"kaparjátok el árnyékát az oroszlánnak"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 21. (515.) SZÁM — NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Münchausen Pisában
Demeter Zsuzsa
Székelyloktól Szahalinig - Interjú Lövétei Lázár László költővel
Pomogáts Béla
Jékely Zoltán (1913–1982)
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok - Naplórészletek
Lászlóffy Csaba
Végszavak zsoltára
Ahogy öregszem, elrémülten látom*
Hajós János
Hidrohortobágyi legendák
Király Farkas
Vőlegény
Kiss Nelli
Asztali harc
Egy jogásznemzedékhez
Szalay Zoltán
Casanova esete Odüsszeusszal
Szőcs István
Mi oka elévülhetetlenségeiteknek?
Papp Attila Zsolt
A filmtéma az utcán
Orbán Zsuzsa-Lilla
Utazásnyi regény
Simoncsics Péter
Nyelvi létmódok – történeti perspektívában
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Az interpretáció dramaturgiája
Hírek
 
Papp Attila Zsolt
A filmtéma az utcán
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 21. (515.) SZÁM — NOVEMBER 10.

Az idei, nyolcadik alkalommal megrendezett Filmtettfeszt megfelelő keresztmetszetét nyújtotta az elmúlt egy-két esztendő magyar filmtermésének. Áttekintve a kolozsvári seregszemle felhozatalát, szembeötlő, hogy a magyar film az utóbbi években a korábbiakban nem annyira feltűnő érzékenységgel fordult a rendszerváltás utáni társadalmi viszonyok mindennapi nyavalyái, sajátos élethelyzetei és problémái, egyszóval: a rögvalóság felé; mintha a kevésbé artisztikusnak számító filmnyelvi és tematikai jegyek kerültek volna előtérbe (ellenpélda is akad, Alföldi Róbert Nyugalomja például, amely Bartis Attila azonos című regényéből ihletődött). S hogy milyen napjaink magyar valósága? Nyers, brutális, üres és kilátástalan, természetesen – persze nem mindegy, hogy képes-e iróniával, jótékony humorral vagy játékossággal oldani egy-egy alkotás a szociális-lélektani feszültséget, és az sem elhanyagolható, milyen filmes regiszterben szólal meg a vigasztalan szenvedés. A téma mindenesetre az utcán hever, és a fiatalabb magyar rendezőnemzedék, a jelek szerint, rá is bukkant valahogyan (mondhatnánk, hogy újhullámos román kollégáikhoz képest kissé megkésve, de üsse kő). Íme egy önkényes pillanatfelvétel.

Nomen est omen
Ha van nyers és erőszakos közeg, akkor az értelemszerűen az alvilág, amelynek, mint a slágerből tudjuk, nincs romantikája. Novák Erik Zuhanórepülése ennek ellenkezőjét (is) bizonyítja, de bár ne tenné. Pedig valóban elkelne már egy profi módra elkészített, sajátosan magyar akciómozi; ehhez azonban, úgy tűnik, legalábbis magyar Tarantino kellene, és ilyen még nem született.
Theo, a pesti gengszter kiszabadul börtönéből, és minden vágya, hogy normális életet éljen a továbbiakban – innen tudjuk mintegy tíz perc után, hogy vissza fog térni a mocsárba, sőt el is merül benne végzetesen. Sajnos, nemcsak ő merül el a pesti gengszterélet komplikált viszonyaiban, hanem a rendező is, aki egy idő után képtelen kézben tartani főhősének sorsát. A történetszálak iszonyúan összekuszálódnak, különféle, egymással rivalizáló bűnbandák, nők és helyszínek kavarognak kiismerhetetlenül; egy idő után nehéz szabadulni a kellemetlen érzéstől, hogy a rendező utólag nem emlékezett rá, mely jeleneteket hagyta benne a végső verzióban és melyeket vágta ki. Így történhet meg, hogy számos mozzanat motivációja homályban marad, és szinte önreflexív elszólásként hat, amikor az egyik maffiózó olyasmit kérdez a rivális bandavezértől, hogy miért épp egy parkolóházban találkoznak.
A filmezés alapján egyfajta dokumentarista jellege is lenne a Zuhanórepülésnek (elvégre igaz történeten alapul), amit irritálóan gyakori kézikamerázással és a „pszichedelikus” élmény érdekében elmosódottá, homályossá tett képek tömkelegével jeleznek. A karakterek meglehetősen kidolgozatlanok, hiába iparkodik becsülettel az érzelmi szálért felelős Gryllus Dorka; a főszerepet játszó Nagy Zsolt azonban ezzel az alakítással bizonyítja, hogy az igazi színészi tehetséget még direktori ellenszélben sem lehet tönkrevágni. Sajnáljuk, hogy nem volt nagyobb mozgástere, és azt is, hogy ez nem az a magyar akció-gengszterfilm, amit vártunk.
Kérjük a következőt.

