"Átnősz valami másba (szabadságba? szabad romlásba?)"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 6. (524.) SZÁM — MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Közélet a dobogón
Bonczidai Éva
Az írás mindig is a hobbim volt - Beszélgetés Orbán János Dénes költővel, íróval
Szücs György
Megfestett lélek-emlékek
Kenéz Ferenc
Gyermekrajzok
Demeter Szilárd
Béla
Szilágyi T. Júlia
„Van egy forrás titok alatt”
Szálinger Balázs
Téglás Gábor sírverse (1878-1906-2006-)
JÁSZ ATTILA
(vak szópelyhek)
(néma kishalál)
PRÁGAI TAMÁS
Drága hazám...!
Születésnapomra
Lövétei Lázár László
New York-i epigrammák
Hétköznapi disztichonok
Papp Attila Zsolt
A századik kilométerkőre (Szimónidész-átirat)
Az isteni Angelinára
A hatvannyolcasokra
Király Farkas
vörös amőbák
Fekete Vince
Tévé
A saját véleményről
A siránkozókról
A nimfomán
Dobai Bálint
Iron Maiden
Lászlóffy Csaba
Bálint mester intelmei az ifjú Rimaynak
Nagy Alexandrosz felperzseli Perzsiát
Európa
Benő Attila
Ismeretlen középkori költő epigrammái ifjú barátjához
Kiss Nelli
Janus Pannonius sírkövére
Cseke Róbert
Epigramma a borban lelt szerelemnek
Azúr
Tantalosz könyörgése
Pyramus halálbeszéde
Varga Borbála
Zár
Karácsonyi Zsolt
Ünnepiek. Születésnapra
Százegy
A szerkesztő az epigrammák olvasóihoz
Csehy Zoltán
Néhány gramm epe, bors és só
Nagy Koppány Zsolt
Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk
Rareş Moldovan
A trilobiták ostroma
Petres László
Az utolsó boszorkány krónikása*
Szőcs István
Még egy épületes jegyzet - Stíltörténet és szakfintorgatás
BIRÓ ANNAMÁRIA
Schlözer, Hoffmann és az ő „nagy igazságaik”
Mike Ágnes
Bécsi szelet 6.
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - Fél füllel…
Áprilisi évfordulók
 
Lászlóffy Aladár
Közélet a dobogón
XX. ÉVFOLYAM 2009. 6. (524.) SZÁM — MÁRCIUS 25.

„Az az év, amelyben én születtem” – kezdődik Kisgyörgy Réka egyik írása – „a megegyezések éve volt. A hatalom megegyezett önmagával abban, hogy nem hagy senkit szóhoz jutni, a nép pedig egyszerűen hagyta, hogy szavát szegjék. A téboly épp csak hogy elkezdődött.” De mikor is kezdődött el mindez? Most végre bekövetkezik, amit Petőfi Az Apostol végén ír, csak más kicsengéssel, más tanulsággal: vénül s kihal a szolganemzedék. S íme, nem marad senki majd tanúnak.
De hányadszor? Elnézem a választásra készülő senkiháziak hadát, a győzelmes demokrácia összes részbirodalmában. Szózatokat, leveleket, személyes megszólításokat intéznek a szavazat érdekében a többi senki tömegéhez, akitől a teljes hatalmat kunyerálják. Istenem, mennyivel könnyebb volt a kihalt dinasztia legkisebb trónkövetelőjét megkeresni, hogy a legitimáció működésbe léphessen! Ezeket odateszik kellemetlenkedni, dicsekedni. Régebb egy valaki, akiről Szókratész szólt egy jó szót, vagy Szolón dicsérte, netán a párhuzamos életrajzok szerzői, a Plutarkhoszok említették a nevét – évszázadok múlva is tekintélyt élveztek. Ezeknek itt a statisztika, a mismásolás kurvája segít csupán. A nagy demokrácia révén a közjó emberei vagy Robespierrek vagy senkik! Nulla-Hitler, Sem-mi-Mussolini, Por-Sztálin és Hamu-Brezsnyev. Hogy neki, attól függően, hogy Birodalom-gulágja vagy Reich-koncentrációs tábora volt, élete során ennyi és ennyi beszéd, ennyi meg ennyi törvényhozási javaslat, kérdés, interpelláció, büdzsé-számonkérés gyűlt a háta mögé. Na és akkor rá kell bízni a jövőt is, ugye? A nagy ígérgetések és a nagy sikkasztások után, ugyebár? Mert ez már nem elsőszülöttségi úri trükk, hanem a baloldaliság nagy-nagy varázsa. Ahol minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotját és következésképpen a marsallbot az a varázspálca, amitől telik a zseb és a tarsoly.
Pedig a baloldaliság a szamaritánusok elsődleges ismérve kéne hogy legyen. „A baloldaliság elsősorban szolidaritást jelent – írja Balavány György, az ismert publicista. – A nemes baloldali szegénypárti; felemeli a megalázottat, meglátogatja az özvegyet és árvát nyomorúságában, s ha következetes, mindenkit egyformán értékesnek ismer, társadalmi helyzettől, származástól, nemtől függetlenül.” De hol van ettől a mai baloldalinak kitenyésztett baloldal?
„A kétkezi munkások – írja másik futamában Kisgyörgy Réka – az egyszerű dolgozó nép, a kisemmizettek s a nincstelenek sürgése egy hajnalon. Látszatra mindnyájan emberek. Ám ha kissé elmélyültebben vizsgálod a képet, mindjárt kiderül, hogy történelmi. Valaki azt is füledbe súgja, hogy tabló. S hogy Dózsa György vagy valamelyik más híres személyiség lakomájára siet itt mindenki. Nekem csak számolnom kell. Feladatom tán könnyű, de beleizzadok, amikor megsejdítem, hogy ezt különös módon, csoportokat választva s a tömeget kisebb-nagyobb részekre bontva kell tennem. Senki nem utasít. Talpam alatt dobogó, szinte szűkölni tudnék. Képtelen vagyok a kisemmizetteket különválasztani a nincstelenektől.”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében