1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Borítsd be lepke-szárnyaiddal
szülőd, ki él, karodban itt van.
Szőlő fonja a kertet, a házad.
Villany ég, jánosbogár-alázat,

körötte ott bolyong a nyár,
botló széken ül a talány.
A lélek hálóing, átsuhan,
Ígéretért bocsáss meg, Uram.

Hullass levelet, te nyírfa,
ahogy az északi költő írta!
Hull a betű a papírokra,
pörög, mint csillag-motolla.

A régi malomhoz visszajárok.
Keresek magot, álom-zsákot.
Udvar kacag, kutya vigyázza,
szemében liget, labda futása.

Födnek a lombok, tartanak.
Futnak lélekben a habok.
Kard nőtt a télben, jég alatt,
mit kezembe a király adott.

Gyúlnak a láz apró lámpásai.
A tó mentén hull a sirályhad.
Zengnek az öregek rezes álmai,
mit eltakar a gyermek-játszat.

Építs magadnak birodalmat,
hömpölygő cserfalomb között,
hol árnyékodra ruhát varrhat
az angyal, ki beléd költözött.

Légy erős, mint az isten,
hogy bohócra: rád tekintsen
e kor, mely nem küld utat.
Szorult szíved után kutat.