1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

az időt én magammal hoztam belső
konstrukció a kijátszottnak
megalázottaknak vigasztaló

nyugodt tűz mellett virradatra
váró idő a kiismerhetetlen
szürkület alaktalant játszó
ideje s vele ellentétben
vagy párhuzamban a fölismerésé –

az unatkozás kínos-ostoba
arcát mutató idő ám mihelyt
ijedt rágcsálóból ragadozóvá
válsz: cinikus fölénnyel tüntető

kerítő idő mely az ürességre
kanyarít fejfedőt (habár a felhő-
sipka nem annyira luciferi
s nem is elszánt /trapéz/mutatványokra
ingerlő mint inkább nevettető
Harlekin-fejre illik)

hát a kétségbeejtő – egy életen át
szeszélyek labirintusába
hurcoló idő s a hordalékától
eldugult szerveké s lelkiismereté(?)
az örökléttel való titkos
kacérkodásban társaddá szegődő
majd önteltségedtől nevetőgörcsbe
átcsapó s hisztériás bosszú-
szomjától bumeránggá válva
öngyilkosságba kergető(?)

és ki ne felejtődjék a ragadozó
IDŐ – a találkozás egy fatális
asszonnyal(!) nem Pallasz Athéné

(kérdés: jól elsáncoltam-e magam?
ha képzeletemben anyatigris köröz)

* Robert Lowell: Az elveszett dallam