Nemrég felváltotta a bécsi napokat a kolozsvári élet, a bécsi szeletet a kolozsvári káposzta. Hazajöttem. Jó ezt leírni, jó ebbe belegondolni, hisz igazán ez a légkör az enyém. Nem baj, hogy nincs melange, az sem tragédia, hogy hiányzik a mézes-fahéjas péksüti (optimizmussal vallom, hogy csak idő kérdése, s a kis házi pogácsám túltesz Demel cukrászainak a tudományán), s bár sokan kérdezik, kultúrsokknak sincs (épp olyan nagy) nyoma.
Azért hiányzik Schönbrunn. A csendes sétákra alkalmas nagy park, a dombon lévő Gloriette, a gyönyörű sárga kastély, a történelmet megörökítő szobák és kis terek. Ugyanígy visszamennék a barokk kastélyba is, a Belvederébe, ahol a világ legnagyobb Klimt-gyűjteménye található. Bár szinte minden nap a környéken jártam, a központ épületeit sem untam meg. A gyűrű valóban gyűrű. Tökéletesen kerek, s építészetileg szép egységet alkot. Kakukktojásnak csak a parlament tekinthető, az nem annyira érdekes, sokkal inkább egy agyonkoptatott imitáció, dehát ez csak az én meglátásom, csak az én szemüvegem szűrőjének eredménye. Izgalmas viszont, hogy micsoda meglepetésekkel szolgál építészetileg a város. Csak úgy előbukkanak a kanyarokból a paloták, monumentális épületek, építészeti remekek. Az ember fordul egyet, s már szembe is találja magát az újabb óriással. Nyilván van különbség aközött, hogy az első kerületben található Hofburg udvarán sétálgatok, vagy a tizedik kerület postahivatalába lépek, de alapvetően a stílusos, felújított, karbantartott épületek látványa örömmel és tisztelettel tölt el. Látszik, hogy micsoda kulturális élet van a fővárosban.
Gyakran gondolok az „üzleteimre” is. Hiába no, olyan Bebe young care típusú arckrémet, amilyet én előszeretettel használok, csak a DM-ben lehet vásárolni. A DM önmagában fogalom, hisz a nők egyik kedvenc helye: minőségi termékek, jó árak, nagy választék – lehetetlenség üres kézzel kijönni. Bár más reszort, legalább enynyire fognak hiányozni a Schottentor és a Kuppitsch könyvesüzletek. Nagyon szerettem a kínálataikat, különösen ősszel, a nagy leárazások idején. Mindig megtaláltam azt, amit kerestem, s a pénztárcámat elnézve, néha azt is, amire nem volt életbevágóan szükségem. Bár nálunk még nem annyira elterjedt, Bécsben azért gyakori volt a foteles, kávés „beleolvasok a könyvbe”-sarok, s ezt ki is használták jócskán az emberek. A kedvenc ruhásüzletem mindvégig a C&A maradt. Kár, hogy egyelőre Kolozsváron nincs belőle semmi. Itt lehetett olyan darabokat találni, amelyek nem föltétlenül a divatot majmolták (bár erre is volt példa), hanem olyan különlegességeket is közszemlére bocsátottak, amelyek ízlésesek, egyszerűek voltak. A Librót is nagyon élveztem. Ez olyan emeletes papírüzlet, amelyben külön részleg van a különböző kézimunkákhoz szükséges anyagokkal. Jópofa és leleményes, olyan, mint más helyeken a kreatív hobbi. Szintén törzshellyé alakult a Vienna Center. No, nem a sok kávézó és üzlet miatt, hanem azért, mert ott volt a mi mozink. Milyen jók is voltak azok az esték...
Hiányozni fog a színház, az Opera, a komolyzene is. Ezeket itthon mind pótolhatom, tudom, de ez már más hangulat, más nyelv, más állapot. Próbáltam Strauss keringőire pihenni, de valahogy mégsem az a hatás, mint a Bécsi Opera környékén (ehhez tudni kell, hogy az említett épület alatt, közvetlen az aluljáró elején van egy dalolászó közvécé, ahonnan egész nap hallani Bécs világhírű klasszikus zeneműveit). Kissé sajnálom, hogy egyhamar nem látom a kiplakátolt, figyelemre érdemes kiállításokat sem, nem veszek részt az érdekes író-olvasó találkozókon, nem rohanok az egyetemre.
Bécs szép élmény marad. Ahhoz képest, hogy főváros, számomra nyugodtnak tűnt. Nyugodtnak, elegánsnak, történelminek. Érzékelni még a Monarchia jegyeit, talán onnan öröklődött ez a nagy kultúraigény, élni tudás, carpe diem gondolat. Sok tipikusan osztrák dolgot megismertem, s utólag elmondhatom, hogy jó néhány dologban megmosolyogtatnak. Nincs „deutsche Pünktlichkeit”, nincs nagy rohanás. A bécsi filozófia inkább arról szól, hogy tudj élni, s ha teheted, műveld magad, hisz számtalan lehetőséget kapsz rá. Jól hangzik, de ez nem azt jelenti, hogy maradéktalanul működik. Láttam sok alkoholistát is, tönkrement fiatalt, utcára került öregembert, gyanús bandákat, vad embereket, elszomorító állapotokat. Ez is Bécs, ez is része a csomagnak, dehát túlságosan irreális volna, ha ez hiányozna. Végülis ez is csak egy város, ahol emberek laknak.
