"Mi mindent gyűjt köréd a te napod!"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 9. (527.) SZÁM — MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
CS. NAGY IBOLYA
A vers az, amit hallgatni kell - Impressziók Kányádi Sándor lírájáról
Lászlóffy Aladár
Kányádi-nap
Kántor Lajos
Egy szögletes zárójelre
Ferenczes István
ESTEBAN ZAZPI DE VASCOS Y AITZGORRI VERSEIBŐL - Kecsua dalok
Muszka Sándor
Versei
Móritz Mátyás
Mikor a nyitott ajtó sem tart vissza
Sípos Zoltán
Felakasztjuk Francoaise-t?
Alkonyulat
Varga Melinda
Versei
Szőcs István
Túlnanról másként látszik…? 2
KÖDÖBÖCZ GÁBOR
A szonettben megtalált szabadság
Lipcsei Márta
Versei
Tóth Mária
Napok, éjek, hetek, évszakok - Napló
Antal Balázs
Az egyetlen metafora felé
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK ZENÉT? - Kíváncsiságból hallgatunk?
Hírek
 
Antal Balázs
Az egyetlen metafora felé
XX. ÉVFOLYAM 2009. 9. (527.) SZÁM — MÁJUS 10.

A maga nemében ritka nagy dühvel nyit a könyv – Király László A nyitott könyv című verseskötete –, amelyet saját értéktelenségének gondos előrejelzése ellenére is kinyitok, így váltva valóra a cím „jóslatát”: nyitott könyvet csinálva belőle tényleg. Pedig az Előhang minden lehetséges érvet felsorol, hogy hagyjam békén ezt az egy fedél alá kötött néhány tíz oldalt: a költő nem változott, vagy ha igen, csak még öregebb lett és csak még mérgesebb. Talán patetikusan öntematizálónak is tűnhet olyan szöveggel nyitni, amely magáról beszél, de nincsen itt helye a pátosznak, nem marad neki hely a vaskemény irigység mellett, az idétlen vének torzsalkodásain túl. Bizony Király László hűen őrzi és jelentékenyen továbbépíti azt az erőt és energiát, amely (sok más egyéb mellett persze) régesrégen még a magyarországi Hetek és a Kilencek költőcsoportjaival hozta hírbe őt és kortársait, hogy aztán a magyarországiak mostanára kifáradjanak ebből az erőből, Király e könyvben is megidézett kortársai egyike-másika elhallgasson – ő maga viszont csak annál termékenyebben idézze meg és fejlessze tovább kötetről kötetre, versről verse. És aki olyan korokat élt meg, mint Király, annak anyaga is van, amelyet dühévél megdolgozzon. Talán maga sem gondolta volna, hogy ez a tulajdonképpen retrospektív anyag évről évre csak nő. És szemernyit sem jobbít rajta az azóta eltelt idő.  
Itt van például a Jelentés a télről című szakasz / fejezet, amelynek már címében ott van a kötet legerősebb központi motívuma, a jelentés. Elsősorban a Papírkosár című darabot érzem együttműködni a címmel – ez nem más, mint egy besúgó jelentése a hatvanas évek egyik május elsejéjének előestéjéről, padlástérben vigadó, erkélyen kiabáló magyar költőkkel, írókkal, kommentár, hozzászólás nélkül, csak a beszédes helyesírási hibák, a kissé magyartalan mondatok visszhangoznak az olvasóban – és persze a kérdés, hogy milyen nyelven történik ez a jelentés, hiszen a román állambiztonság szolgálatában aligha, bármilyen rosszul is, magyarul. A ciklus majd’ minden jelentékeny darabja a soviniszta-kommunista diktatúra megalázottjainak és megzsaroltjainak állít emléket, hol közvetlen célzatossággal (A dobrudzsai út – a székelyföldi elhurcoltak emlékére), hol a fikció és a valóság határainak elbizonytalanításával, a ki nem mondás súlyosságával (például a szakasznyitó Amikor tudom megszólítottja[i] rejtelmessé teszi[k] a verset), az élethelyzetek felfejthetetlenségének, az állambiztonsági gépezet kiszámíthatatlanságának fenyegetésével. Ha ezek után azt gondolnánk, hogy még egy múltra mutogató, még egy „szekusozós” könyv született, tévednénk. Először is, mert amikor azt teszi, az aligha vehető a sok közül egynek. Másodszor mert egy gazdag, sokfelé építkező és forduló líraanyagnak ez csak az egyik, bár ehelyt a többinél tán hangsúlyosabb szála. Egészen másfajta hangvétel tapasztalható például, amikor a beszélő saját jelenét beszéli, szinte naplószerűen jegyzetelve dolgait. Egyszerre megszilárdul a tél képe is a cikluscímben – már akár csak azzal is, hogy a versek keltezését vesszük számba: a legtöbb téli darab. A Séta, az Avar képeivel szinte észrevétlenül olvad össze a düh a múlt elrablása miatt például a Decemberek című darabban, amelyben böllérlelkű költők és poétalelkű mészárosok szerepelnek – hiába bizonygatná akárki, hogy egyszerű, „ártatlan” disznóölésről volna benne szó… És hát hogyisne kéredzkednének be mindezen elemi erejű motívumok mellé, mintegy kiváltó okként, a legutóbbi idők írókra, költőkre, különösen természetesen Szilágyi Domokosra vonatkozó „felfedezései”. A jelképerejű életút hatalmi-erőszakszervezeti kikezdése, úgy látom, a félig-meddig kortárs Király Lászlót sok oldalról rákényszeríti a korszak és az események átgondolására.
A kötet másik fejezete, az Odaát személyesebb hangvételű verseket tartalmaz. A megszólítottak barátok, családtagok, titkos mesterek, talán csak az utolsó két darab, a … ....... Gloria mundi, valamint a könyv kezdőversével egy „kört” alkotó A lakoma vége lóg ki a sorból. Utóbbi darab megint csak a kötet értelmezése során megkerülhetetlen játékteret von be: a nyitó verssel mintegy keretet alkotva alakítja át a versolvasás aktusát a fogyasztás aktusává, talán csak rossz olvasói beidegződésből, de mégiscsak meghívva az imént idézett disznótor profán képeit is. A szent és a profán ugyanúgy idetolakodik a kötet olvasása során, mint a nyitott művek sora, vagy az olyan egyetlen metaforák, melyek részösszetevőikre szakadva is ugyanazt a jelentésmezőt töltik fel újra meg újra. Mint ahogy az e kötetben is megtapasztalható. A … ....... Gloria mundi már Király László erősen ironikus töltetű versépítkezésére mutat jó példát: a történelmi kor, amely mégiscsak megviselte a beléje vetettek életútját, egyszer csak a legegyértelműbb jelképek közül köszön vissza a Horeán…
Király László versnyelve a maga megszokott gazdagságával jelenik meg e kötetének verseiben is – s ennek érzékeltetésére a fentebb idézettek még kevéskének bizonyulnak. Hiszen ugyanúgy e beszédmódban szokatlan erővel és jelentőséggel van jelen a szerelem, a szeretet, a személyes bensőségesség, ahogyan életműve majd’ minden egyes lapján. A Király-korabeli költőkre azt szoktuk mondani, hogy öregkori költészetük van, s általában ez finom jelzése annak, hogy fiatalkori költészete után egy kicsit unalmas szakaszhoz érkezett, de ebből végre kifarolt, s megint valami olyasmit ír, amire érdemes figyelni. Nos, Király László esetében ilyen cezúrákat nem nagyon tudnék tenni. Bár eddigi életművét korántsem tartom homogénnek, a változások-alakulások lépten-nyomon tetten érhetőek benne, hol finomabb, hol erőteljesebb elmozdulásokkal változik, s bár jelen kötetben már egyre nagyobb teret nyernek a melankolikus lejtésű, az öregedő férfi hangján megszólaló versek, a változások inkább életművét nagyobb léptékben olvasva tűnnek fel. Ami csak a költő következetességét dicséri.
A sokféle hangból kihallatszó összhangzata ennek az anyagnak persze mégis leginkább a történelmi tapasztalat, az efelett érzett keserű szomorúság, a líra közéleti elértéktelenedése miatti harag, mely talán egymásból is következő két elgondolkodtató jelenség – s a mindezekre rakódó mély melankólia. Király nyitott könyve nem tartozik az eddigi életmű legvidámabb kötetei közé. Nosztalgiája történelem, jelene a tél. Tanulságot nem akar szolgáltatni, hiszen tudja, hogy a tanulságos, példaértékű életutak lesznek aztán a legsebezhetőbbek. Lírája közéleti, politikai a szavak tiszta értelmében, pártoskodás nélkül. S e téren hiánypótló jelentőségű, hiszen a mai magyar költészet élvonalából, az élvonalbeli költők műveinek nagy részéből ez a – költészetünkben szinte példátlanul erős hagyományokra tekintő – megszólalásmód fájdalmasan hiányzik – vagy ha jelen van, sokszor tűnik erőtlennek, célját tévesztettnek, vagy egyszerűen fáradtnak. Király László kompromisszummentes költészete így egy nagyon fontos beszédmód – azt hiszem, nyugodtan kimondható – legmagasabb szintű megvalósítása mai irodalmunkban.


Király László: A nyitott könyv. Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2008.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében