"Mindenki Jézust kiált, de Barabás hallszik!"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 7. (525.) SZÁM — ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
A lavinatörvény
Papp Attila Zsolt
Az irodalmár magányos farkas
Szántai János
Egy lassú skizofrén naplójából
Lászlóffy Csaba
Mirabeau polgártárs fantomja a lipcsei csata után
Gaal György
Az utolsó Herepei-kötet
Ady András
Versei
Cseke Róbert
Versei
KENYÉR LÁSZLÓ
Golghelóghi. Széljegyzetek Határ Győző Ítéletjátékához
Király Farkas
Zen Zsizsőnek
AYHAN GÖKHAN
Versei
Gyenge Zsolt
Szentimentálé – érzelemtörténetek Berlinben
V. GILBERT EDIT
Boldogítók és kivonulók
Gagyi Ágnes
A düh a szabadság egyetlen módja
Szőcs István
Még egy épületes jegyzet - Stíltörténet és szakfintorgatás (folytatás előző számunkból)
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - De gustibus (igenis!) disputandum
Hírek
 
Ady András
Versei
XX. ÉVFOLYAM 2009. 7. (525.) SZÁM — ÁPRILIS 10.

Pillanat híve
Tudom, ha szólnál,
az kérdés lenne, ha én
kérnék, az követelés, így
csak a kemény belső csend
jelent védelmet a véletlenre;
jó vagy rossz döntés az értékes
most ellen durva merénylet lenne.


A kuli álma
Két bambuszkaró a világ,
küllők, kerekek, s a rúdra
hajolva, rongyokba burkolt
árny haldoklik vagy szendereg.

Kocsi és kövezet közé zárva,
még ültében is szalad, lábán
ájult rohanás rángatja a kidagadt
ereket, s a hátára száradt sötétben,
a semmiből semmibe megállás
nélkül vontatja az örök szekeret.

Két bambuszrúd, kerékagy,
fakeret, s bár a halál a vitelért
már aprópénzt ajánl, a kuli még
alkuszik, és álmod magának
végtelen fuvarként életet.


Régi fénykép
hátoldalára
Fekete-fehér képen
egy öklömnyi bámuló
gyerek, mint pöttöm
felhúzható játék egy már
elfeledett, behavazott tájon
pihen, s kivárja, ahogy a
rengeteg lencse mögött
megörökíti magának, tán
későbbi énemnek a szeretet.

Fekete-fehér most is
bennem minden, csak
fotósom hasal már egy
felhő szélén, s a lencsékre
hajolva a magasból figyel...
jelentem neki tisztelettel: a néhai
játékszerben semmi sem változott:
csavarok, rugók, rejtett lendkerekek
az egykoritól csak méretben térnek el.


Látomás
A szögesdrót mögött, ahol
a barakkok kegyetlen csodáján
már ezernyi turista zajos kíváncsisága
tetőzött, feltűzött szuronnyal járkált a nap,
s az őrtornyok egyre növekvő árnyain, mint
megannyi merőleges sínpáron,
a múltnak több hallgatag
transzportja az égi
elosztóhelyig
pöfögött.

A főkapu rácsán egy virágcsokor
aludta fonnyadó álmát, s még
mielőtt meghalt volna,
helyére újabb
költözött.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében