A selyemhernyók
neszezése
Ha kinyitottuk a kamraajtót
és elhallgattunk,
kihallatszott a szoba közepéig
a selyemhernyók finom neszezése.
És délelőtt újra kimentünk
szütyőinkkel, zsákjainkkal
a hosszú Aradi-útra,
s egyre fennebb s fennebb
mászva az ágakon eljátszottuk,
hogy ott, ott vagyunk már szinte
a bolygók között mi is,
a naprendszer egy-egy újabb
kócos kisbolygójaként,
s délután újra ott álltak
eperlevéllel megtömött zsákjaink
sorban a kamra fala mellett.
A selyemhernyók mit sem
tudtak arról, hogy percegő rágásukkal
csillagközi sorsunkat irányítják
a kamra mélyén, a papírral
letakart polcok homályából.
A kerékgyártó
pesti kalandja
A pesti borbélyüzletben
csak nézték, nézték a kerékgyártó
hatalmasra dagadt arcát,
nem akarózott senkinek
hozzákezdenie a beretváláshoz,
lásson csak hozzá bátran, barátom,
meglesz magának is a magáé,
mondta Sóska bácsi, fogfájós,
vidékies fölényességgel,
tudja, az a helyzet, hogy nagyon
félek a foghúzástól, életemben
még nem voltam fogorvosnál,
azért vagyok így feldagadva,
mondta a kerékgyártó,
aztán nem sokkal később,
miután hazajött,
házuk kiskertjében,
szekercéjével,
mint egy tököt,
széthasította a felesége
fejét.
Nagylánybabuci
hivatalba kerül
Sok mindent
el tudtam képzelni Babuciról,
mint például azt, hogy
ő lesz a húsgyár igazgatónője,
vagy ő lesz az állomásfőnök,
esetleg az énekkar karmestere,
vagy azt, hogy hattyútelepet
alapít a városszélen,
csak azt nem, hogy
egyszercsak, hirtelen,
Nagylánybabuci
ott ül,
a városházával szemben,
a postahivatal kis zöldrácsos
ablaka mögött,
s minden nap
reggeltől estig,
csak üti, üti,
kis bélyegzőjével
a leveleket.
Neked is mondom
Vigyázzatok a röpcédulákra,
ha valami olyasmit láttok,
ami hasonlít a röpcédulára,
le ne hajoljatok érte,
ha valamelyik társatok kezében
olyasmit láttok, ami hasonlít
a röpcédulára, mondjátok neki,
hogy dobja le azonnal,
segítsetek neki ti magatok is,
mutassátok meg a helyet
a szüleiteknek, ahol a
röpcédulákat találtátok,
s lehetőleg ne menjetek többet
arrafelé, de ha mégis arra
kellene mennetek, például
kenyérért, jól láthatóan
kerüljétek ki azt a helyet,
ahol előzőleg a röpcédulát
találtátok, és semmiképpen
ne csináljatok úgy,
mintha éppen keresnétek, hogy
vajon most nincsen-e
ott röpcédula, de, és erre most
külön is felhívom a figyelmet,
papírgyűjtéskor ilyesfajta
hulladékot ne hozzatok be az iskolába,
és ne kérdezzétek meg,
hogy tessék mondani,
ez most hasonlít, vagy sem a röpcédulára,
mert olyasmit, ami a röpcédulára
hasonlít.
egyáltalán nem hozhat be senki
szeretett iskolánkba.
És ezt neked is mondom,
fiam!
Kloccs néni eljárt mosni
Kloccs néninek nem volt senkije.
Kloccs néninek azok voltak
a családjai, ahova eljárt mosni.
A Kloccs néni mosóteknője
a mi mosóteknőnk volt.
A Kloccs néni mosószappana
a mi mosószappanunk volt.
Disznóvágás után főzték ki
a jó szappannakvalót.
Szépen darabokra vágták,
aztán egy darabot odaadtak
Kloccs néninek.
„Ezzel mosson, Kloccsné,
ezzel az igazi!”
S Kloccsné azzal mosott.
Az igazival.
Kloccs néninek mindig ott volt a
mosóteknője,
ahol éppen mosott.
Kloccs néninek mindig ott volt a
mosószappana,
ahol éppen mosott.
Kloccs néninek nagyon sokféle
mosóteknője volt.
Kloccs néninek nagyon sokféle
mosószappana volt.
És mindenhol azt mondogatta:
„Ez az igazi mosóteknő!”
„Ez az igazi mosószappan!”
Kloccs néninek egyszer
azt mondta valaki, hogy Amerikában
már mosógépek vannak.
Mire Kloccs néni azt válaszolta:
„No, hát azért nem megyek én
Amerikába!”
A nagyfiúk gázmaszkjai
Ilonanapján hű vendégsereg
töltötte meg a nagynéni házát.
A bácsik nyáriasan poharaztak,
a nénik a világ legjobb linzertjének
receptjét próbálták a világ
legrafináltabb keresztkérdéseivel
kitudakolni,
a virágládákban ott illatozott
minden egykorvolt virág.
Tíz év is eltelt már a háború óta.
S a szőlővel befuttatott nyári verandáról
senki nem figyelt a gázmaszkokra
s a nagyfiúkra. Így hát később
senki nem tudott számot adni
azokról a rémületes eseményekről,
amelyek emléke miatt az akkori kisfiúk
hátát még ötven év múlva
is elöntötte a hideg veríték, ha
a sötét kamrapolcon őrzött
gázmaszkokra gondoltak.
