1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

          „Be szép, kísérteties világ”
                                (A halottak élén)

Gúnyosan leáldozott a nap, mely
az Ő ó nótáin nőtt fel;
két békediktátum is végzett a
napverte busongókkal.
Partjainkat lereszelték, le-
kalapálták, s közben a Duna
csak folyt zavarosan, egykedvűen,
naggyá tette az örök esőzés.

Szüleink kúnkorodó gyötrelmei,
székelybánja-kivagyisága;
a gyermekeink – be kell vallani
nemcsak a múltat – félig
emlékeznek, félig már nemigen.

De én most Róla beszélek, kinek
„muzsikáló lelkét” bizisten
magam is megmosolyogtam már.
Arca szikföld, s por üli vastagon
az elhamvadt könnyeket )lásd: „ki ért
a halott-támasztáshoz?”) –
már csak emiatt is, jó, ha tudja,
hogy csupán tudatom tartja életben
Őt és a magyarságot.

Semmi rejtelem, habár sok nyarunk
kidalolatlan marad végképp.

(K)óda
Ki az, aki az igazi halaványak
Táborában vezérkedik?
Buták, fáradtak és mégsem csömörülnek? –
jaj, szegény fejük nekik.

2006. március 17.