|
|
Muszka Sándor
Versei
XX. ÉVFOLYAM 2009. 9. (527.) SZÁM — MÁJUS 10.
|
Léha dal
Siklik a szán
Menni csak menni
Járni az erdőt
Dalolni léha dalt
Bárhova érni
Elvágyni onnan
Másabb tájakra
Merre lovam tart
Keresni lánykát
Szebbet a napnál
Sárkányt elejtve
Vallatni hol lakik
Menni folyton csak
Merre lovam tart
Járni az erdőt
Dalolni léha dalt.
Madárének
Maradt zsákmányként
Csupán a tolla
Szépség versenyben
Így is popója….
Kínlód a rím
Beszélni róla
(futja hálóra puskagolyóra)
Itt hagyott itt
A büdös rigója.
Drótsövény
I
Túl soká voltam részeg talán már
S hittem az élet mint álom múlik el
Követ kezed tudom emelni
Utazzunk mégis a kezdeti évekig
Helyszín egy város milyen ezer szám
Sötét agyak és pancsolt borok
Olcsó költőktől majmolt nagy tervek
Húgyszag tanárok állati néma csend
Terek és házak fehér falakkal
Járatlan utcák illó napok
Könyvek és vécék bérházak átka
Jelszók szavakból miszerint élni kell
Elvágyódások kijutni messze
Körbe és körbe tervek nyarakhoz
Elvétett évek istállók gyárak
Múló gyerekkor szaladni drótsövény
II
Év múlik évre nincs hogy maradnunk
Utunk most újabb színtérre vált
Városok falvak kusza özönben
Változni itt is csupán a táj
Férfi a gyermek bár agyát még álmok
Nem tanult semmit nem érti meg
Sehol maradni megülni nem tud
Hiszi mint álom múlik el…..
És hullnak kövek rá átkok mint zápor
S a vértől csak egyre részegebb
Annyit amennyi egy táskában elfér
Bízik magában átevez
Pár lépés már csak tudja eléri
Házat és tornyot a távolba látni vél
S ha olykor kétségek támadnak is rá
Nem fordít hátat őrzi hitét
Kezét magasra tartja mit félne
Könnyen kijátszik bármily adut
Sárral kövekkel edzett páncélja
Megvédi tudja s végül kijut
III
Látod én részeg így voltam egykor
S mentségem erre nem sok tudom
Hiszem mint álom múlik el egy nap…
Míg újult erővel körét rovom.
Kedvesem éneke
Menni csak menni
Hajnalban kelni
Kávét magára
Buszhoz sietni
Mindig rohanni
Félre is tenni
Számla gyerek jön
Erősnek lenni
Hosszú telekhez
Szoktatni szívemet.
A parton
Legyen e nap ma kedves
Miénk megannyi játék
Amíg karomban hallgatod
Tavaszt suhog a fenyves
Legyen e nap ma kedves
Csorog a fény a hólé
Madár dalol zajlik a jég
Ne bántsa semmi kedved
Ha velem itt ma kedves
Nem cserélnék …
S kéklő szemed halk szavad
Nem csak régi emlék.
Őszi sablon
A varjú dombon köd szitál
Egy lélek se jár a földeket
Belakta már a szürkület
Hallgat a táj
A fákra dér eső pereg
Egy levél hulltában táncba kezd
A szürke füst mint lágy kezek
Bújik alá
S lassan a fázós csillagok…
Míg predesztinálják sablonok
Alszik a nyájas olvasó
Ágyában már.
|
|
