"Őszirózsák az én házam előtt nőnek"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 20. (514.) SZÁM — OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Bodor Ádám
CSIKI LÁSZLÓ 1944–2008
Bogdán László
A porban, térden… Az utolsó utáni levél Csiki Lászlónak, valahova a más(ik)világba
Czegő Zoltán
Egyre könnyebb - Csiki László emlékére
Csiki Lászlóra emlékezünk - „Lélekben sehol sem tudtam letelepedni”
Csiki László
Készítettem egy emléket magamnak
Pomogáts Béla
Horváth Imre (1906–1993)
Noszlopi Botond
Kilépés az idill kapuján
Jóvátétel
Fémrúd a tükörben
Murányi Sándor Olivér
Formagyakorlat
Váradi Nagy Pál
gdr
Szőcs István
JEGYZET
Gombos Szilárd
Levelet Grúziából
Xantus Boróka
„Százötven papírfecnik”
Lőrinczi László
Úgynevezett „Kuncz-politika”
Szántai János
A klozett-olvasó naplójából
Boda Edit
Testté lett
És lőn első nap
Váratlan találkozás
Síró feketefű
A báb
Két sor 2008-ból
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - "Egészen új harmóniákat hallok…”
Hírek
 
Szőcs István
JEGYZET
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 20. (514.) SZÁM — OKTÓBER 25.

Jász asszony
üveghídja


Ha valaki keveset tud, azt igyekszik minden lehető alkalommal kiárusítani. Például a „georgiai válság” kapcsán szóba jött Déloszétia elnevezésnél legalább 16 lapban találkoztam az oszét név közkézen forgó magyarázatával, amelyet egyes lexikonok, szótárak és egyetemi tankönyvek terjesztenek; hogyhát az oszét népnév azonos egy magyar néprajzi csoport, a jászok nevével, igaz, noha vándoroltak a területük szomszédságában, nem közvetlenül ők faragták a jász nevezetet, hanem az oroszból vették át, netán szerb közvetítés is szóba jöhet; ugyebár, többszörös közvetítés felgöngyölítése mindég tudományosabb!
És ezek a jól tájékozott hírlapírók, nem bocsátkozva olyan részletekbe, miért nem voltak képesek őseink ott helyben a népnevet is megtanulni, fölsorolnak egy maréknyi szót („szavat”), melyeket eleink ott helyben azonmódúlag „kölcsönvettek”. Elég lesz csak hármat kiragadnunk közülük. Üveg, híd, asszony.
Az üveg  szónak ily változatai is ismeretesek (voltak): jéveg, sőt ög  is. E névalakok, továbbá a szemléletben létrejövő társítás is azonnal világossá teszi, hogy az üveg szó eredetében azonos a jég szóval! A mesében az, ami nagyon messzire van – az üveghegyeken is túl van. Azt legfennebb elemistáknak kell magyarázni, hogy az üveghegyek jéghegyeket jelentenek, azaz jéggel, hóval borított havasokat. Például az Alpok legmagasabb csúcsait. (Vagy az Elbrusz, Kazbek is szóba jöhet, oszetistáink kedvéért.)
A híd  megintcsak olyan tősgyökeres magyar szó, mint a jég és az üveg. Például, ha valaki sok nyelvészeti okoskodást hall, az könnyen szélhűdés áldozata lehet. Vagyis: szélütést szenved. Azt pedig jól tudjuk, hogy folyón, patakon át hidat szoktak verni. A verés pedig annyi, mint ütés. Így hát a híd és a hüd(és) közt áthidalható a különbség.
Nemcsak hídra, az asszonyra is mondták valaha, hogy verve jó. Na de hát aszszony szavunknak annyira semmi köze a veréshez, mint amennyire az is biztos, hogy nem az észak-kaukázusi akszinból, kölcsönöztük. Az asszony szó eredeti jelentése, kitetszik ez minden régi szókapcsolatból, nem az, hogy feleség, hanem az, hogy úrnő. Ezért a kisasszony is megfelel az úrfinak.
Különben összetett szó: az ag, vagyis agg, „fehér”-et jelent. Ennélfogva az aszszony tulajdonképpen annyi, mint matróna. (Lám, a mesében is: „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál”.) Ám micsoda az a szony? Azt bizony a szomj, szonnyú, és a szügy, szegy szóval kell kapcsolatba hoznunk, a gyermektáplálás anatómiájával. Egyszóval, az asszony eredeti jelentése: Fehér Kebel! Nagyon megtisztelő! Még akkor is, ha egyesek szerint – lásd ák, akad stb. – a jelentése Hegyes Kebel. Bóknak az is elmegy.
Hogy egy mai bulihisztor fogalomkészletéhez és szókincséhez közelítsünk: az asszony jelentése menő vén csaj! (Megjegyezendő: a szony tag rokonjelentésekben és hasonló alakokban sok népnél el van terjedve, a Lajtától a Csendes Óceánig.)

***
Azonban a jász szóval és népnévvel is van némi fennakadhatóság. Mondják ugyanis, hogy a jászok a XIII. században költöztek hazánkba a kunokkal együtt. Azt viszont nem mondják, hogy nagyjából a mai Jászság területén, már a római korban is éltek jászok: „yaziges metastanae”, ami nem jász áttételeket, hanem áttelepült jászokat jelent. Azonban egy katedra-nyelvész már attól rosszul lesz, ha valaki a jázig és a jászok szót egybeveti, mégha ugyanazon a helyen is fordul elő mindkettő. Jobb hallgatni róla! Arról is, hogy a X. század elején egy bizonyos Querfurti Brunó nevű klerikális személy, nyilván vatikáni ügynök, bizonyos Fekete Magyarországot emleget. Amely a felső Tiszavidékre, Észak-Erdélyre és Észak-Moldovára terjed ki.
Azt ugyan említésre méltónak találják, hogy Iaşi, Jászvásár neve tőlük származik, ám arról nem átallanak nem tudni, hogy ez az „Óiráni” nyelvjárást beszélő jász-ság milyen fura nyelvemlékeket hagyott hátra Észak-Moldovában; az Obcsina Feredeului (Feredő hátság és Rarău, azaz Ráró hegyneveket, Iaşi környékén meg a Copău (Kopó) és Naghileş (Nagy les) dűlőneveket stb. Az nem mondható, hogy ezek csángó maradványok, mivel a csángók kedvenc kultikus színe a fehér, a jászok pedig, mint tudjuk, fekete kalapot, fekete szűrt, és fekete, azaz sötétkék gatyát viseltek. (Tájturizmus esetében most is megteszik.) Ám azért még nem szabad a jász és gyász szót azonosítani; bár egyes vidéken megteszik. Mint Arany János is megírta, az akadémikus urakat ingerli, hogy ma már minden paraszt magyarul akar tudni.
Jászok a Dunántúlon is voltak; nevezetes tetteket elkövetők. Többek közt ókori források egy azóta sem utolért sportlövészeti rekordról számolnak be: egy jász hanyatt-úszván a Drávában, kilőtt egy nyilat, s azt egy másikkal rögtön el is találta. Ám ezért még tévedés volna a jász szót az íjásszal azonosítani! Minthogy az is további tanulmányozás tárgyát képezendi, hogy a XIV. században a jászokat miért hívták filiszteusoknak, és viszont. E téren jelentős adathiánnyal rendelkezünk, pláné, ha egy idevágó alapvető művet, a nagy Gyárfás Istvánt meg sem említjük.
És végül még egy kis tapló a fülbe: ami az asszony szót illeti, a szumír nin(néni), azaz úrnő jelentésű szóból képzett Innin istennő neve egy másik szumír nyelvjárásban (vagy rétegnyelvben) Gasan, azaz Agsan.

–kod–kod–kodás

Egy rendkívül jól tájékozott, eszes és nekem személyes okokból is rokonszenves tanulmányírónál meglepődve olvastam, hogy Zolnai Béla Turáni kótyag című cikkében már 1929-ben figyelmeztetett: a Wotan-kultusz már „társadalmi epidemia” és „nem tartható többé néhány suburbanus fantaszta játékának”, miközben könnyedén élcelt az ősmagyarkodás esetlenkedésein, például azon, hogy a magyar Hadúr kultusz kulcsszava is német eredetű, mert hadúr szavunk a német Hadr-ból mesterséges magyarosítással született.
Tisztelem, becsülöm Zolnai Béla emlékét (gimnazista koromban volt szerencsém szabadegyetemi előadásait is hallgatni, azon kívül több kiváló egyetemi tanár ismerősöm is sokat áradozott róla), de azért Vörösmaty költői névhasználatát semmiképpen sem nevezném ősmagyarkodó esetlenségeknek.
Minhogy Aranyosrákosi Székely Sándor leleményét sem.
A Hadr német szó különben rongyot, azonkívül civakodást, randalírozást jelent, némely kósza vélemény szerint: jiddis iskolát, hogy miért épp ebből magyarították a hadúr szót, és miért hagyták a fenébe a had  és az úr, sokak által már akkor is ismert szavakat? – annak csak a Horger Antalok a megmondhatói. Horger szerint például az Ármány  szó onnét ered, hogy a török háborúk idején a hazánkban tevékenykedő német zsoldosok legnagyobb ellensége a „szegény ember” volt, az „armmann”, aki mindenképpen próbált a szegény katonával kitolni, például nem akarta utolsó falatját sem odaadni (a többire nézve lásd Grimmelshausen regényét a harmincéves háborúról), aztán a huncut német a magyar -os képzővel látta el az armmannt, így lett a furfangos paraszt ármányos és ebből a –kodó magyar romantikus elvonja az Ármány szót, Hadúr – a „civakodó rongy”, azaz ribanc – párját. Hasonlóan keletkezett Horger szerint a zsákmány szó is. Az árm-mán ugyanis zsákkal megy a sereg után, ezért Sackmann, azaz Zsákember, aki zsákmányol.
És eme Zöllnerek és Horgerek és Kiss Lajosok még képesek szidni a pszeudo-Horvát Istvánt. A szobapincér jut eszünkbe róluk, aki miután felkísérte a nászutas házaspárt szobájukba, a kulcslyukon leskelődött. S egyszer csak felkiált magában: „És még ez az alak volt képes az ebédnél cirkuszt rendezni, amiért egy hajszál volt a levesében!”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében