éjszaka hangjai húzzák a harangot
szürke árnyékunk útra kél
keresni a semmi szerelmet
dúskeblű kéj hullámait
zuzmós édenek kertjében
s csacska patakok partjai között
poshadt szagú kocsmák
s cifra hotelek között
láthatatlan fegyverek kezünkben
s mindegy ki a vadász
vagy a vad
semmi szerelmek
nyílnak ki minden bokorból
húsevő növényként tépik le karod
s elönthet gyönyör
felejtés
iszony is akár
folytatod semmi szerelmek
örök hajtó-vad dalát.
Variációk
a szerelemre
...
Este volt
tábort vertek az utcai
lámpák
lassan korcsolyáztak át
lelkünkön a sárgahajú sörök
csupasz kancsók
sikkes ragyogása
a hold gyertyát tartott
a nemi életet élő csillagoknak
s te felnéztél az égre
s mint valami görög isten
le rám
tested szagából tudtam
nagyon kell
....
Reggelente
apróbb ruhadarabjaink
mint valami virágok
nőnek ki
a francia ágy
széleiről
csupa bazsarózsa szag
járja át orrlikainkat
átszenesedett tüdőnket simogatja
s majd vérünkben kering körbe
nekem ilyenkor hideg a tenyerem
neked forró a csuklód
....
Van úgy hogy
kölcsön kérnél egy éjjeli kéjt
mit a test törvénye követel
nevető sikolyok hossza
törné szilánkokra
a magány nyurga üvegszemét
s a másnap könnyedén útra kelnél
nem bántana a tavasz szagú légkör
regéje sem
egy koldus lennél
kit észre sem vesznek
hogy kunyerál a bőség oltárkövénél
Szeretőknek, kikből
nem lehetett múzsa
Jártam én már
mindenféle helyeken
lábaimról a föld sara
térképet ír a múltról
s mindahány mihaszna
ki utamba akadt
szárnyakat adtam nekik
ajkak szárnyait
s repülés közben
nem remélt zuhanásra
sor nem került
volt köztük
ifjú, vén
közepes korú
rangban is különbözött
mindahány
piperkőc színész
kövér énekes
léha poéta
villanyszerelő
bamba punk-atléta
szende semmirekellő
volt ki sörrel kínált
volt ki fél lakással
volt ki zokni mosással
kedveskedett
mert hogy az ember
az istenek
korcs földi mása
szerelmet keres
unos-untalan
legyen bármilyen
kivert kutya vagy otthontalan
lopni szeretne
oltani szomját
a szépség borából
jóllakni szépen
s menni tovább
s verset hozzátok
szép szívű szerelmek
mézajkú férfisokadalom
írni nem tudok
s mivel lírát sem olvastok
értelmetlen lenne
hozzátok minden kín-dalom
s bár fájdalom
de úgy van
múzsákból nincsen sok
s mi kevés néha pennavégre akad
az is olyan pőre, gyenge lelkű
mint veletek egy-egy pillanat
tovaugrik
elillan
pillangó teste
rút hernyót fogan
