Simplicio
az utcán árnyalak bolyong
kuvik csupán a társa
borong tudós-e vagy bolond
sóhajt és túr hajába
és egyre hangosabb szava
perel hisz sérti bántja
a koraesti gondola
s előtte négy vitája
hová haza csak egy rakás
könyv összes házanépem
szomjas megszédül senki más
bár a kútig segítsen
megindul méghogy végtelen
s a nap körül forogna
látni s a józan értelem
szerint is áll dohogja
merít a vízből megpihen
kacajt hall hess te kurva
megcáfoltak majd szeliden
tán hazavisz ez utca
országló garbarekek
elemésztő vágy
menetel a hóban
lyukas ing-nadrág
kamu hogy jól van
szive pöttyet fáj
nyomoru a kínja
unikum-bánat
made in kína
a magány
***
mesemondó lett
cserepes a szája
ki hisz el mindent
az öröm drága
fel a fejjel szól
rizsa rizsa hátán
ez a fíling jó
made in tájván
a remény
másnapos miaz (plágium)
mottó: „a dezoxi az ribonuk, az leinsav…”
a másnapos hogy itt vagyok
a holnemvolt kezében
akár a fény vagyis gyalog
elindulok de mégsem
a másnapos szökés ugyan
reménye pár viaszszárny
de tudja is hová suhan
s ha lesz mi lesz is aztán
a másnapos találgatás
vagány magánya gyáva
a másnapos legénylakás
s a fogkeféje árva
amikor a mozdonyok énekelnek
(mozdonyszonett)
amikor a mozdonyok énekelnek
aluszik az ölben a gyönge gyermek
kipiheni csöppet a hús a terhet
amikor a mozdonyok énekelnek
mocorog a mélyben a régi rejtek
megelevenednek a hulla csendek
ahogyan a sínek is énekelnek
amikor a mozdonyok énekelnek
amikor a mozdonyok dalától
zakatol a talpfa alatt a távol
szavaira hallga hegyek felelnek
pihepuha hó vagy a nyári zápor
kihasad a mély rege rejti rejtek
amikor a mozdonyok énekelnek
sol invictvs
van hogy én vigyázok rá
mert kicsi és törékeny és
kiszalad a labda után
az útra
és van hogy én vigyázok rá
figyelem néha merre guruljak
mert futnia kell még akár
az útra
1435 (weöres szemmel, félvakon)
különben van, aki sebesen
haladva kisiklik, tűz, egyebek
martaléka lesz. másokat egy
holtvágányon ücsörögve
emésztget szép lassan a rozsda,
mígnem magukba roskadnak.
a múzeum kifestet, de abból már
nem lesz vasút, legfeljebb belépőjegy.
ja és van persze, akit még lábon
eladnak, messzire,
például borotvapengének.
egy vászhoz*
(ki mozogsz, csakha szél illet)
eltakarítalak nyomról nyomra
jártál hegyeket
én vittelek
mellettem te még levegőt
kimondanom is kár
mert méltatlan voltál
ülj húgyodban hitvány macska kölyke
mert mi vagy te
csak darab hús és két szöme
*vász: rég. madárijesztő
