Amikor a Föld még lapos volt, könnyedén fel- vagy lefordította bárki, ám a nagy Világszél vagy a perzselő Nap, ki tudja, hajlítani kezdte a négy sarkától fogva, a négy sarkán elhelyezkedő négy igazsággal együtt. Így történhetett, hogy a négy igazság egyetlen pontban találkozott, és aztán a Föld majdnem tökéletes gömb formáját vette föl. Azóta bárki bárhová mehet, nem kell különösebb merészség hozzá, úgysem lehet már lezuhanni a világ pereménél.
A Föld gömbölyű lett, biztonságosabb, de már senki sem tudta, hogy az egyetlen pontba tömörült négy igazság pontosan hol található. Ekkor jelent meg egy különös törzs, és feladatául tűzte ki, hogy azt az egyetlen pontot, ahol az igazság lakozik, e hatalmas gömbfelületen újra megtalálja és helyére tegye, elsimítsa a világ dolgait. A kései leszármazottak már nem is hisznek e régi törzs létezésében, de akadnak még olyanok, akik hasonlítanak a hajdani törzs hajdanvolt harcosaihoz. Őket szokás manapság Fordítóknak nevezni.
A Fordítók ha el is tűrik ezt a túlságosan is fellengzős, szerénytelen titulust, nagyon jól tudják, hogy a teljes fordításhoz nem elég egyetlen tárgy (legyen az regény, novella, vers) tökéletes ismerete. Magát a tárgyat csak akkor lehet lefordítani, ha a világot ismét elsimítjuk, ha a Föld, ez a gömbbé alakult Föld, ismét lapos lesz, akár egy papírlap.
Azt mondják a szakértők, mert beavatottakról nehéz beszélni a mai időkben, hogy a Fordítók munka közben, a fordítás folyamatában kitapintják a gömb felszínén egyetlen pontba tömörült igazságot. Ilyenkor a gömb néhány pillanatra kisimul, és a négy igazság újra eredeti fényében tündököl.
Igazi Fordítóval még nem talákoztam, de nemrég, a kolozsvári Tribuna és a Helikon hasábjain útjára indult egy Tra-ford tér címet viselő, román és magyar szövegeket műfordításban megjelentető közös rovat, amelynek célja, hogy legalább egymás irodalmakban lakozó igazságait jobban megismerjük, hátha a világ négy hajdani sarkát is könnyebben megtaláljuk így.
