"..elmaradó ezredek, hordák, karavánok..."
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 6. (452.) SZÁM — MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Wallenbergjárás
Pomogáts Béla
Iro­da­lom a je­len­ben
Szőcs István
„…korai tör­té­ne­té­nek buk­ta­tói”
Gaal György
Nosz­tal­gia nél­kül a mo­nar­chia­be­li Ko­lozs­vár­ról
Karácsonyi Zsolt
Az Új Könyv lap­jai
Pethő Lorand ver­sei mö­gé
Pethő Lorand
Fixa idea
Jeanette Winterson
El­tű­nés I
Varga Melinda
Semmi szerelmek
Babós Noémi
Vá­gáns da­lok dél­után­ra
Bogdán László
Hutera Béla utolsó utazása
Zimányi Magdolna
Drá­ga Gi­zus­kám!
KÓDEX-INDEX
A Klap­ka-emig­rá­ció Ister pá­ho­lya
Terényi Ede
MOZATRÓL MO­ZART­TAL 4.
Leopold – apa, manager, mágus
Áprilisi évfordulók
 
Terényi Ede
MOZATRÓL MO­ZART­TAL 4.
Leopold – apa, manager, mágus

XVII. ÉVFOLYAM 2006. 6. (452.) SZÁM — MÁRCIUS 25.

Leopold Mo­zar­tot, az apát a leg­több Mo­zart­ról szó­ló írás csak LEOPOLDként em­le­ge­ti. Ta­lán, mert ott sze­re­pel ne­vé­ben a LEO, az erő, a ter­mé­sze­tes ural­ko­dó ké­pes­ség, a szi­gor. Sok­kal ke­vés­bé esik szó az apai sze­re­tet­ről. Leopold fia irán­ti tisz­te­le­té­ről, sőt cso­dá­la­tá­ról. Ta­lán Mo­zart ma­ga sem hitt tel­je­sen ap­ja bölcs jó­sá­gá­ban, sze­re­te­té­nek mély­sé­gé­ben, apai ra­jon­gá­sá­nak őszin­te­sé­gé­ben. A „CSO­DA­LÉNY”, aho­gyan az apa a fi­át lát­ta, ele­ve önál­ló, füg­get­len szel­le­mi lény­ként éli föl­di éle­tét. A tes­ti át­örök­lés so­rán „to­vább adott” gé­nek csak fi­zi­kai kap­cso­la­tot je­len­te­nek apa és fia, anya és gyer­me­ke kö­zött. A fi­zi­kai test szer­ke­ze­te meg­ha­tá­ro­zó le­het egy bi­zo­nyos pon­tig a tesbe „plán­tált” szel­le­mi lény szá­má­ra, de ha­tá­sa csak kor­lá­to­zó, a föl­di kö­rül­mé­nyek­hez iga­zo­dó mi­vol­tá­ban nyil­vá­nul meg. Fel­me­nő­ink­től FÜG­GET­LEN szel­le­mi lé­nyek va­gyunk. Ez Mo­zart, és a hoz­zá ha­son­ló zse­nik éle­té­ben még ha­tá­ro­zot­tab­ban, vi­lá­go­sab­ban nyi­lat­ko­zik meg. Mo­zart ap­ja, ami­kor fi­át ter­mé­szet­fö­löt­ti je­len­ség­nek nyil­vá­nít­ja –, ak­kor eb­ben ben­ne van an­nak fel­is­me­ré­se is, hogy ezt a LÉNYT kell „szolgálnia”,földi út­ját egyen­get­nie, le­he­tő­vé ten­ni szá­má­ra a tel­jes ki­bon­ta­ko­zást, vé­de­ni min­den ve­szély­től. Leopold, ha­lá­la pil­la­na­tá­ig ma­gas fo­kon tesz ele­get apai kö­te­les­sé­gé­nek: ag­gó­dón őr­kö­dik fia éle­te, pá­lyá­ja fö­lött. Már csak azért is kü­lö­nös gon­dot for­dít gyer­me­ke­i­re, mert a hét gyer­mek­ből öt ko­rán elhalálozott csak a ne­gye­dik­nek szü­le­tett „Nannerl” és a he­te­dik­ként vi­lág­ra jött Mo­zart ér­te meg a fel­nőtt­kort. Ze­ne­szer­ző, kar­mes­ter, ze­ne­pe­da­gó­gus volt, eb­ből tar­tot­ta el csa­lád­ját. Arisz­tok­ra­ti­kus haj­la­ma­it fi­á­ra is igye­ke­zett át­ru­ház­ni. Fia szá­má­ra adott jótanácsában ön­ma­gát is jel­lem­zi: Légy az arisz­tok­ra­ták­kal ter­mé­sze­tes, a mu­zsi­kus kol­lé­gák­kal szem­ben tar­tóz­ko­dó. Fia szü­le­té­se­kor, 1756-ban éle­te és pá­lyá­ja csú­csá­ra ér­ke­zik: má­sod­kar­mes­ter­nek ne­ve­zik ki a salz­bur­gi her­ceg­ér­sek ze­ne­ka­ra élén, meg­je­le­nik má­ig mél­ta­tott he­ge­dű­is­ko­lá­ja.
Apai sze­re­pét ki­tű­nő­en össze­han­gol­ta manageri te­vé­keny­sé­gé­vel. El­ső­ként Auszt­ri­á­ban mu­tat­ta be fia rend­kí­vü­li adott­sá­ga­it. A nagy eu­ró­pai kör­utat csak ez­után vet­te terv­be. A csa­lád fel­ke­re­ke­dik és há­rom évig be­utaz­zák Nyu­gat-Eu­ró­pát. Még a mai kö­rül­mé­nyek kö­zött is fan­tasz­ti­kus vál­lal­ko­zás a négy­ta­gú csa­lád szá­má­ra. Mil­lió ve­szély le­sel­ke­dik az ilyen hosszú, ál­lan­dó­an vál­to­zó kö­rül­mé­nyek­hez iga­zo­dó tá­vol­lét so­rán. Salz­bur­gi ott­ho­nuk biz­ton­sá­gos vé­del­me, ké­nyel­me nél­kül vé­gig vi­szi a csa­lá­dot egy hin­tón, alakalomadtán pos­ta­ko­csin az ak­ko­ri út­ta­lan uta­kon kas­tély­ról kas­tély­ra, fen­sé­ges temp­lo­mok, dó­mok or­go­na­zen­gé­sén át a nagy­vá­ros­ok szé­dí­tő for­ga­ta­gá­ig. És mind­ezt ak­kor te­szi, ami­kor a kis Mo­zart be­töl­ti el­ső hét élet­év­ét. Az antropozófia sze­rint: „Csak a he­te­dik év­től kez­dő­dő­en jön el az idő, hogy iga­zi ne­ve­lés has­son az em­lé­ke­zet kép­zé­sé­re, hi­szen az em­lé­ke­zet hor­do­zó­ja, az ÉTERTEST csak ek­kor vá­lik sza­bad­dá, szü­le­tik meg az ad­dig ha­tó anyai éter­test vé­del­mé­ből. A he­te­dik év­től a ti­zen­ne­gye­di­kig lé­nye­ges, hogy a gyer­mek bölcs em­lé­ke­ze­ti kin­cset hal­moz­zon fel az élet­re, hogy ami­kor az aszt­rál­test meg­szü­le­tik (14–15 éves kor­ban) már érett és gaz­dag lel­ki tar­ta­lom­mal ren­del­kez­zék. 1770-ig, ami­kor Mo­zart be­töl­ti a 14-ik élet­év­ét és sza­bad­dá lesz aszt­rál­tes­te (le­ve­ti az anyai aszt­rál­test vé­dő­bur­kát – har­ma­dik meg­szü­le­tés) már túl van az el­ső és egy­ben a leg­hosszabb itá­li­ai uta­zá­son is. Aho­gyan el­ter­ve­zi és vég­hez­vi­szi Leopold ezt a fan­tasz­ti­kus fo­lya­ma­tot, az csak in­tu­í­ci­ó­val le­het­sé­ges, a rá­ér­zés­nek azon a fo­kán, ahol már a má­gus bi­ro­dal­ma kez­dő­dik. Leopold má­gus­ként, va­rázs­pál­cá­ja in­té­sé­vel irá­nyít­ja fia éle­tét. A ti­zen­ne­gye­dik élet­év után böl­csen, fo­ko­za­to­san vissza­vo­nul fia éle­té­ből, a má­so­dik pá­ri­zsi út­ra már any­ja kiséri el Mo­zar­tot – Leopoldot ál­lá­sá­nak meg­őr­zé­se tar­tóz­tat­ja ott­hon, de ta­lán meg­ér­tet­te, hogy az any­ja job­ban vé­di fia las­san önnállósuló szel­le­mi lé­nyét. Goe­the sza­va­i­val: „Vom Vater hab’ ich die Statur, / Des Lebens ernstes Führen, / Vom Mütterchein die Frohnatur / Und Lust zu fabulieren.” (Apám­tól örö­köl­tem a test­al­ka­to­mat, / ko­moly élet­vi­te­le­met: / anyács­kám­tól vi­dám ter­mé­sze­te­met és me­sé­lő ked­ve­met) Leopold MÁ­GUS volt a szó igaz ér­tel­mé­ben.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében