"Hát építünk, nem bontunk?"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 2. (520.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Telefonkönyv, nemzedékenként
Balázs Imre József
Új tervek ideje - Beszélgetés Kántor Lajos irodalomtörténésszel
Szőcs István
JEGYZET
Szakács István Péter
Áldozatok
Andrei Doboş
Versei
Vlad Moldovan
Versei
Boér Tamás
Disznótor
Becsületbeli ügy
Fried István
Az Előretolt Helyőrség újabb légionáriusai (kötetek ifjú erdélyi szerzőktől)
VÉGH BALÁZS BÉLA
Kaffka Margit a kortárs könyvkiadásban
Kaffka Margit
A te színed előtt
Pomogáts Béla
Szabédi László (1907–1959)
Antal Balázs
Disznóól legóból
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Hallgatjuk a zenét?
Februári évfordulók
 
Lászlóffy Aladár
Telefonkönyv, nemzedékenként
XX. ÉVFOLYAM 2009. 2. (520.) SZÁM — JANUÁR 25.

A második világháború utáni korszak hihetetlen magyar nemzedékeket hozott létre. Világszerte. Mert mostanában egyre világosabban kibontakozó magyar tudatstruktúrák válnak külön és próbálnak egyesülni. Az újak genézise megtörtént az elnyomás malenkij robotja szerint, magában a lágerben és megannyi alállomásán (emigráció, ideiglenes külföldre menekülés és hazatérés közben). Ha ezeket a különös nemzedékeket a maguk óriás telefonkönyvei szerint tárcsázzuk fel, néha egészen más lelkületű, hangulatú, kicsengésű válaszok érkeznek, mint amit az egésznek a menete előír, el-vár, nyugtázni tud – nyugtázni szeretne.
A „semmim sem olyan” érzetének gyökere – mint a földben felejtett világháborús srapnelek – két irányba robbanhat: egyrészt a nemzedékek egymás elleni tiltakozásában és egyes nemzedékek fejleményeinek ellenséges indulatában. Van, aki megfér a múlttal, van, aki úgy épül rá, mint új elágazás, madárfészek, van, aki csupán fagyöngyként.
Márpedig a múlttal való egység az a közös cél, amiért dolgozunk: minden, amit megőrzünk, a múlt továbbépítését kéne hogy jelentse. Tagadni, megtagadni, elvetni bármit lehet, csak a közös építés gondján belül. A humorban feloldódó múlt jellegzetes alapviccei közül még itt cseng a fülünkben ama Dévavár- és szocializmus-építés korabeli kapkodás: jaj gyerekek, de hát nem nő elég gyorsan a fal! Hogyhogy? Hát építünk, nem bontunk?
Sem a klímaváltozás nem vár, sem a haza. Mind a kettőnek folytonos munkásságra, folytonos odafigyelésre van szüksége. Mind a kettő irányzékainak kezelésében el lehet bukni és ragyogó lépcsőket lehet vágni. A baj ott van, hogyha valamelyik cél kevésbé fontossá válik abban a telefonkönyvben, amit az új mesterségek, hivatások, méltóságok és türelmetlenségek önmaguk számára felállítnak. Halló, ide egy asztalos kell, de politikai érzékkel! Halló, ide egy pedagógus kell, de környezet iránti fogékonysággal! Halló, ide egy dada, és pap, és prostituált kell, egy női Dugovics Titusz, egy egri nő, aki többet elvisel, mint egy árva Bethlen Kata.
Mi innen, a múltból már még csak levelező tagjai, internetpiszkáló szenvedélybetegjei sem lehetünk ezeknek a jövőbeli telefonkönyveknek. Mégsem úgy van, hogy hát csak lapozza őket a szél napozás közben, tengerparti homokot szórva közéjük...
Talán ott leszünk a zizegő lapozásban, ahol valakiket valaha valahol felhív a haza, felhív a klímaváltozás, felhív a jövő, felhív a szél...




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében