"Az emberiség elfajul satöbbi, satöbbi."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 8. (526.) SZÁM — ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Az idők igazi naptára
Karácsonyi Zsolt
Pesten, a vendégszektorban - Interjú Szálinger Balázs költővel
Pomogáts Béla
A költészet: a szellem önvédelme – Radnóti Miklós születésének centenáriumán –
POTOZKY LÁSZLÓ
A látogatás
Ármos Lóránd
Ágoston utcai nyár
Meséld el
Vörösbe húzva
Lovász Krisztina
Lestaktika
Vőlegénysirató
Hector&Berlioz
Demeter Szilárd
Gólyabál
Ungvári László Zsolt
Eső Kolozsváron
A lelőtt ezred
Szőcs István
Túlnanról másként látszik…? 1.
Boda Edit
A tisztességtelen albérlő
Próba a labirintusnál
V. GILBERT EDIT
Boldogítók és kivonulók (Folytatás előző lapszámunkból)
Gál Andrea
Poe nyomában: lírai fantasztikum
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Türelmetlenül hallgatunk?
Májusi évfordulók
 
Karácsonyi Zsolt
Pesten, a vendégszektorban - Interjú Szálinger Balázs költővel
XX. ÉVFOLYAM 2009. 8. (526.) SZÁM — ÁPRILIS 25.

Zalai lennél, Pesten élsz, de az irodalmi prérin lezajlott első vadászkalandok mégiscsak Erdélyhez kötnek. Miért Kolozsváron jelent meg az első két köteted?

Miért ne ott jelentek volna meg, ha egyszer az volt a fa? Nemhogy kitalált dolog volt ez, de teljesen természetes. Az lett volna furcsa, ha Magyarországon jelenik meg. Sőt… bizonyos értelemben most már furcsállom is, hogy a harmadik könyvvel miért tartottam olyan fontosnak elmenni. Vagy hazamenni. Máig nem tiszták nekem ezek a fogalmak.

Még egy kérdés erejéig kötöm az ebet a karóhoz... Miért nem a pesti flaszteren próbáltál szerencsét, vidékről a főváros felé törekedvén?

Nekem egy szemvillanás volt az egész, hogy idáig jogász, innentől költő akarok lenni. És ez az élmény Erdélyben ért. Még csak időm se volt gondolkodni, készen kaptam ismerősöket, olvasmányélményeket, tanulnivalót. Pestre kolozsváriként mentem, aki látott abban az időben, tudja.

Már a Kievezni a vajból című könyvedben is ott bujkál a félig tréfásan, de mégis elég komolyan felvállalt vátesz-szerep, mondhatnám: Petőfi után szabadon...

Az alapállás OJD-től volt, ez nemcsak másoknak nyilvánvaló, de nekem is. És a pályakezdő bizony legyen gőgös, szemtelen, rontson ajtóstól a házba, mert az a dolga. Tehát akkor nekem Petőfi csak egy játék volt, eszköz a játékra, fogalmam se volt arról, hogy mekkora költő.

Egy Petőfi válogatott kötetet is szerkesztettél...

Igen, ekkor tudtam meg, kicsoda Petőfi. Elképesztő, felfoghatatlan. Egyszerűen nem lehetséges, hogy szláv szülők házában, olyan faluban, ami még Kosztolányi idejében is járhatatlan volt a sártól, vélhetően a legkevésbé sem értelmiségi nevelés mellett felnőhet valaki, aki húszévesen leírja azt a sort, hogy „odanyargal egyenest”. Egy bomba volt, és csak véletlen, hogy nem a mai Szlovénia területére csapott le. A Palatinus kiadóhoz tartoztam akkor, huszonhat éves voltam, és kézreállt az ötlet Háy Jánosnak, hogy akkor a sorozat Petőfijét szerkesszem én. Nem tudok elég hálás lenni neki, végig kellett olvasnom, átformálta kicsit a gondolkodásomat.

Annak idején az Előretolt Helyőrség megpróbálkozott azzal, hogy olyan szerzőket is az irodalmi fősodorba helyezzen vissza, akik nincsenek benne az úgynevezett kánonban. Túl azon, hogy Petőfi alakját másként, árnyaltabban látod, neked van ilyen névsorod? S ha igen, kik szerepelnek benne?

Persze, Somlyó Zoltán a legelső. Hunyady Sándor top3-as novellistáink egyike, már ha van ennek értelme. Aztán dühít, hogy mit tud/nem tud az irodalmi közvélemény Karinthyról, miért söpri le az asztalról a humoreszkjeit, novelláit, cikkeit. Dsida Jenőt abszolút élvonalbeli költőnek tartom. Tersánszky is alulértékelt.
A Zalai Passió című vígeposzod végén kioktatod az idősb oktatókat. Mégis, akadnak-e olyanok, akiket mestereidnek tekintesz, vannak-e olyan személyek a régi vagy a mai időkből, akiktől sok mindent tanultál?

Mert ők is kioktattak. Szerintem nem bűn, ha az ember fiatal, ne szégyellje már magát miatta. Elmúltam harminc, és én is egyre többet sziszegek attól, hogy elmúlt az ifjúság. Képzelem, mi lehet az akkori kioktatók fejében, leginkább talán féltékenység. És megvan a módja is annak, hogy hasson egy idősebb ember egy fiatalra. Pont én vagyok a jó példa erre: rajtam/nekem nagyon sokat segítettek a nálam idősebbek. Orbán János Dénesnek például nem csak az esélyt köszönhetem, de annál sokkal-sokkal többet. Ugyanígy áll ez az egész kolozsvári csapatra, nehéz volna felsorolni őket. Fontos ember volt az életemben Somlyó Gyuri bácsi. Segít, hogy érezhetem Háy és Kemény István figyelmét, sokat köszönhetek közeli barátomnak, Térey Jánosnak. De egy idő után a kor-faktor nem számít annyira. Legalább annyira nevelhetnek fiatalabb barátok is: fontos, hogy minden héten találkozhatok a Helyőrséghez szintén kötődő fiúkkal, Nagy Koppány Zsolttal, Ármos Lórival. Dobaival Pesten. Mi vagyunk a Helyőrség pannon légiója.

Ez a légió kávéházakban, kocsmákban szokott összeülni, de úgy tudom, verseid nagy részét is kávéházakban írod. Mintha csak azon volnál, hogy a kávéházak és az irodalom közötti kapcsolatot újra szorosabbra kössed Nem, otthon nincs erre lehetőség, ezekre a helyekre pedig odaszoktam, megszerettem őket, és amíg nem ismernek meg nagyon, békén is hagynak. A hetekben költöztünk vissza Pestre, lehet, hogy lesz pénz egy plusz szobára, szívesen kipróbálnám magam otthon is. Tehát a kávéház-rajongás funkcionális, ez van.

Úgy tudom, hogy a ZTE focicsapatának drukkolsz, de túl ezen, mennyire érzed zalainak magad?

Amennyire egy battonyai battonyainak érzi magát idegenben. Csak nekünk még csapatunk is van. Pesten a vendégszektorban ülök. Ha a kolozsvári CFR jönne Pestre, talán akkor is ott ülnék.

A kezdetekben úgy tűnt, hogy elsősorban bő szatirikus vénával is megáldott poéta lennél, de komorodott a hangvétel, komédia helyett vérkabaré következett, aztán a társadalomfilozófiai költemények síkjára léptél.

Remélem azért, hogy a szatirikum a mostani dolgokban is működik, és a humorérzékemet nem veszítettem el, de hát ha egyszer komolyabb dolgok foglalkoztatnak! Lekopott rólam a rímbohóc képe, a célom nem ez volt, viszont nagy haszon. A sík fontos volt a pályámon, ennyi szerepe mindenképpen volt.

Legutóbbi nagyobb lélegzetű írásod tulajdonképpen a pamflet műfajához tartozik, de nevezhetnénk verses regénynek is ezt a szöveget, ami ugyancsak erős társadalmi érzékenységről tesz tanúbizonyságot...

Igen, sokan mondták is, hogy elmúlt, hagyjam ezt a témát, méltatlan egy költőnek a közélet kérdéseivel foglalkozni, de annál inkább felkeltette az érdeklődésemet. Mindig izgattak a halottnak tartott műfajok. Ha verses epika, akkor azért, ha kabaré vagy társadalomfilozófia, akkor azért. Ha egy városházi panamát tartanak költőietlennek, a szükséges inspiráción túl még meg is erősít benne, hogy azt kell csinálnom.

A két eposzod és a verses regényed egy kötetben jelent meg, ez valamiféle lezárást jelent, vagy lesznek majd újabb munkáid is a verses epika terében?

Nyilván lesz még verses epika, de jó apropó ez az összegyűjtés arra, hogy egy időre polcra tegyem a műfajt. Tervezni ezt nem nagyon lehet, de egy ideje élvezem a gondolatot, hogy tíz évig nincs verses epika. Sokszor eszembe jut, hogy a kutyafáját, a költő írjon verset, az a dolga.

Fontos neked, hogy másoknak mi a véleménye a szövegeidről? A rólad szóló kritikákat lefénymásolod és hosszan tanulmányozod, vagy...

Igen, fontosak a visszajelzések, nagyon fontosak – de nem motivációként, hanem visszaigazolásként. És sokat segítenek, egy rossz kritika is akár.

Hamarosan tehát újra verseskötettel rukkolsz elő, miközben egyre gyakrabban kacsintgatsz a dráma felé, megtörténhet, hogy az eposzírói időszak után most a drámaíró ideje jött el?

A verseskötet lényegében hét év termése, mert elvitt a verses epika a versektől. Itt volt az ideje egyberakni, és igyekeztem szigorú lenni, 25 cím az egész. A színház… egyrészt megláttam, hogy költőként egyetlen esélyem megélni a versekből, ha ezt csinálom. Sem a drámafordítás, sem a saját darabok ügyében nem kértek tőlem mást, csak hogy költő legyek. Tehát nem arról van szó, hogy írjak méltatlan dolgot, amiből eltartom a verseimet. Hanem arra kaptam lehetőséget, hogy több pályán játszathassam a verseimet.

Túl azon, hogy verseket írsz, műfordítással, adaptációkkal foglalkozol, más területeken is tevékenykedsz?

Újságírással, főleg könnyűzenei témában. Egyre kevesebb cikket írok, lehet, hogy kikopok belőle, kicsit félek is tőle, hogy elmegy mellettem a világ, már nem követem az új megjelenéseket stb.

Végezetül szólj a bemutató előtt álló, készülő drámádról...

Az mégse lesz, lefújtuk.

 

SZÁLINGER BALÁZS
1978-ban született Keszthelyen, jelenleg Budapesten él, költő, szerkesztő. Kötetei: Kievezni a vajból (1999), Zalai Passió (2000), Első Pesti Vérkabaré (2002), A sík (2005), A százegyedik év (2008). Díjai: Sziveri-díj (2000), Petőfi-díj (2001), Bródy Sándor-díj (2001), az E-MIL Irodalmi Jelen díja (2002), Quasimodo-különdíj (2007), Vilmos-díj (2008), Szép Ernő-jutalom (2008), Junior Prima Díj (2008), Zalai Közművelődésért Díj (2009).




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében