1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Az összé-össze koccanó csészék,
Remegő kézzel félig kiszakított
Tejszínek zűrzavarában, asztali
Harcban csókok kétes ígéreteit
Kutatta a két fél, de számot
A zacc megüzente jövendő
Rémálmaival csak az egyik,
Véletlenül éppen a gyéren fegyverzett
s a békét mint egyetlen esélyt
Gondosan őrző hadviselő fél
Vetett, s árkokat ásván védte veszettül
A satus quot, lesve, vigyázta, legyen
Pontos adófizetés, gazdag ajándék,
S jól csengő levelekben rókaszemű
Diplomatái kérték rendre
                                  az új haladékot.
És félt. A kivívott, háború árán nyert
Békét ismerte, és tudta az árát,
S álmában látta a kerteken árnyát
Pusztító, szürke s gombaalakban
Az égre törekvő, városait porrá
Tenni elég, veszedelmes felhőnek.
S ha néha a lázadozó kapára kaszára
Kapott népe az ablak alatt
Őrjöngött, követelve a harcot,
Élükre nem állt, ki se lépett,
Megfordult arccal a falnak,
És lövetett. És szoktatta magát
Reggel a csendhez, és hogy üres
Utcákon, tereken lovagol, és amikor
Zsarnoknak hívták, nem nevetett:
Tudta, uralkodik, s vérrel kell néha
Fizetni a termést, s életeket kell
Életre cserélni. Ez harc. Fékét
Veszett háborúságnál nem jobb,
Nem könnyebb, de talán érdemesebb.