1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Szennyes lepel volt az ég,
Madarak hallgattak körben,
S bár a tél már elmenőben,
Még a fagy szorongatta a tájat.

Azon a tavaszon nem volt virág,
És azt hiszem, negyven napig esett,
Tűrtem bambán, hogy valami kirág
Régi énemből egy keveset.

Arra eszméltem, hogy megint tél, köd.
Lövésem sincs, hogy múlt el a nyár.
Aztán egy reggel szem elől tévesztett
A tó, a domb, s a domb mögötti vár.

Még a fagy szorongatta a tájat,
Bár a tél már elmenőben,
Madarak hallgattak körben,
Szennyes lepel volt az ég.