Utca, lányok
Faur Anna ambiciózus első filmje, a Lányok hasonló miliőbe kalauzolja nézőit: ezúttal is a pesti utcán találjuk magunkat, csak nem felfegyverzett gengszterek társaságában, hanem a külvárosi gettó kisiklott egzisztenciái között. A film tíz évvel ezelőtt megtörtént esetet dolgoz fel: akkor két kamaszlány szó szerint agyonvert egy taxisofőrt. A gyilkosság itt nem elindítója az eseményeknek, hanem betetőzése: a film azt a folyamatot követi végig, amely a tragédiához vezetett. Ha beszélhetünk egyáltalán eseménysorról – a két lány életének meghatározó élménye ugyanis a párialét határán tengődés, a sodródás, kétes helyekről még kétesebbekre, s aztán röpke időre vissza a katasztrofális családi viszonyok közé. Ha úgy adódik, a bevállalósabbik néha orálisan elégít ki egy taxist némi ezresért; és a maguk öntudatlan módján, de egyre inkább megfogalmazódik bennük a menekülés, szabadulás vágya.
A Lányok könnyen átcsúszhatna tanmesébe vagy filmszociográfiába, de – bár talán túl sok a naturalizmus és túl kevés a lélekrajz – megmenti ettől a szikár, szenvtelen történetvezetés, a mégoly közönséges, de jól adagolt humor, valamint az átlagosnál jobb színészi alakítások. A karakterek nem válnak papírmasévá: a címszerepet alakító két francia lány hátborzongatóan hitelesen/hihetően hozza a céltalanul sodródó, mégis részvétet érdemlően rokonszenves, életteli kis ribanc figuráját; Zsótér Sándor balfék taxisát pedig a morális zavarodottság olyan émelyítő levegője lengi körül, amely ritka a perverziókra amúgy túlságosan is fogékony kortárs magyar moziban. A mai magyar (nagyon)művészfilm ikonikussá vált rendezőjét, Mundruczó Kornélt pedig szó szerint meghurcolják és sárba tiporják a végén – mondanám, hogy már csak ezért is érdemes megnézni a filmet, de nem csak ezért érdemes.

Tőzsdecápák?
Egészen más, de a rögvalósághoz ugyanúgy hozzátartozó világba visz bennünket Török Ferenc Overnight című filmje. Török jól ismeri a kisemberek világát is, ezt bizonyította Moszkva tér és Szezon című alkotásaival. Új filmjének középpontjában egy ifjú és menő bróker áll, Vas Péter, akinek élete fordulóponthoz érkezik: 24 óra alatt kéne visszahelyezni német ügyfele számlájára egy igen becsületes összeget, ráadásul a postás pozitív terhességi tesztet kézbesít, ismeretlen feladótól – gubancnak elég egy napra.
A Bodó Viktor alakította bróker igyekszik hát helyükre tenni a dolgokat: felkutatja a teherbe ejtett hölgyet, valamint egy legalitás határán mozgó, ún. overnight tranzakcióval az éj leple alatt rendezi a kínos számlát. Az ügylet mibenlétét kívülállónak nehéz teljes egészében kibogozni, de mindenképpen az időeltolódás által létrehozott „űr” kihasználásához van köze, ehhez szükséges a földgolyóbis másik felén élő tőzsdés haver. Aki a tőzsdevilág sztereotípiáira számít, az kellemesen csalódhat: a bróker is ember, csak másféleképpen hibázik, mint mi,  esendőségében viszont éppúgy rokonszenvet keltő, mint a kültelki nyomorultak. A szereplőgárda pedig parádés: Eszenyi Enikő brillírozik, akárcsak Máté Gábor vagy Vajdai Vilmos, és még az epizódszerepekben feltűnő Gyabronka József vagy Mucsi Zoltán is emlékezetes marad. Garas Dániel operatőr nyugtalanítóan tompa, kékesszürke színekbe „öltözteti” a figurák mindennapi élethelyszíneit – mintha egy összkomfortos, formatervezett börtönben járnánk. Ahonnan aligha van kiút; jelképesnek is tűnik, amikor a film végén az örökkön eltévedő, csetlő-botló taxis felébreszti a pénzkalandot megúszó, de magánélete nagy lehetőségéről épp lemaradó fiatal tőzsdefarkast: kéne egy kis segítség, jó helyen járunk?
Na ez itt a kérdés. Nem kicsit, nagyon

Másfajta elbírálást kíván Hajdú Eszter A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című filmje, amely a mai magyar társadalom egy nagyon is akut, mégis tabuként kezelt problémájára igyekszik rávilágítani. Egyrészt azért tárgyalandó külön, mert műfaját tekintve dokumentumfilm, másrészt mert nem annyira a szociális, inkább a közéleti-politikai mélyrétegekben „utazik”. A fiatal rendezőnő olyan embereket ültetett kamerája elé, akiket valamilyen módon kirekesztettek addigi életközösségükből, mégpedig politikai okokból, vagy akiknek azért romlott meg szeretteivel a viszonya, mert másként gondolkodtak az aktuálpolitikai kérdésekről. Ilyen ember Sebes Gábor, aki zsidó létére nem átallott fideszes politikusnak állni, magára haragítva ezzel korábbi barátait és gyakorlatilag a teljes izraelita közösséget. És ilyen az az édesanya, aki nem volt hajlandó osztozni férje és fiatal lánya nemzeti-jobboldali lelkesedésében.
A film két nagyobb egységre tagolódik tehát, és muszáj megjegyeznünk, hogy a második rész mindenképpen kidolgozottabra, alaposabbra és megrendítőbbre sikeredett. Az idős hölgy (aki „nem lehet jó édesanya, mert nincs benne nemzeti érzés”) története nem korlátozódik a politikai megokolású számkivetettségre: a kamera előtt kibontakozó családi viszonyok, apró lélektani rezdülések jelzik, hogy itt mélyebb a probléma, mint elsőre gondolnánk. A fideszes zsidó politikus esete viszonylag egyértelmű és lekövethető, kiváló illusztrációját adva a tisztán előítéletes ítéletalkotás működési mechanizmusainak. Ez van, ilyen abszurd a helyzet, és kérdés, segíthet-e a mediáció. Hajdú Eszter nem oszt igazságot ezekben a konfliktusokban, nem ítélkezik – és épp ezért jó ez a film, amely görbe tükörben mutatja meg, hogy mennyire kúrtuk, kúrták el odaát, Pannóniában.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében