Az eredmény mindig az, hogy megállapíthatjuk: a magyarok 0,00 ezreléke csatlakozik ehhez vagy ahhoz az oldalhoz, képviseli ezt vagy azt a kimutatnivalót, válik a további következtetések alapjává. Ilyen volt az a századszor is felbukkanó kérdés, hogy csak a fejekben ne váljék ténnyé a megosztottságunk, a felosztottságunk, a határok mögé szorítottságunk. Mint visszamenőleges Trianonoktól, féltünk a széthúzások hajdani jeleitől, tombolásaitól, szerettük volna, mint ép falon az ostrom ütötte sebet meg nem történtté laposítni.
A nyugati típusú civilizáció két meghatározó, tárgyiasult szimbóluma ma a harang s a vízöblítéses illemhely. Szomorú, ahogy egyikben a lelkiség felől testesül meg minden tisztaság, a másikban a világi élet kényelme felől. Összehozhatatlan harmóniába foglalhatatlan tényezők, de jellemzőek az egész létező (európai) emberiség átfogó helyzetének, mivoltának leírásához. Van, amit a nyugatabbiak s van, amit a keletebbiek tudnak jobban, gyakoroltak ki: mindenik felől a másik irányába vezetnek selyemutak, karaván-kitérők, borostyán-vonalak. A magyar nemzet sorsa szerint itt is, ott is belebukott, beletalált, beletrafált és megoldásokat fundált ki egy-egy eléggé hosszú szakaszára több mint évezredes vonulásának. De a magyar nemzet földrajzi alapmeghatározása a turáni nép-csimbumtól a budai kutyavásárig terjed.
A magyar tragédia színhelye a magyar komédia színhelyével azonos. Balassi Menyhárt szinkronban árulta el azzal, amit Balassi Bálint megnyert, az ország valamennyi kastélyát, tanodáját, egyetemét, pártütését, ágyasházát. Az egész mögött ott zubolyog Bánk bánék sokadalma s amögött Szent István leszámolása saját rokonaival, ősvallásával: a régi meg az új küldetések lovagi tornái. Zách Felicián mögött biztos valami elfojtott, betiltott, Attila előtti testvérharcok, onogur drámák szivárognak a Tajga hideg gleccserei alól. Most önként vazallus ország, azelőtt önként uralkodó nemzet...
Együttélés a Kárpát-medencében? Mikor még az altáji végtelenített földrajz távlatai se voltak elegek egy kis holubárkodáshoz? Abban a Krasznojárszkban, ahova az orosz szuronyok hadifogolyként csak egy éjszakára végül visszapenderítettek, légyszarnyi sem volt eredetileg a többi felnőtt germán és al-szláv aljanövényzet, tele a jaj-de-édes törpékkel és bolondgombákkal.
