"Őszirózsák az én házam előtt nőnek"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 20. (514.) SZÁM — OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Bodor Ádám
CSIKI LÁSZLÓ 1944–2008
Bogdán László
A porban, térden… Az utolsó utáni levél Csiki Lászlónak, valahova a más(ik)világba
Czegő Zoltán
Egyre könnyebb - Csiki László emlékére
Csiki Lászlóra emlékezünk - „Lélekben sehol sem tudtam letelepedni”
Csiki László
Készítettem egy emléket magamnak
Pomogáts Béla
Horváth Imre (1906–1993)
Noszlopi Botond
Kilépés az idill kapuján
Jóvátétel
Fémrúd a tükörben
Murányi Sándor Olivér
Formagyakorlat
Váradi Nagy Pál
gdr
Szőcs István
JEGYZET
Gombos Szilárd
Levelet Grúziából
Xantus Boróka
„Százötven papírfecnik”
Lőrinczi László
Úgynevezett „Kuncz-politika”
Szántai János
A klozett-olvasó naplójából
Boda Edit
Testté lett
És lőn első nap
Váratlan találkozás
Síró feketefű
A báb
Két sor 2008-ból
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - "Egészen új harmóniákat hallok…”
Hírek
 
Noszlopi Botond
Kilépés az idill kapuján
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 20. (514.) SZÁM — OKTÓBER 25.

Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
mint gondolat születtem meg tebenned.
Ősi nap hordoz, takar el a fénnyel,
hogy a távolban elrejtve lebegjek
a holt vizek fölött. Megszépült emlék,
melyben víg álmok pajzánul feredtek,

s a vágyak, akár kibábozott lepkék
egy szebb jövőre bontottak ki szárnyat:
midőn egy szobában laktunk mi nemrég,

és éhes testünk gyötörte az ágyat,
s most néhány tárgy: egy fogkefe,
                                         egy arcszesz,
magányos, képzelt nyugalmadra támad.

Kalandra vágyott, bennem tán a vátesz?
Tán rossz eszközzel akartam túlélni
az időmet? Ragozni szinte kár ezt,

hisz távoli számomra, ami méri:
Nagy Alkotóm. Az igazság vezette
hozzám a lényed, és most visszakéri,

s így küldetését beteljesíthette.
Ennyiből persze aligha okultam…
Hogy remélhetted, hogy bárki szeresse

éned, amelyben rég kiátkozottan
s kegyvesztetten senyved a fő Okosság,
az ős Szeretet, és az elme holtan

emel ki mindent, mit neked a világ
jóra, szépre formált: tökéletesre,
s máris benne látod ülni a hibát?

Boldogtalanság: ember földi terhe,
Isten hatalma emelt égi kénnyel,
annak jussa, ki boldog lenni merne,

s elérni hinné hatalommal, pénzzel.
Lényembe félőn – ha már rátaláltál –
ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel,

mert semmi rád, pusztán a rút halál vár,
énrajtam jutsz a kínnal telt hazába,
(ó ennél több kínt semmiképp ne lássál)

rajtam a kárhozott nép városába,
hol kéj terem meg, egy pillanat öröm,
s hogy megízlelnéd, elillan az árva
perc s te maradsz csupán haj, fog és köröm.
Énrajtam át oda, hol nincs vigaszság,
hiába ringasz el sorra más ölön,

kik nem tisztelnek, titkaid kiadják,
s nem boldogíthatnak, be kell majd látnod.
Ne érd be azzal, ki e földön használ,
csupán örökkel, s én örökkön állok.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében