Tripon
Megpróbálok őszinte lenni,
nem kertelek tovább.
Egy repedésre bukkantam a falban,
egészen a vállamig ér,
így kényelmesen tudok írni.
Jobb oldalon lángol a nap,
úgy süt, ahogy csak szeptemberben lehet –
Hátrasomfordál, túljut a füveken,
a kövek közé ágyazódik.
Bal oldalamon ott a sör,
nem kell sokat nyújtózni
és elérem.
Elhaladt egy biciklista
egy autó is éppen utána.
Látom én lehetőségekben
Gondolkodunk és
a világ halkan hajlik
szépségük göröngyös felszínére.
Nincs sok mondanivalóm.
Azt hiszem, hogy folyton újabb,
egymástól nagyon eltérő
különös technikákat gyakorló
majmok vagyunk mi.
Egyeseknek a szocializáció
lett a vesszőparipája.
Mások csak összedobnak ezt-azt,
és beszélnek róla
vagy kielemzik.
Biztonságos.
A változás miatt van.
Nevetséges utánzás.
Én is azt csinálom.
Gondom csak az,
Hogy elég vad vagyok.
Technikáim számos embernek
nem is tetszenek.
Nem beszélhetek sokat
az egyre növekvő hatalmasság
magába szív.
Nincs időm élménycserére,
de türelmes vagyok
És néha félek a
felvonulási stílusotoktól.
Azt mondanám, hogy vad vagyok
De nem akarok jelzőkkel dobálozni,
se túlzásokba esni,
ha nem értetek egyet
elhagyom e címet.
Békés lény vagyok, akár
a városszéli utcák alacsony kutyái.
Kissé kötekvő, ha lehet.
Kissé érzékeny és homályos ha nem.
De higgyétek el
egész gyorsan megértem
mit mond bennetek az aprócska lélek.
Olykor, ha már túl sokat voltam egyedül
hihetetlenül fellelkesít
amit írok, azt hiszem
új dolog
amivel néhányan
tudnak kezdeni valamit.
Egészen biztosan nem tudom sosem.
De eksztázisban vagyok
ami kívülről tölt meg hihetetlen módon
a csodák minden egyes miliméterén.
Szeretem a zenét és
tetszik minden csodás
mert sok csodás dolog létezik valóban
hacsak nem röptetem meg
a tudat szóvirágai közt
így szólok magamhoz.
Így biztatom magam.
Tudom én is, akár egy majom,
ahogy ti is, ha szembenéznék
az élet súlyos élményeivel,
ha kiraknám kártyáimat,
ciki és szükséges
dolgokat tennék.
Őszinteségükben átlagos és
szomorú dolgokat
melyekről meg is feledkeznék
egészen hamar.
De nem ez történik
és szerencsésnek mondhatom magam
hogy a világ egy
különös burokban őriz
hogy az „élet nehézségeit”
egészen jól kicseleztem idáig.
Ilyen helyzetben szólok hozzátok.
Mint egy Hiperérzékeny
azt mondom hogy csodálatos.
Mert az aura túl gyakran tűnik fel
a romos falon, a szeptemberi fénytől
szétzúzott háztetőn.
Valahol fenn az erdőn
itt-ott az eresz alatt.
Az istenülés és a csönd
ikererények.
Az istenülés és a csönd
azóta ringat, hogy
kinyitottam szemem.
Megálltam, elolvastam amit írtam
kicsit borzongtam tőle kissé nevetséges volt
és aztán rögtön észrevettem
az óriás diófát.
Törzsén az alkony
tette amit kell.
Azt hiszem ezzel fejezem be,
mert egyes embereknek
megadatik a boldogság
kínos magányuk közepette is.
Blankend
Reggel még sütött a nap
de most már esik
– ti is tudjátok hogy van ez.
Szobáitokba senki se lép be
4-kor sem 11-kor.
Az ablaknál látszik az utca
és valahol lennebb
a hotel ahol ázsiai nők
laknak, látom őket este,
hol az egyik, hol a másik tűnik fel,
váltogatják egymást
az emberek akik
ruhát teregetnek
csomagokban kutatnak,
míg a lányok
sorban állnak a fürdő előtt.
Két-három nap múlva
valószínűleg egy másik állomásig
vándorolnak és új útikönyveket
vesznek maguknak.
Én se maradok már sokáig
nekem is bejött
a server not found.
Boldog a járda boldog a repedés
boldog a satnya növényzet.
Mit is kereshet itt?
Hogy boldogul a lábak
És az erre járó kutyák között,
akik mindegyre rágcsálják,
megjelölik újra és újra.
Gratulálok növényke!
Nem is hasonlítok rád
csupán
bizarr madár vagyok
Alkalmi találkák között.
Amit már nem is látni
De az első idei szúnyog
ott játszik láthatatlanul
a szobában amit
az előbb hagytam el.
KARÁCSONYI ZSOLT
fordításai
