A huszadik századihoz hasonló felemás helyzetben van a Kaffka Margit-életmű a kortárs könyvkiadásban, legalább kétféle gyakorlat él egymás mellett: az intézményes (irodalomtörténet, irodalomkritika, oktatás) és a populáris. Az életmű újraélesztésének kedvezett a Nyugat megjelenésének századik évfordulója: különböző kiadványok, folyóiratok, tanulmányok, monográfiák, kiállítások, tévéadások említették Kaffka Margit nevét és műveit.
Mindkét könyvkiadói regiszterben (hivatalos és populáris) jelen vannak Kaffka művei. A megjelenések időrendjét követve először a népszerűsítő kiadványokról értekezhetünk. A Mária éveit 2005-ben adja ki a budapesti Eri Kiadó, a Kis szerelmes irodalom sorozatának tizedik darabjaként. A copyrigt oldalon hiányos hivatkozás történik az 1912-es első kiadásra, ám a szükséges könyvészeti adatok nélkül. Viszont az impresszumban feltünteti a példányszámot. A Színek és évek a Klasszikusok mindenkinek sorozatban jelent meg az STB Könyvek Kiadó Kft-nél 2007-ben. Itt semmiféle utalás sincs az alapkiadásra, tisztázatlan marad a szövegátvétel. Ez meg is látszik a szöveggondozáson. Érdekessége, hogy a Kínai Népköztársaságban nyomtatták. Mindkét kiadvány formailag és szerkesztési koncepciójával a ponyvairodalom körébe utalja Kaffka Margit regényeit. Szerkesztésbeli, nyomdai és szövegminőségi hiányosságai miatt primér szövegként fenntartásokkal kell kezelnünk mindkét könyvet a tudományos munkában, sőt az oktatásban is.
Szerkesztésben, szöveggondozásban és nyomdatechnikai kivitelezésben egyaránt minőséget jelent a Szukits Könyvkiadó 2001-es könyve, Kaffka Margit válogatott novellái címmel. A gyűjtemény a prózaíró érett korszakából (az 1905 és 1918 közötti időszakból) tartalmaz novellákat. Ezek egyrésze a korábbi válogatásokból jól ismert antológiadarab: Kaland, János, Egy régi eset, Lefekvés előtt, Májusi zápor, Iskolások. Vannak továbbá kötetben meg nem jelent írások, az elbeszéléseket válogató Urbán László felfedezései korabeli folyóiratokból: A kérő, A barlangvasút, Mesék a temetőről, A halál meséje, Átutazóban, A város felé. A kiadványhoz Sipos Lajos írt előszót, benne többszörös határhelyzetben láttatja Kaffka Margit egzisztenciáját: történelmiben, társadalmiban és irodalomtörténetiben. Olyan lét- és művészállapot ez, amelyben egykor Kaffka Margit és manapság az életmű „örök mérlegen”, állandó megmérettetésben érezheti magát.
A középiskolai irodalomoktatásban gondok nélkül hasznosítható az Európa Diákkönyvtár sorozatában, 2007-ben megjelent Színek és évek. A regényhez Osztovits Szabolcs készített jegyzeteket, korunk diákolvasója számára is hozzáférhetővé téve a múlt század eleji szöveget, annak elavult vagy kevésbé ismert szavait, kifejezéseit. A tény, hogy Kaffka Margit regénye része a középiskolai tantervnek, alaposabb szöveggondozásra kényszeríti a kiadót, ezzel a gesztussal erkölcsi és szakmai felelősséget vállal az általa kiadott regényszövegért. Az életmű kritikai kiadásának hiányában elengedhetetlen a szöveggondozó (a textológus) munkája. Az ilyen szakavatott szöveggondozás segítségére lehet a majdani kritikai kiadásnak, és semmi esetre sem kerülhető meg.
