1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Mert mi az em­be­ri­ség csa­ta­ter­ve? Egy-egy na­gyobb ro­ham vagy egy-egy tö­meg­sze­ren­csét­len­ség? A ki­vá­ló­ság úgy gyűl eb­ben a ne­mes anyag­ban, mint rej­tett bar­lan­gok fa­lán egy­sze­rű­en a pá­rá­ban ki­csa­pó­dó lé­nyeg, mely a tü­rel­mes idő jó­vol­tá­ból csepp­kö­vek­ben, csepp­kö­vek­ké épít­ke­zik. Va­la­mi lesz a sem­mi­ből. Szó­val ta­tár­já­rás Mi­ku­lás­já­rás­sal: al­ter­na­tí­vák és lük­te­té­sek. A ki­vá­ló, de arc­ta­lan­nak be­ve­tett, el­ma­ra­dó ez­re­dek, hor­dák, ka­ra­vá­nok, ze­ne­kar­ok — akik el­kop­ni, fel­őr­lőd­ni ké­pe­sek csu­pán, vagy a győ­zel­me­sek, akik be­ve­szik a neanderthalokat, a jég­kor­sza­ko­kat, a XX. és XXI. szá­za­do­kat? Mert nem igen le­het el­ke­se­rí­tőbb pers­pek­tí­va, mint a meg­ve­re­tés, a szét­szó­ra­tás, az össze­om­lás. Min­den anya­gunk és len­dü­le­tünk hon­fog­la­lás­ok­ra és sza­bad­ság­harc­ok­ra volt elő­irá­nyoz­va, be­üte­mez­ve, fel­ada­gol­va. A po­kol fe­ne­kén is győ­ze­lem­re és di­a­dal­ra ké­szül az em­ber. Ahogy a di­a­da­la­in, győ­zel­me­in, nagy kor­sza­ka­i­ban is a po­kol fe­ne­ké­re. Úgy néz a po­kol fe­ne­ké­re, a bu­kás­ra, a tö­röl­kö­zőbe­do­bás­ra, mint re­mény­te­len al­ko­ho­lis­ták a po­hár fe­ne­ké­re. Nem ez a dön­tő irá­nyunk. Az egy­sze­rű élet­idő­ket súly­ta­la­nul él­ni fel, ha­szon nél­kül hasz­nál­ni el. Végül és bár­mi áron in­kább győz­ni kell. A sze­ren­csét­len had­ve­zé­rek, az át­tö­ré­sek, az ár­ví­zi le­gény­ség a gá­ton; a víz­be­tö­ré­sek el­tö­mé­sé­re min­dig tíz­zel több lé­gi­ót és száz­zal több ez­re­det hasz­ná­lunk el. A sze­ren­csé­seb­bek csak annyit, amennyi épp fel­itat­ja a vesz­te­sé­get. De az olyan szá­za­dok, me­lyek több­szö­rö­sét az em­be­ri nagy­ság­nak, nagy ne­ve­ink­nek fel­él­ték — le­het, hogy még­is ered­mé­nye­sek vol­tak. Ami­kor Mo­zart­nyi volt egy-egy kamikaze. Is­mert és is­me­ret­len hő­se­ink vesz­nek oda, ma is elő­re ki­szá­mít­ha­tó a kö­vet­ke­ző ál­do­za­tok ér­té­ke és mennyi­sé­ge. Ki té­rít­he­ti el, ki hív­hat­ja vissza őket — és mi­nek az út­já­ból? Iszo­nyú szél van oda­kinn, iszo­nyú sod­rá­sok, áram­la­tok. Ör­dög­já­rást, an­gyal­já­rást, bu­só­já­rást, po­kol­já­rást tart a ter­mé­szet. Ve­lünk bir­kó­zik, min­ket, ben­nün­ket ijeszt­get. Mi csak Wal­len­berg-jár­őrö­ket kül­dünk ki, észak­ra, dél­re, ta­lá­lom­ra.