Ha te is
s emlékszel
akkor olyan nagyon bölcsen s kritikusan röhögtünk,
mint akiknek nincs már
veszt-
ennivalójuk
mert még mielőtt egymáshoz érhettem volna
elvesztették egymást
mint akik elvesztették minden hitem
borban és párnában
a reggeli öltözés illatait a wc-n
és elvesztették egymásról a tusolás tisztaságszemcséit.
és a kávét, amit reggelente szándékosan főztem neked barnábbra
ez üzenet.
mért? csak ne mondd hogy nem tudtad,
hogy a reggeleknek is van olyan.
és elvesztették a hitét, hogy ezt végre nem kell megírniuk
mert úgy-e ez más lesz
ez olyan
ez tényleg
csak gügyögni
csak belédgügyögni magam
emlékszem, akkor olyan nagyon bölcsen és kritikusan röhögtünk
s figyeltük a vízhólyagos fogpasztánk véraláfutásait
mint vetkőzteti magát
izzadt vonatok nyarán.
Piszkos szerelmeim éjjeli lepkéi
a szavak kihantolnak magamból, míg te beletisztulsz nevedbe,
s hogy létezik te-mi-én,
vagy csak a tükrök kótyagosak éjszakám kebles borától:
fene tudja.
szólnod kellett volna,
megmutatni,
a tükrön vergődő éjjeli lepkék valóságát,
mielőtt tollam belédremegte piszkos szerelmeim.
szavaim dobozt szőttek volna lepketesteidre, bogár.
szólnod kellett volna!
Üzenet a kilincsen
most nem véres semmi. a háború is kedves.
selymes, kis akasztások.
az akasztottnak alacsonyabb az ólomszintje, mint a lőttnek.
a magas ólomszint terhesség és háború idején káros méhek terhére.
most nem véres.
most nem ólmos.
halott csecsemők gügyögése szétszórva
a falak mögé.
most nem véres.
most nem ólmos.
a háború is kedves. selymes, kis akasztások.
hahó, kitört a III. világbéke.
szennyes a kosárban.
plafon az asztalon.
kenyér a kilincsen.
pszichém a függönytartón.
a zoknid a fűtőtesten szárad.
a szerzői jogokhoz ragaszkodom.
a villamosok magukrasírják a szikrát.
élned adnom mentem.
csók
Szavak a börtönből
édened levegő
és rezgésillatú
érett almaszagú
féreglehetőségű
méhillatú
Anyák teje mért csak gyermekeknek jár?
mit akarok tulajdonképpen?
– kérded
hogy megérintsd
hogy fond
és hogy gyurmázd
a hajam tincseit
csak hát ne úgy kincsem mint fodrász a kuncsaftját
csak ne úgy
zsírtól huzakodva
de hiszen minek is mondom kincsem
bolondos egy este
és elmenni is csak azért tudtam
mert egyike vagyok azoknak
akik néha
magukba játszhatnak
téged.
Még egy érett férfi fogai is magukon hordozzák az anyatej emlékét!
ezen az emléken osztozik
– egyébként –
minden csók
a csókok anyatej ízűek
hát néha ilyen egyszerű az est
s még szavaktól vemhesen is kívánja
méhed
Elítéltek
– Akkor mit kezdjünk az elítéltekkel kapitányom?
– Vessétek versbe! Mindet! Most!
– Na és a csikó?
– Versbe vele is.
– A patkójával együtt?
– Nem! A patkó marad. Utána te is ugrassz!