Néhány hete (november elején) jelentette meg a Nap Kiadó Kaffka Margit naplófeljegyzéseit, Napló címmel. Több szempontból is figyelemre méltó kiadvány ez, megerősíti a habent sua fata libelli latin szállóige igazságtartalmát. A könyv harmadik darabja annak a sorozatnak, amelyet a könyvkiadó indított el ebben az évben, Különleges Könyvek címmel. Az eddig megjelent „különlegességek”: Domokos Mátyás: A metafizikus költészetről, Dalos László: A vén budai hársfák, Kaffka Margit: Napló, Pilinszky János: Karácsony. A kötet először foglalja egybe Kaffka Margit három naplótöredékét: 1914 augusztus, Feljegyzések egy háztartási könyvben és Lírai jegyzetek egy évről. A naplógyűjtemény, ill. a szerkesztés és az utószavazás az idén ősszel elhunyt Bodnár György irodalomtörténész, a Kaffka-életmű kitartó kutatójának utolsó munkája. Kronológiailag mindhárom naplótöredék az első világháborúhoz köthető, ugyanakkor írójának Bauer Ervin iránti szerelméhez. Az életmű ismerői egyéb művekben is fellelhetik a naplószerűséget, a vallomásosságot és az önéletrajzi jelleget. A naplóban természetes módon, spontánul ötvöződik a tartalom és a forma, kizárólagos szerep jut a dokumentumnak, a fikció kizárásával. Mivel Kaffka Margit az első világháború történelmi eseményeit is személyes ügyként élte át, naplófeljegyzéseit is (egész prózájához hasonlóan) lírai szubjektivitás hatja át. „Az első mozgósítástól kezdve a hadifeleségek sorsában osztozott, azok életét élte. Megismerte a rettegést, a létfenntartás gondjait, az egyén kiszolgáltatottságát. S minthogy sorsa a tömegek sorsához kapcsolódott, lassanként megismerte ’a mindenki’ fájdalmát, gondjait is. Így alakulhatott, hogy ő, a voltaképpen passzív ember, azonnal az uralkodó hangulat ellen fordult, s hogy szubjektív élményei olyan láncreakciót indítottak el érzelem- és gondolatvilágában, amely kihatott ezután született művei minden részletére és világnézetére is”.
A kortárs Kaffka-filológiában három olyan kiadványt is találtam, amely az életmű teljes vagy tematikus feldolgozására vállalkozott. Összegezik száz év kutatásait, értékeléseit, egyfajta keresztmetszetét adják a gazdag szakirodalomnak, az eddigi eredményeknek, hellyel-közzel újabb szempontokra is figyelnek. Bodnár György Kaffka Margit című monográfiája 2001-ben jelent meg a Balassi Kiadónál. Félévszázados kutatói munka tapasztalatai halmozódnak fel benne, megteremtve a korszerű Kaffka-filológiát, módszert, szemléletet mutatva. Bodnár a kezdetektől (a hatvanas évektől) arra törekedett, hogy összetett portrét formáljon Kaffkáról, ne egyoldalú interpretációját nyújtsa az életműnek, ne egyetlen aspektusát (pl. feminizmus) vizsgálja. Minden esetben kitért az író kísérletező, prózaújító törekvéseire, formálódó világképére, impresszionizmusára, valóság- és jellemábrázolására, pszichológiai ihletettségű lélekrajzára. A teljes életművet belehelyezte abba a folyamatba, amelyet Nyugat-mozgalomként ismerünk, és meghatározója volt a magyar irodalmi modernségnek. Nyugtalan és kísérletező szelleme azokkal a kortársakkal rokonítja Kaffkát, akik a huszadik század elején felzárkóztatni akarták az irodalmat esztétikai minőségben és világszemléletben az európai szintre. Ugyancsak a Nap Kiadónál, ill. annak In memoriam sorozatában jelent meg 2005-ben a Színek, évek, állomások című könyv. A kötetet szintén Bodnár György válogatta, szerkesztette és állította össze. A sorozat jellegéhez igazodva változatos és átfogó pályakép áll össze Kaffkának, a szerkesztőnek a szövegeiből, a pályatársak és a kortársak méltatásaiból és visszaemlékezéseiből. Így az antológiaszerű válogatás műfajilag is változatos, van benne önéletrajz, kritika, recenzió, levél, napló, évfordulós megemlékezés stb. A könyv megerősíti a Kaffkáról kialakított képünket, de az írói pályához és a magánélethez kötődő epizódokkal is gazdagítja olvasói ismereteinket. Különösen érvényes ez a korabeli folyóiratokban megjelent írásokra, továbbá a kortársakhoz és a családtagokhoz írt levelekre. Hasonló újdonságnak számít a naplójegyzetek jelenléte, melyek eddig esetlegesen bukkantak fel egy-egy Kaffka-kiadványban (pl. Az élet útján, Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1972.). Itt viszont szervesen épülnek be a kötetbeli szövegek környezetébe, segítve az életpálya eseményeinek jobb megismerését, a személyes cselekedetek motivációinak megértését. A könyv oktatási segédanyagként, a szövegpontosság és a közlés hitelessége miatt, maradéktalanul megfelel az elvárásoknak. 2006-ban jelent meg a Holnap Kiadó Szerelmes magyar írók sorozatának nyolcadik darabjaként A te színed előtt. Kaffka Margit szerelmei című kötet. Benne Borgos Anna szerkesztő kísérletet tesz arra, hogy rekonstruálja az író szerelmeit az első vonzalmaktól haláláig. „Szerelmi élete, szerelemről való gondolkodása jellemző egész személyiségére és világhoz való viszonyára. Egyszerre mutatja az odaadás, az önalávetés, a megfelelni akarás és az öntörvényűség, a függetlenség, az integritás megőrzésének szükségleteit” (Borgos Anna). A szerkesztő azt követően jut erre a megállapításra, hogy a levelek, a naplótöredékek, a versek, a visszaemlékezések alapján újraírja Kaffka Margit „szerelmi regényét”. Életében két rövid házasságot kötött: 1905-ben Fröhlich Brunó erdőmérnökkel és 1913-ban Bauer Ervin bakteriológussal. Első házassága öt év után válással végződött. Nem tudott feloldódni benne, nem talált elégtételt a házastársi kötelezettségek teljesítésében, egyetlen gyereke (Lacika) születését követően sem. Igyekezett függetlenségét és női emancipációját kiharcolni és megtartani. Ennek a kapcsolatnak alig lelhető fel nyoma az életműben, talán közvetett módon, a megsejtések szintjén rekonstruálhatunk egy-egy epizódot. 1913-ban ismerkedik meg Bauer Ervinnel, Balázs Béla öccsével, aki tíz évvel fiatalabb Kaffkánál, bakteriológusnak készül, utolsó vizsgáit teszi le éppen. De a háború miatt megszakad a karrierje. Ez a kapcsolat hozza el Kaffka Margit számára a régen várt beteljesülést, a testi együttléten túl a lélek felemelkedését a szerelem és a szellem szakralitásába: „Ahogy neked ez lehetett csak már hátra – Ugyanolyan nagy ajándék vagy te nekem, és ugyanúgy nekem csak ez lehetett hátra: veled találkozni.” Így fogalmazza meg kapcsolatuk lényegét, emberi-érzelmi tartalmát egyik Bauer Ervinhez írott levelében. Ám szerelmüknek nem kedvez a kor, és benne az első világháború, a férjet katonai szolgálatra hívják. Kaffka Margit hátralevő élete aggódásokkal telve, időnként boldog, ám rövid együttlétekkel (hetente látogatja meg Temesvárra helyezett katonaférjét) múlik el. A Bauerrel kötött szerelmi házasság visszamenőleg is értelmet adott életének, ahogy azt A te színed előtt című versében megfogalmazta: „Mindig azt hittem: rút vagyok,/ csak durva vágyra hangoló,/ Szívet bájolni nem tudó./ – Te megszerettél, – s rámigézted / ezt a halk, esteli szépséget.// Oly csúnya volt, mit eddig éltem,/ kevert, pocsékló, fél, törött!…/ – Most a multam is rendbejött,/ Ahogy tenéked elmeséltem./ – Mert láttad sorsom: megszerettem.” Bauer aggódó levelei többek között a „spanyoltól” is óvták Kaffkát. Ő inkább a ráktól félt betegesen, de végül nem kerülte el a járvány – sem őt, sem kisfiát. 1918-ban, harmincnyolc évesen halt meg. December 3-án temették közös sírba a fiával (aki dec. 2-án követte édesanyját). Deres, ködös délután volt, így emlékeznek a kortársak. A járvány rettenete visszatartotta a baráti kör nagy részét, főképpen a gyermekes anyákat. Babits Mihály és Móricz Zsigmond mondja a búcsúszavakat a sírnál, amelyet alig néhány barát áll körül. Teljesül Kaffka Margit régi kívánsága és sejtése: „Hát jöjj, halál…/ Komolyan, némán, fövegét levetve,/ Virrasszon egy-két hallgatag barát./ Csak meddó jajszót, személyes könnyeket ne!/ A két hideg kezem tegyék keresztbe,/ S mormoljanak halk, elcsukló imát” (Temetés). Bauer Ervin (Kaffka végakaratának megfelelően) újranősült, elismert bakteriológussá vált, a húszas években szovjet kutatóintézetekben dolgozott. 1938-ban, húsz évvel Kaffka halála után feleségével, Szilárd Stefánia matematikussal együtt a sztálini terror áldozata lett.
Eddig a „Gutenberg galaxis” kortárs szakaszában követtük nyomon Kaffka Margit életművét, nem lenne teljes az alkalmi recepciós modell a világháló, a virtuális elektronikus könyvtár anyagának ismerete nélkül. Az internet hozzáférhetőséget biztosít egy-egy életműhöz vagy irodalmi alkotáshoz. Mindegyik közül két honlap, a Wikipédia és az Országos Széchényi Könyvtáré tartalmaz számottevő anyagot a Kaffka-életműből. A Wikipédia mint szabad enciklopédia nyolc témakört sorakoztat fel, utalva más elérhetőségekre is. Hasznos a sor végén található Kaffka-linkgyűjtemény. Az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus könyvtárában (mek.oszk.hu) gazdag válogatásra találunk a Kaffka-életműből: az író életrajza, műveinek kiadása, összes költeményei, prózai alkotásai közül: Csendes válságok (elbeszéléskötet), Színek és évek (regény), Hangyaboly (regény). A Sulinet kimondottan diákok számára teszi közé Kaffka Margit írásait és a róluk szóló információkat. A világhálós hozzáférés rendkívül fontos a mai olvasó számára, aki a hagyományos könyvtári tájékozódás és olvasótermi tartózkodás helyett a gyorsabb és praktikusabb képernyős keresést választja. Az irodalomfogyasztásnak ez a változata átalakítja olvasási kultúránkat és szövegértési képességeinket, időigényes meditáció helyett gyors interaktív tevékenységet feltételez. Az igények kielégítésére újabban az irodalmi alkotások megrövidítésével, újramesélésével kísérleteznek. Újraéled a felvilágosodás (XIV.Lajos korának) ad usum delphini gyakorlata. Ha a delfinológia (Szörényi László kifejezése) internetes változata meghonosodik, gyerekeink és unokáink lesznek a kárvallottai, esetleg haszonélvezői. A Kaffka-életművet illetően egyelőre marad az eredeti szöveg, csak a forma internetszerű, átszerkesztett, a „Gutenberg galaxisról” az „Internet galaxisra” átirányított.
