"Hány nyelven beszél a Hold"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 3. (521.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Fordított világok
Demeter Zsuzsa
Egy író nem árulhatja el a mondatait - Interjú Szakács István Péter íróval, irodalomtörténésszel
Szabó Róbert Csaba
Kutyák birodalma
Bertha Zoltán
Lászlóffy Aladár világa - Széles Klára nagymonográfiája
Lászlóffy Aladár
Mindig kiüt az emberen
Pengeti sírván
Mindig téged
Fehéren félreálló függönyök
Váradi Nagy Pál
Versei
Nyírfalvi Károly
Könnyű Toll tábori naplója
Lovász Krisztina
A dugófüggöny-készítés elmélete
Dzson Vájn, Heidegger és Newton a Páncélban
Szőcs István
Gyakor-nevek, nevetlenek, nevetségek
Benő Attila
Versei
Lászlóffy Csaba
Szemérmes - (mondjuk asszír) hódolat
Kényszerkorok balladája
Ami már sosem
László Noémi
Hova küldenek a bóják? - Király László – versszolgálat a csillag árnyékában
Székely Csaba
Sem megoldani, sem megbirkózni - Kétszáz éve született E. A. Poe
Papp Attila Zsolt
A fehér óriás - E. A. Poe 200
Jakab-Benke Nándor
Poe hiteles tolmácsa: Roger Corman
Mike Ágnes
Bécsi szelet 4.
Ungvári László Zsolt
A rejtőzködő éneke
Tél tánca
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Miért, hogyan, mikor, hol veszünk zenét?
Hírek
 
Nyírfalvi Károly
Könnyű Toll tábori naplója
XX. ÉVFOLYAM 2009. 3. (521.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

A távoli mezőn embereket
 látunk szénát kaszálni,
a fejük éppúgy leng,
mint a fű, amelyet vágnak.
A távolból a szél egyformán
hajlítja őket.

                                Thoreau

[1]

furcsa szellemet szabadít el
hosszan beszélek kérdezhet bármiről
szétmorzsolja a hallgatás ajkán ülő
                                         mézízű köveket
hogy néhány mondat után hirtelen
                                              elhallgatva
érezzem nehéz vizeken járok
evezők és mentőövek nélkül
s nem tudom ki ő:
egy álom kényszeredett alakja
kit sok másból gyúrtam össze
vagy egyvalaki aki folyton új külsőt ölt

[2]

képeket teleírt lapokat aggatok a
bölcsesség képlékeny falára
múlnak a napok egyre többet tudok arról
amiről nem kéne
a szavak jelentése kéztől kézig
arctól arcig is mindig más
(húsz ember megy át a hídon
húsz ember húszféleképpen ha
egyazon erdőben is
húsz különböző hídon)
javul az étvágyam
eltünedezőben a kiütések hasamon
fogy a papír

[3]

ahogy beszívod a levegőt
ahogy kiengeded
ahogy a mindennapi mozdulatok
szertartásrendjével megteremted a
beszéd feleslegét
a csend teljességét
és mégis mégis megszólalsz és
elhallgatsz újra meg újra
ahogy folytonosan beszívod és
                                    kiengeded a levegőt
írni annyi mint lélegezni
hallgatni nyugalom
megszólalni tenger

[4]

a szabad vizek nem ivásra valók
átfolynak rajtad
megülnek itt-ott
hígul benned minden
a zárt terekben pedig rossz ízű
vizeket szolgál fel a gondviselő
mi legyen hát?
holnaptól másutt legyünk?
az élhetetlen csorda elvonul
írmagja sem marad?
miről rovom a sorokat eztán?
ne hagyj magamra eltűnő fajtám!

[5]

az egyetlen cukrászda teraszán ülök
előttem narancslé mögöttem a hegy
szürke árnya fedi emlékeimet
remeg a levegő
mint Leonardo képein az érzékeny ecset
a pillanat örök és megfoghatatlan
ez jut eszembe napról napra a
hely közelében és távolabb

[6]

most az egyhangú és tünékeny rend
pisla fényével kezemben
a rám hagyott szobában készülök
                                                  lefeküdni
lefeküdni készülök
a cipővel kezdem
kezdem a cipővel
majd az egyéb kellékek
úgy mint szemüveg óra karperec
                                             polcra kerül
e rövid időre is meghatározott helyére
a számbavétel után az elszennyeződött
                                                    ruhák az
utazótáska oldalsó rekeszébe
a folyosóról behozok még egy takarót s a
növekvő szélben a kusza sorokat
a füzetben árván hagyva
álomra hajtom a fejem
befejezni egy ilyen napot s
elkezdeni egy hajszálnyira hasonlót


[7]

csúsznánk másznánk a folyékony salakon
nem engedik
eső elöl a teraszra menekülünk
ma nem leszek sem őz sem farkas
nem kergetnek végig az erdőn
ha tovább is ilyen a felhők állása
ez már végleg elmarad
helyette valami egészen más
és nem lényegülök át
nem halok meg
még jelképesen sem

[8]

az aprónép elvonul
kezdődhet a nyugalom ideje
rendet rakok utánuk
az itt maradók erre arra dőlnek
mint gyermekszívű megfáradt felnőttek
tespednek pihennek kezelik sebeik
készülnek valami nem vártra
szomorú vagy éppen tudatlanul
                                            boldog a táj
benne a körülmények
mint acsaros hőhullámok
öregedő érett férfiak testében
úgy lepnek meg a változékony
                                              hangulatok
már mennék még maradnék
a finom erezetre gondolok a plázs
                                                 homokján
a strandoló lurkókra az aprónépre
akiknek szükségük van rám
akikre szükségem van
alkonyatig megemberelem magam

[9]

járja járja táncát gyomrukban
                                           a gonosz róka
vizet nyelnek észrevétlen
szégyenteljes csíkokat húznak
                                          maguk után a
hirtelen növő édes gyermekek
egyik görnyed másik kórházban
mennek a maguk útján
messziről hasamban enyhe görccsel
                                                   követem
közvetlen szándékuk akaratos üdvét
míg az idő megjavul s
mindegy már itt ott vagy bárhol
                                           másutt vagyok
egyedül is köztük
velük is egyedül

[10]

a szélben lengő tudás lapjait
szedegetem a házfalról
begyűjtöm a rajzszögeket
kulcsszavunk a rend
azt kell hagynunk követőinknek
holnap hazautazunk
sem elmenni sem itt maradni
de útközben lenni sincs kedvem
a lassan sötétülő eget kémlelem
elfogyó szavaimmal a nyelvemen
az utolsó gyümölcs húsával fogaim között




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében