"kaparjátok el árnyékát az oroszlánnak"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 21. (515.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Münchausen Pisában
Demeter Zsuzsa
Székelyloktól Szahalinig - Interjú Lövétei Lázár László költővel
Pomogáts Béla
Jékely Zoltán (1913–1982)
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok - Naplórészletek
Lászlóffy Csaba
Végszavak zsoltára
Ahogy öregszem, elrémülten látom*
Hajós János
Hidrohortobágyi legendák
Király Farkas
Vőlegény
Kiss Nelli
Asztali harc
Egy jogásznemzedékhez
Szalay Zoltán
Casanova esete Odüsszeusszal
Szőcs István
Mi oka elévülhetetlenségeiteknek?
Papp Attila Zsolt
A filmtéma az utcán
Orbán Zsuzsa-Lilla
Utazásnyi regény
Simoncsics Péter
Nyelvi létmódok – történeti perspektívában
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Az interpretáció dramaturgiája
Hírek
 
Lászlóffy Csaba
Végszavak zsoltára
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 21. (515.) SZÁM — NOVEMBER 10.

Vasárnap. A szív árnyéka sehol.
A szavaké csupán.
(Úgyse védik meg szívedet.)

Hosszú hazugságok éjszakája után
megszegett kenyér; megszegett
ígéret. Ez is, az is száraz.

Nincs választék – se válasz,  
hogy hogyan lehet
költeményszámba venni a sebeket,
a verejtékező magányt? Emberi mentsvár,
összezúzva heversz! – elvétetett már
tőled minden. (Erre mondanák vajon,
hogy a műgyűjtő is morog, ha a hatalom
álarcai mint holmi bebalzsamozott
gipszszobor-másolatok?)

Rohantál s alábuktál az után,
                                    ami megilletett.
A csőcselék a romokon legel –
mindig legalizálni kell
a földtulajdont s az ihletet.

Országom meddig terül el;
s ki a helytartó?
Senki sem felel.

Láthatatlannal játszó
balek-kéz,
a hangosodó űrből fényzsinór
hull eléd (megáll, ha maradt ész!)

Elindulni a teremtés nyomain
(senki se követ) –
falkában viszolyog a kín,
forog az agy;
esély semennyi, csak
iszonyú csődtömeg.

Igazságod visszahanyatlik
(a hulla már nincs abban a morbid
helyzetben, hogy kétségbe essék);

mennydörgés, gonoszság, vagy a szépség
a szellemé! – valami mindig feldúl.

Dilettáns, bunkó írnokok,
és sok, lakájból-lett-úr
(ti, sakál vigyorú „újlovagok”):
kaparjátok el árnyékát az oroszlánnak!

Álmot láttam, Freud: a «polgárbagázsnak«
színe-javából államférfi lett!
Ünnepnapok – bűnös ösztönöké –;
városatyák, zabáljatok, vedeljetek,
de aztán mossatok kezet
az áldott állapotú asszonyok
színe elé lépve. (Csak, jaj, nehogy
szörny másszon ki méhükből!)

A jégarcú, a kőarcú jövőtől
elfordulnak a teremtmények,
még hogyha a lobogó gyűlölet
Isten különös ajándéka lenne is.
Az ég ügyei mint «magas államügyek«,
mitől a fél-buzi is begerjed*, ha hisz
(lám, mit érnek öled és csípőd kincsei!),
ám a legbizarrabb divat is visszahőköl:
nincsen vele mit kezdeni.

Váltakoznak zsoldos és hóhér korok
túlzás ma „karóba, fára húzni
                                         föl magad” –,
mégse csitulj a műkedvelő demokrácia
bűnrossz balkáni kotyvaléka s a
bűzlő gőg előtt, amíg él fiad.

A parlamentben csak holnap lehet
artikulálni, tűrhető módon talán.
Addig: a sziklabérc helyett
csupa törött cserépdarab.
*
(Az ember mivel könnyíthet magán,
ha nem ismernek magukra a végszavak?)

* Dürrenmatt: János király




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében