1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

1.
Drá­ga Gi­zus­kám!
Hogy vagy­tok, bo­ga­ram?
Rég nem hal­lot­tam fe­lő­le­tek, pe­dig min­den­nap le­sem a pos­tát, hát­ha jön le­ve­lem.
Hogy vagy, Gi­zus­kám, fáj-e még a lá­bad? Mert tu­dok ám egy jó or­vost, ha nem múl­na, szól­jál és kül­döm a cí­mét!
Mi van Bé­lá­val? Még min­dig jár va­dász­ni? Köz­tünk szól­va, Gi­zus­kám, so­se ér­tet­tem a fér­fi­a­kat, mit él­vez­nek azon, ha ár­tat­lan ál­la­tok­ra lőnek…
Kép­zeld el, le­vá­gat­tam a ha­jam!!! Tu­dod, ez ná­lam mi­lyen nagy dolog…de hát azt val­lom, bi­zo­nyos kor után egy nő már ne ro­han­gál­jon ba­bás fürtökkel,az olyan idét­len. Olyan­ra vá­gat­tam, mint a drá­ga Man­ci­ká­nak volt, is­ten nyu­gosz­tal­ja. Há­tul ép­pen le­ér a nya­ka­mig, elől meg féloldalas…egész ügyes az it­te­ni fod­rász.
Bár azt nem ér­tet­tem, mi­ért nem szól hoz­zám, pró­bál­koz­tam min­den­fél­ével, olyan volt, mint­ha meg­ku­kult vol­na.
És egyéb­ként is, itt az egész sze­mély­zet elég ri­deg, mond­tam is a szo­ba­tár­sa­im­nak, én nem eh­hez va­gyok szok­va.
Jaj, Gi­zus­kám, hogy azért mi­cso­da nők van­nak!
Az egyik, mert hár­man va­gyunk eb­ben a szo­bá­ban, jó hú­szas­sal fi­a­ta­labb ná­lam, le­het olyan negyven…hát, mint egy el­hor­dott mun­ka­ru­ha, olyan. Se tar­tá­sa, se for­má­ja, nem ad ma­gá­ra egy­ál­ta­lán, és olyan ápo­lat­lan, hogy azt el sem tu­dom ne­ked me­sél­ni.
Kér­tem, te­gyék át má­sik szo­bá­ba, de azt hi­szed, mél­tá­nyol­ták a ké­ré­se­met? Oda se fi­gyel­tek.
A má­sik szo­ba­tár­sam elég ked­ves te­rem­tés, csak ál­lan­dó­an sír-rí. Hol a fér­je, hol a gye­re­kei hi­á­nyoz­nak ne­ki, las­san a fal­ra má­szok tő­le. Mon­dom ne­ki, hát mi­ért nem mész ha­za, ha így hi­á­nyoz­nak?
De nem ér­tem, mit mond, csak mo­tyog és ráz­za a fe­jét.
Egyéb­ként csen­de­sen tel­nek itt a na­pok, dél­előt­tön­ként jó­kat sé­tá­lok a friss le­ve­gőn, van né­hány ér­de­kes ol­vas­ni­va­lóm és ko­rán fek­szem.

Gi­zus­kám!
Kér­lek szé­pen, ír­jál, hogy vagy­tok, olyan rossz, hogy nem tu­dok sem­mit fe­lő­le­tek.
Ez már a har­ma­dik le­ve­lem, biz­tos nem kap­já­tok meg, mert ugye a Pos­ta, tud­juk mi­lyen. De ezt most meg­pró­bá­lom egy ked­ves em­ber­rel el­jut­tat­ni, és na­gyon bí­zok ab­ban, hogy meg­kap­já­tok.

Vá­la­szo­dat vár­va ölel sze­re­tő ba­rát­nőd : Ir­ma


2.
Drá­ga Gizusom!
El­múlt egy hó­nap és sem­mi vá­lasz nem ér­ke­zett Tő­led!
Ne ha­ra­gudj, ne vedd szem­re­há­nyás­nak, csak nyug­ta­lan va­gyok, va­jon mi tör­tén­he­tett ve­led.
Kér­tem, hogy hadd te­le­fo­nál­has­sak, de az egyik mar­co­na em­ber olyan bu­ta in­dok­kal há­rí­tot­ta el az igé­nye­met, hogy egész fel­dü­höd­tem.
Most már tény­leg nem tu­dom el­kép­zel­ni, mi tör­tén­he­tett, ta­lán va­la­mi baj tör­tént ná­la­tok? Eb­be be­le se aka­rok gondolni……, már így is ag­gó­dás­sal tel­nek a nap­ja­im.
Las­san itt az ide­je, hogy ha­za­men­jek!
Már el is kezd­tem össze­cso­ma­gol­ni, a szo­ba­tár­sa­im úgy néz­tek rám, mint egy bo­lond­ra.
Ele­gem van be­lő­lük!
Itt nem tu­dok sen­ki­vel sem be­szél­get­ni, csu­pa ma­gá­ba for­dult nő bo­lyong itt, nem is ér­tem. Gon­dol­tam, fel­do­bom a han­gu­la­tot, és kü­lön­bö­ző já­té­kok­ra hív­tam őket.
Em­lék­szel, Gizusom, mennyit ját­szot­tunk mi?? És mennyit ne­vet­tünk köz­ben??
Hát, itt sen­ki nincs, aki­vel el tud­nék szó­ra­koz­ni, ezért is dön­töt­tem úgy, hogy ha­za­me­gyek.
Akar­ta­lak is kér­ni, hogy Bé­lá­val el tud­ná­tok-e jön­ni ér­tem? Nagy se­gít­ség len­ne ez ne­kem., ezért is re­mé­lem, hogy ez a le­ve­lem el­jut hoz­zá­tok.
Olyan szép most a ter­mé­szet, ahogy sár­gul­nak a le­ve­lek, az ne­kem min­dig egy cso­da. Bár itt már min­dent meg­néz­tem, amit ér­de­mes, már unal­mas egy ki­csit.
Kép­zeld, teg­nap olyan ehe­tet­len volt a koszt, hogy vissza is küld­tem a kony­há­ra! Is­mersz, nin­cse­nek lu­xus igé­nye­im, no de ké­rem, ami sok, az sok!
Az ebéd­lő­ben pe­dig az egyik kis szem­te­len frus­ka úgy ne­kem jött, hogy per­ce­kig alig kap­tam le­ve­gőt. No, meg az a ri­csaj!
Édes is­te­nem, so­se bír­tam, ha sok nő­vel va­gyok együtt, a hang­za­var­tól meg­fáj­dul a fe­jem.
Lát­ha­tod, Gizusom, itt az ide­je, hogy lép­jek!
Drá­gám, na­gyon hi­ány­zol, nem tu­dom mi­re vél­ni hall­ga­tá­so­dat. Kér­lek, vá­la­szolj!

Ölel­lek: Ir­ma


3.
Gi­zi­kém!
Nem bí­rom to­vább ezt a né­ma­sá­got!!
Egy hét múl­va in­du­lok, az el­ső utam hoz­zá­tok ve­zet majd. Ezt a le­ve­let már biz­tos meg­ka­pod, ta­lál­tam itt egy nőt, aki fe­lé­tek la­kik, ő hol­nap megy ha­za, meg­ígér­te, oda­vi­szi sze­mé­lye­sen.
Gi­zi­kém, le­het­ne egy ké­ré­sem?
Csi­nál­jál olyan fi­nom meggyes le­pényt ne­kem, amit ka­rá­csony­ra is szok­tál! Na­gyon örül­nék ne­ki, már a gon­do­lat­tól is össze­fut a szá­jam­ban a nyál. Re­mé­lem, nem ter­hel­lek ez­zel a ké­rés­sel, de már annyi­ra vá­gyom - hogy is szok­ták mon­da­ni? – egy kis ha­zai íz­re!!
Meg­mond­tam az it­te­ni­ek­nek, hogy kö­szö­nöm szé­pen, elég volt, de me­gyek ha­za.
Az­óta foly­ton össze­súg­nak a há­tam mögött….és tu­dod mi­ért, Gi­zi­kém?  Mert irigy­ked­nek!! Hát irigy­ked­je­nek csak­, bu­ta nép­ség!! Ha ne­kik jó itt, ma­rad­ja­nak, de is­mersz en­gem, ha va­la­mit a fe­jem­be ve­szek, nem tá­gí­tok.
Ne­héz volt össze­szed­nem a ru­ha­tá­ra­mat, sze­rin­tem itt va­la­ki­nek eny­ves a ke­ze, sok ru­há­mat nem is ta­lál­tam. De azért fel­ta­lál­tam ma­gam, éj­je­len­ként ke­res­ge­tem a hol­mi­mat, teg­nap ta­lál­tam is egy szép övet, el is dug­tam. Tő­lem az­tán ne lop­kod­ja­nak töb­bet!!
Jaj, már olyan iz­ga­tott va­gyok, hogy pár nap, és vi­szont­lát­hat­lak.
Még nem tu­dom, mi­vel me­gyek, de ab­ban, drá­ga Gi­zi­kém, biz­tos le­hetsz, hogy egy hét múl­va a te ba­rát­nőd ott fog ko­pog­tat­ni az aj­tó­don.
    Most be kell fe­jez­nem, mert né­há­nyan itt sün­dö­rög­nek kö­rü­löt­tem, nincs az em­ber­nek egy in­tim pil­la­na­ta sem!

A mi­ha­ma­rab­bi vi­szont­lá­tá­sig ölel­lek: Ir­ma


4.
Új­ság­hír
Teg­nap haj­nal­ban a S-i Női Fegy­in­té­zet cel­lá­já­ban hol­tan ta­lál­ták T. I. (64) elít­él­tet. T. I.-t 15 év le­töl­ten­dő sza­bad­ság­vesz­tés­re ítél­ték szom­széd­asszo­nya, F. G. (62) meg­gyil­ko­lá­sá­ért.
Az elő­ze­tes in­for­má­ci­ók sze­rint T. I. egy öv­vel akasz­tot­ta fel ma­gát a szel­lő­ző­nyí­lás rá­csá­ra. Az ügy­ben vizs­gá­lat in­dult.