"Rázd meg, juhász, a bundát"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 24. (518.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király Farkas
Emlékes könyvedbe
Papp Attila Zsolt
Karcsúsított könyvajándék
ÁCS JENŐ
Magyar Betlehem
Lászlóffy Aladár
„Kolozsvár, rólad írok”
Kiss Judit
Az én zsenim tarka ruhás vásári bohóc – Beszélgetés László Noémi költővel
László Noémi
Ebéd
Ünneplő
Láng Orsolya
Ó,
Kréta
Halandók
Batári Gábor
PUSTULA MODERNA
György Attila
Hajós a kikötőben
Mike Ágnes
Bécsi szelet 2.
Borsos Júlia Gyöngyi
„A cimbalmost leütötték cimbalommal, öncimbalmával ütötték le”
Páskándi Géza
Gellért Sándor - Kinek a jánya vót apád
Demeter Zsuzsa
Kincses Képeskönyv: Kolozsvár; Marosvásárhely
Szőcs István
Méretarányos világnézetem
Terényi Ede
MŰHELYJEGYZETEIM - Kis karácsonyi ének
Januári évfordulók
 
Láng Orsolya
Halandók
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 24. (518.) SZÁM — DECEMBER 25.

A három Párka Múzsákkal fecserész a fonóban,
dudorásznak régi, de szép dalokat,
perdül a rokka, a Végzet Asszonyai lenből fonalat szőnek.
A vak Teiresziász az ablak alatt könyököl somfa-boton
s várja, mit fon a sors, és mit pletykálnak  a Múzsák.
Holdteli éjjel, napteli nappal váltakozik
és a Párkák az emberi élet szálát
mérik, fonják, vágják alkonyulattól hajnalokig
és az életeket, mint fonalon lógó bábut
rángatják, ide-oda rántják:
BÁBSZÍNHÁZ A VILÁG – mondják szelíden
s nyissz!

Epilógus:

Párnás olajfaülőkén hintázik Ulysses, szundít a székben,
s ha megébred, a Szirének dalait fütyörészi (bolygó dallam a házban).
A sok-sok Oidipusz-unoka sárkányt ereget a dombon,
ő maga kis öreg, a lencsét igazítja meg orrán, hogyha lecsúszik,
mert rejtvényt fejt a kisasztalon épp a homályban, s mindre tudja a választ!
Prométheusz a fásszínben aprít, köszvényes ujjaival
nehezen fogja a fejszét, hátán izzadtságtól sötétül foltban az ing,
vaslábú kályhája alatt már macska melegszik.
Ariadné sálat kötöget, néha terítőt horgol a padkán
olcsó fonalakból, s dorgálja a cirmost,
ha a gomolyát bontja és összebogozza a szálat.
Thészeusz olykor leoson oda, hol a szörnyfejű Sötét lakozik,
pálinkát iszogat, hogy félelmét messze elűzze,
s nehezen tapogatja a lépcsőfokokat visszafelé
és olyankor egész nap az emberek útvesztői között tekereg.
Léda fehér ludakat töm, köténye zsebébe gyűjti tojásaikat,
karjával kisimítja homloka ráncaiból a fehér hajakat,
miközben rántottát sütöget.
A fogatlan Tantalosz almát hámoz gyöngyháznyelű késsel,
s halkan szidja ügyetlen, remegő kezeit és az isteneket.
Ikarosz cserepet vált a tetőn, a létra legtetejéről,
tarkóját nap süti, s éjjel
bevizel az ágyba, ha zuhanást álmodik.
Sziszüphosz, hogy agyonüsse a lomha időt, legyeket
csapkod betekert újságpapirossal, és mikor eljön
az éjfél, s nem tud aludni,
tehenek lába nyomát számlálja az égi Tejúton.
A vén Niobé fényképeket vesz elő játékdobozokból,
ha kint szomorú az idő és esik éppen,
nézegeti háborúban elesett fiait, kicsavarja
puha tincseiket a papírból, s végigsimogatja, mint hűséges kutya szőrét.
Szénásszekere tetején Ixión fekszik a hátán,
nézi a felhők hajlatait, pamacsát,
és mosolyog, mert rámosolyogtak a vattacsomó-idomok.
Borotvatükörben Narkisszosz nézi magát,
s ha a penge megvágja az arcát,
felsziszegését a néma falak Ekhója visszaveri,lemossa magát,
s nárciszból párolt balzsamolajjal keni be sebeit.
A vak Teiresziász pedig ablak alatt fülelődzik, hallja a jövő muzsikáját,

s félütemekből is ért.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében