"Rázd meg, juhász, a bundát"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 24. (518.) SZÁM — DECEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király Farkas
Emlékes könyvedbe
Papp Attila Zsolt
Karcsúsított könyvajándék
ÁCS JENŐ
Magyar Betlehem
Lászlóffy Aladár
„Kolozsvár, rólad írok”
Kiss Judit
Az én zsenim tarka ruhás vásári bohóc – Beszélgetés László Noémi költővel
László Noémi
Ebéd
Ünneplő
Láng Orsolya
Ó,
Kréta
Halandók
Batári Gábor
PUSTULA MODERNA
György Attila
Hajós a kikötőben
Mike Ágnes
Bécsi szelet 2.
Borsos Júlia Gyöngyi
„A cimbalmost leütötték cimbalommal, öncimbalmával ütötték le”
Páskándi Géza
Gellért Sándor - Kinek a jánya vót apád
Demeter Zsuzsa
Kincses Képeskönyv: Kolozsvár; Marosvásárhely
Szőcs István
Méretarányos világnézetem
Terényi Ede
MŰHELYJEGYZETEIM - Kis karácsonyi ének
Januári évfordulók
 
Mike Ágnes
Bécsi szelet 2.
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 24. (518.) SZÁM — DECEMBER 25.

Pislákoló mécses, szalmaillat, meleg istálló. Több mint kétezer éve ennyi is elegendő volt az ünnephez. 2008 decemberében viszont ez a csekélység elképzelhetetlen, hisz advent és karácsony mindenhol látványosan jelen van: az üzletekben, a reklámokban, az utcákon, az akciókban. Tudom, kicsit naiv sóhaj részemről, ha mindezt belülre is mindenkinek szívből kívánom. Sőt, elsődlegesen oda. Hogy a karácsony ne csak az evésről, a vásárlásról és a külső pompáról szóljon, hanem az Igéről, az örömhírről, hogy van, lehet karácsonyunk.
Jó várni rá, az ünnepre ünnepben. Főleg itt, Bécsben, ahol világhírű az adventi időszak. Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok részt vállalnak a munkában, hogy a város különleges hangulata minden benne élőt, idejövőt megörvendeztessen. Forralt borral teli levegő, puncsos kavalkád, törpékre emlékeztető faházikók, meleg mézespogácsák, friss fenyőillat, gyertyafények kötnek házasságot a hagyományőrző híres karácsonyi vásárokon, hogy az összhatás minél szebb, gazdagabb legyen. Persze, kortárs dekorációban sehol sincs hiány. Ha például valaki Bécs leggazdagabb utcáján, a Kärtnerstraße kövezetein sétál, a fényár úgy elönti, hogy szó nélkül marad (vagy azért, mert annyira tetszik neki, vagy esetleg azon gondolkodik, hogy lehet ennyi pénzt fektetni az utcai világításba). Nagy aranyfüggönyök szegezik a láthatatlan mennyezetet, pici fényekből összerakott tölcsérek, csillárok lógnak, tele van minden marcipánnal, táncoló hópelyhekkel, gömbökkel, (mű)fenyővel, egy-egy kávézó előtt még a bokor is világít. S ha már ennyi minden van, kegyelem a szemnek, hogy a legtöbb helyen ez az ízlés határain belül mozog, s nem giccses fogásokra épül.
Különösen kedvesek és otthonosak a hagyományőrző karácsonyi vásárok. A leghíresebb a Városháza előtti Christkindlmarkt, ami mára már egy kis faluvá nőtte ki magát. Külön térkép és tervrajz készült hozzá, hiszen több mint 100 pavilon, számos mesesarok, karácsonyi expressz pályaudvar, Hókusz Pókusz csokoládégyára, körhinta otthona a nagy tér. A park fái is feltűnőek: egyiken szivecskék, másikon cukorkák, harmadikon gömbök, negyediken angyalkák, ötödiken jegesmedvére hasonlító hóemberek mosolyognak – mondanom sem kell, hogy minden figura legalább akkora, mint két-három parasztkenyér eggyé dagasztva, úgyhogy már messziről feltűnik a mesés park. A hatalmas méret politikája a bejáratnál is érvényesül, ugyanis egy 12 m átmérőjű adventi koszorú fogadja a látogatókat. Természetesen a karácsonyfa sem hiányzik. A salzburgi Nemzeti Parkból érkezett az óriási, 120 éves fenyőfa, aminek ágain először november 17-én gyúltak ki a kék lámpák. A helyszín amúgy nagyon gyerekbarát: beszélő fa, Manóház, Holle anyó kapuja várja a kicsiket, akik még képeslapot is készíthetnek, hiszen az angyalok postahivatalában szorgosan pecsételik az üdvözlőlapokat, sőt, a Városháza előcsarnokában (ez sem működne akárhol!) hangulatos karácsonyi műhely várja a szorgalmas ovisokat, kisiskolásokat. Az aprónép szorgoskodik: egy csoport barkácsol, másik gyertyákat készít, de olyan lelkes jelentkezők is akadnak, akik a pékmester szerepébe bújnak. Cukrászsapkát és köténykét kapnak, s máris kezdődhet a sütögetés, hogy lisztes orcával, s egy nagy adag saját készítésű karácsonyi keksszel megörvendeztessék a szülőket, nagyszülőket. Kint, a szabad ég alatt pedig nagy a nyüzsgés, hisz a világ minden tájáról érkeznek látogatók, emiatt kicsit turistabenyomása is van a dínomdánomnak, s ez az árakban is tükröződik.
Persze, a Christkindlmarkton túl is van élet: karácsonyi vásártól hangulatos a készülődés Schönbrunnál, a Hofburg előtt, a múzeumnegyedben, sőt... Mária Terézia szobra körül is mézes, fahéjas, mandulás, puncsos illatok kóborolnak. Sok helyen élő zene szól, séta közben pedig szemügyre lehet venni a különféle portékákat: az osztrák iparművészet remekeit, a kézzel készített karácsonyi díszeket, gyertyákat, mézeskreációkat, fajátékokat, s persze, bő a választék a karácsonyi édességek kategóriájában is. Egészen családias a hangulat az egyetemen. A campuson közkedvelt lett a betlehemi istálló, aminek az a legnagyobb attrakciója, hogy egy igazi, barátságos szamár lakja. Fölötte pedig a fiatalok osztrák népviseletben harmonikáznak, míg mások forralt bor kortyolgatnak.
Esemény és látvány bőven van. Lehet tehát készülni, várni, örülni. A bécsi advent valóban különleges, híres eseménysorozat, de a szépsége véleményem szerint elsősorban onnan fakad, hogy rá tud hangolni a karácsonyra, s nem föltétlenül csak díszek által. Ha egy elsős kis pék kókuszkekszet készít, s karácsonykor az is asztalra kerül, meggyőződésem, hogy az nagyobb öröm, mint fényárban úszni. Jó itt adventben élni, várni – de még jobb karácsonyra hazaérkezni, egy kis kókusz- vagy mézeskekszet az asztalra tenni, s a családdal ünnepelni.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében