Azt mondja az erdélyi népdal: „kicsiny madár, hogy tudsz élni, hogy kicsit se tudsz beszélni, lám én ennyiket beszélek, mégis búbánattal élek...” Virágéknál tehát ég a világ és Világéknál rengeteg virág hamvad el... Vagyis nyelvében él a nemzet. Nyelvben képződik meg minden: a nyelv az a gipsz és márvány és felhőanyag, amiben kísérletezünk, ha gondolkodunk, és gondolkozunk, ha kísérletezünk.
Az ember valósággal habzásban tartja maga körül a nyelvet, amióta feltalálta és felfejlesztette, párhuzamosan azzal, ahogy kapája meg nem áll, ahogy meg nem szűnik fújtatni kovácsműhelye tüzet okádó tüdeje, ahogy pergeti az orsóit és kattogtatja nagy találmányát: a gépeket. Az ember minden megszerzett gazdagsága körül ott csaponganak, dolgoznak, összeállnak és szétbomlanak a nyelv látszólag láthatatlan öntőformái. A nyelv láthatatlansága előtte jár a cselekvés, a teremtés, a termelés láthatóságának. Amióta ilyen okos az ember, minden előbb talán a nyelvben fut fel a tüzes villámlásokig és süllyed el a lét nagy kenderáztatóiban. Bizony, bizony a nyelv a nagy beharangozónk, a nyelv a reklámunk, a nyelv az egymást követő frontok vonulása Neander-völgytől a tegnap elkezdődött világkrízisig.
„...lám én ennyiket beszélek, mégis búbánattal élek...” – mert ez a sok tudattá képződő terv és gondolat szinte semmit sem pótol, semmit sem helyettesít, semmit sem végez el helyettünk. Ádám és Éva kettős vagy a mára hatmilliárdos emberisége helyett sem. Sajnos rengetegszer visszavágnak azóta, hogy az első gondolatot s a holnap reggelit is Isten volt szíves kiönteni ebben a gipszben, ebben a fehér márványban, ebben a gipsz-pelyvában, ebben a szellem-vályogban. Mert a gyökerek óta s a jövőben is a vigyázó Isten ellentéte, az ártó pokol ugyanúgy dolgozik, ugyanúgy igyekszik „ennyiket beszélni”.
Ma már nem tudni, hol, az emberi lét negyedén, felén vagy legvégén, melyik erdőben, ahol Dantét vagy Zrínyi Miklóst vagy Szent Imre herceget állította meg a rabló, a mesebeli megsemmisülés, a nyelven kívüli gondolkodás, a technika elért színvonalának semmibevevése vagy hidrogénbombásítása. És hol raboltak ki jobban a valóságban, az emlékezetben, a fejben, a szándékban, az esélyben... ?
Mégis nyerni fogunk, mert velünk az Isten a nyelvben és a lendületben, a szándékban és a kitartásban, és mert a kicsiny madár is meg tud élni, ha még nálunk kevesebbet is tud beszélni.
