"Nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 7. (453.) SZÁM — ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Ko­runk a hattyú ö­meg­sír­ja már­is
Szőcs István
ME­REN­GŐ
Kí­sér­tet­vá­ros
Karácsonyi Zsolt
Ámor háborúi
Fekete Vince
Piros autó lábnyomai a hóban
Mielőtt még megszülettem...
Szombati István
Is­ten ke­gyelt­jei
Lászlóffy Csaba
Esély békés naplementében
A „Duná”-n Adyt szavaltak
Egy mítosz nyomában
Hajós János
(Légszomj)
(A Cuza-Voda 8/2-beli víg napjaim c. ciklusból)
Fogak infernója
avagy az invenció születése
Számtalanság
Utazás Ideodába
Józsa István
John Mil­ton pél­dá­ja
Bálint Tamás
Éjszakai bevetés
Gábor Lajos
Kom-Ombo, a Manusok és a Dög­lött Hús
Gór­cső
Sütő-Egeressy Zsuzsa
El­mond­ha­tó tör­té­ne­tek
Mózes Huba
Arany­met­szés és sor­is­mét­lés Bar­tók Bé­la Arany­met­szés és sor­is­mét­lés Bar­tók Bé­la
Bogdán László
Hutera Béla utolsó utazása
KÓ­DEX –INDEX
Mi a ma­gyar?
Terényi Ede
MO­ZART­RÓL MO­ZART­TAL 5.
Száz opusz, ti­zen­négy élet­év
HOL-MI
 
Karácsonyi Zsolt
Ámor háborúi
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 7. (453.) SZÁM — ÁPRILIS 10.

XII.

Egy rossz gitárból kentaurt csinálok,
és velem hál majd Nesszosz tiszta ingyen,
ha fordulok, a fordulat hibátlan,
csak ritkán érti Akárki a szintem.

Hát jól figyelj, a szintem az valódi,
ha marja is egymást a sok maródi
és az ezer maradó faragatlan,
csak én vagyok a nagy kulcs a lakatban,
a test kockája, míg az este pördül,
mert jól tudom: ami elindul – eldől.

Akár múzsák, ha járnak őszi erdőt,
én igaz liszthez keresem a teknőt,
s e teknőhöz nem elég tiszta elme,
csak szellem és a test kivájt kegyelme,
mert tulajdonképp én vagyok a vályú
amelyben minden földi jól disznólkodni képes,
mint szárnyas rész átszállok az egészhez,
és mélyülök, mint mederhez arányló
és virágtól aranyló folyók szoktak,
és van oly részem, amit gyakran le szoktak,
– de meghagyom titkát a hajnaloknak.

És sorolhatnám, miként dobol bennem
a vér szava s a könnyed úri kellem,
néha mint költő: úszom egy asszonáncban,
és vértemen csupán románczománc van.

És például, ki e sorokat írja,
az is hazug, és nagyon földi ember,
de kiválasztva a végső nemes célra,
már másként pendül szavai acélja,
mindenki más elmenekül, ha tud,
de ő kitart, és velem tart, az út
pora, és karcsú zöldje el ha rejti,
igaz valóm, valóját nem felejti,
az aKarás tudását meg se sejti,
mindenbe száll: így fogadja a semmi.

XIII.

Én Semmi voltam, csend és ködfolyam,
tűnő vizek, néma madárcsicsergés,
két comb között a fülemüleszó,
a horgasínba bújt alattvaló,
az elmegépek közt az elfelejtés.

Így voltam Semmi, a mindenit neki,
de szép idő volt, kopott bocskorom
eladni vágyom legvégső soron.

XVI

A mámor szült, de én a fényben
botorkálók között az éjben
járok, akár az éles penge
világítok a szemetekbe,
elválasztom éjtől a nappalt,
és egybeforrasztom megint,
nekem nem int a semmi vissza,
mert álmaim titkát kiissza
a lendület heves virága:
a cél –
ne fordulj más irányba
földi halandó, örök isten,
nyilam hegyét, hogy elveszítsem
nincsen erő, hogy ezt tegye
velem, hiszen, az éj heve,
s a nappalok túl feszes láza
az éberségem felcsigázza,
ha Jupiter szeme lezárul,
nem engedek alább a lázból,
jertek tehát álmatlanok,
bennem a legvégső okot
megleli szűz és tárt parázna,
lendületem majd összerázza
az eget s földet egy valóság
korsójába, s ha int a kórság
s az évektől elnehezült szív
már futni sem bír, én kökörcsint
hintek halálok hűlt farára,
jertek ti is, ti meggyalázva
űzött nők, csökött férfiak,
a test riad, a test riad.

XVII

Háborúm egy, igaz és végső,
és elkezdeni sose késő,
mert mozdul minden mozdulatban;
a láthatóban, eltakartban,
csupán az én háborúm munkál,
hogy megértsétek már: korunknál
nincsen dicsőbb, de füst, korom
mindez, hiszen utókorom,
csak nekem nincsen,
ciklusom, arany no meg ezüst időm,
tűrt vagyok, túl a tűrhetőn,
Heraklész, Zeusz és Apolló,
s akár a szárnyas könnyű Hermész,
hálóim közt ezerszer elvész,
hibásan és hibátlanul
ha élsz, tőlem törvényt tanulsz,
mert mindenkit elér nyilam,
és nem lassulhat az iram.

A lövészárkok mélye issza
be titkomat, hogy milyen tiszta
lehet a szenny, mit felzabálok,
jertek a Marianna árok mélyéről
vagy a Csomolungmát
megmászó belső súllyal hozzám,
nincs akiben ne darabolnám
szét az erőt és a hitet,
de osztok is mindenkinek.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében