Sólyom izgatottan mozgolódik a televízió előtt. Lottósorsolás következik. Mindig egy szelvényt vesz. Eddig csupán kettesei voltak. Töretlenül hisz a szerencséjében, holott tudja, hogy statisztikailag húszszor nagyobb az esélye balesetben meghalni, mint a négyest eltalálni. És az még csak a négyes…
Belesüpped a fotelba. A tévében még csak reklám megy. Épphogy beleiszik kávéjába, kezdődik. Na, mi a csuda, az első szám talált.
A második is! Nevet egyet. „Hát igen, megint kettes!” De mit ad Isten, megvan a harmadik! Borzongani és szédülni kezd, mafla emberi vágyak kezdik izgatni. Csak két húzás és milliárdos. Nem érzékeli, hogy annak esélye még mindig csepp a tengerhez. A negyedik szám is stimmel. Minden valószerűtlen; a hangok, a tévé moraja… Tudja, hogy az ötödik szám eltalálása már nem lehetetlen. Innentől kezdve tiszta lappal indul az egy a nyolcvanhathoz játékban.
Sólyom az utolsó húzás előtt átértékeli az életét. Eddig létminimumon tengődött. Már húzzák is! És… megvan az ötös! Előbb természetesnek veszi, majd dühöngeni kezd.
– Hogy a betyár életbe mernek ilyet tenni velem! Hol az a rohadt kandi-kamera?
Zsibong a feje, és összevissza telefonál. Fórumot keres, hogy kiderítse, valóságot él-e át. Hamarosan elég bizonyítékot gyűjt. A szelvényszám alapján valóban övé a főnyeremény. Megérti, hogy nem történt átverés. Másfélmilliárd a nyereménye. Munkahelyén be sem jelenti a hiányzás okát. Nem megy sehová, csak boltba.
– Diverzifikálni fogom! Jut részvényre, bankba, kötvényre és ingatlanra. Így mindjárt más az agglegényélet.
Nem megy el a nyereményért, rossz előérzete van. Még édesanyjának sem árulja el titkát.
Egy borús szerda reggelen elfogy a türelme. A pénz utáni sóvárgás a Lottónyertesek Kft. épületéig hajtja. A főbejárattól kicsit arrébb Audi 6-os várakozik. Napszemüveges, gyanús alak ül benne. Úgy tesz, mintha más dolga lenne. Sólyom egy órát tölt bent. Ahogy kilép az épületből, felugrik az épp induló buszra. Követi az Audi. Amikor a metróaluljáróhoz ér, az alak telefonálni kezd.
Sólyom a Kossuth térre érkezik. Az újságosbódé előtt egy másik férfi figyeli. Futásnak ered, taxit fog. Mercedes gurul mögötte, de hamarosan nyoma vész. Sólyom megkönnyebbülve ér a lépcsőházba. Felér az emeletre. Amint kilép a liftből, két gorilla veti rá magát, és hátracsavarja kezét. Előlép a főnök, egy oltári nagydarab hájfej, és a rémült férfira üvölt:
– Nyisd ki a lakást!
Sólyom úgy van vele, hogy vigyenek mindent, csak az életét hagyják meg. A fotelba lökik. A két fogdmeg szorosan mellé ül. Főnökük a lényegre tér:
– Vakarcskám, remélem tudod, miért vagyok itt?
– Sajnálom, nincs sok pénzem, vigyenek, amit találnak.
– Ne játszd a hülyét! Nyertél vagy mi! A védelmed havi egy milka!
– Hogyan tudták meg?
– Ne ezzel törődj! Rendben? Vagy inkább törjük szét a válladat?
– Jó lesz, csak hagyjanak végre nyugton.
– Hívunk a pénz miatt! A helyszínt a találkozó előtt egy órával tudod meg!
A három alak elhúzza a csíkot. Sólyom a védelem jelentésén töri a fejét, abban bízik, hogy ez nem csak kellemetlenséget, hanem némi biztonságot is jelent.
Másnap Sólyomot a lépcsőház bejáratánál leszólítja egy jóvágású öltönyös úriember. Zsolt Zsolt, Budapest leghíresebb pénzbeszedő-szervezetének a vezetője. Vidáman megpaskolja a lottónyertes hátát, és cigarettával kínálja. Felajánlja, hogy meghívja egy kávéra a sarki bisztróba. Sólyom tiltakozás nélkül követi. Tudja, hogy ez az apró, finom stílusú ember sokkal „nehezebb” fiú, mint az a debella, kétmázsás. Zsolt Zsolt karate-iskolájáról még talán Varró Jánosné, kiskunhalasi cselédasszony is hallott. Zsolt Zsolt névjegykártyát ad Sólyomnak.
– Kedves uram! Mi fogjuk ellátni a védelmét ebben a nehéz időszakban. Nemcsak fizikai, de mentális segítségre is számíthat. No és némi kedvességre születésnap vagy karácsony alkalmával. Vannak gyerekei?
– Nincsenek. De nem élhetek a felajánlásával. Már létrejött egy kölcsönösnek nem nevezhető konvenció egy másik társasággal. Milliót követelnek.
– Marhák! Nem egy drabális, halszagú disznó a főnökük?
– De!
– Vinsztonék! Megint megsértették a territóriumomat! És milliót kér? A feléért vállalom!
– Mi a teendőm? Kétfelé nem tudok fizetni.
– Bízza ránk, intézkedünk. Ezt írja alá, és akkor ön mától egy általunk védett objektum. A múltkor is gondot okoztak, még azért sem számoltunk velük.
– Köszönöm! Ön sokkal szimpatikusabb.
– Megyek, de ne aggódjon, hamarosan jelentkezem.
Sólyom a hónap utolsó éjszakán nem tud aludni. Irtózik attól a bizonyos telefonhívástól.
Megígéri Vinszton emberének, hogy a pénzt a megbeszélt helyre szállítja. Természetesen Zsolt Zsolt utasítására otthon marad. A Lágymányosi-híd alá kellene menni reggel nyolcra.
Hamarosan legalább tízen szállnak ki az autókból. Vinsztonék közelítenek Sólyom lépcsőháza felé. Az erkélyen rettegő milliárdos gyors segítségben reménykedik. Zsolt Zsolt emberei is megérkeznek. Ráordítanak Vinsztonékra, akik pisztolyt rántanak. Néhányan ökölcsatába keverednek, a többiek az autó mögül lőnek.
Zsolt Zsolt szinte még oda sem ér Vinsztonhoz, az már idült orrvérzéssel fetreng az út közepén. Zsolt Zsoltot is leütik hátulról.
A rendőrség a helyszínre érkezik. Senki sem sérül meg életveszélyesen. A leloholó Sólyom feldúltan jelenti, hogy mindez miatta történt, és szeretné, ha végre békén hagynák az efféle élősködők. Néhány szóval méltatja Zsolt Zsolt humánus hozzáállását, de végtére nélküle is ellenne, mondja végül. Biztos, ami biztos, memorizálja a törzsőrmester fizimiskáját. Az esetleges újabb vendég eljövetelekor bármi megtörténhet.
Zsolt Zsolt és Vinszton bilincsbe verve ordítják Sólyomnak:
„Szép! Jó tett helyében jót várjon az ember!” „Tudja mit? Ebből elég! Ezentúl védje meg saját magát, ránk ne számítson!”
Egyetértően összenéz a két bandavezér, majd beteszik őket a járőrkocsiba.
