, maga mégiscsak őszirózsa, nem egyéb.