Adélka éppen keresztrejtvényt fejtett, amikor megakadt a szeme egy hirdetésen:
Hector&Berlioz magánnyomozó iroda
Jelszavunk: diszkréció, pankráció*
Kizárólag könyvtároskisasszonyoknak dolgozunk
Igen, ez az ő hirdetése. Ez kell neki. Nem mintha fűtötte volna valami lyen bosszúvágy a főzőssel szemben, de nemrég látott egy nagyon kedves filmet, amelyben Amélie – a gonosz zöldségest bosszantandó – ártatlan csínyeket talál ki, és elindítja a megtréfáltat az önismeret rögös útján.
Infinitezimális** számítással kiszámította annak a halnak a röppályáját (lásd ferde hajítás, Galilei kísérletei), mely hal egyenesen a főzős ablakán keresztül érkezne a konyhába, és ott pislogna, vergődne a szép tiszta csempén, vagy berepülne a mosogatókagylóba a teljesen víztelenített és kicsavart szivacsra. A főzős először megörülne az ingyen nyersanyagnak, de aztán nem tudna vele mit kezdeni, és gyorsan leszaladna a négyes-hatos villamoshoz ismerkedni. Na itt lehetne lebuktatni. Nem hal, de vége.***
Hector&Berlioz kitűnően megéltek a könyvtároskisasszonyok megbízásaiból, éppen most újították fel irodájukat. Berendezték új könyvtárukat is; főhelyen A Keresztapa és A Mester és Margarita c. regények bőrkötésben, hogy ki-ki a maga kedvencét olvasgathassa egy-egy fárasztó nap után, így merítve ihletet a további nyomozáshoz.
Hector, aki szeretett az elméleti alapokról kiindulni, Adélka hívása után tanulmányozni kezdte A hajítás pályája című könyvet, valamint a Katapulták régen és ma képes lexikont, hogy megalkothassa a hely-, sebesség- és gyorsuláskomponensek időfüggvényét és grafikonját. Hector néha elveszett a részletekben.
Adélka nagyívű halhajítási tervei már körvonalazódni látszódtak, a biztonság kedvéért azonban halkonzervet is beszerzett, ha az élőhalas variáció, a kiszámíthatatlan levegőbeli mozgások miatt nem működne.
A konzervnek nagyon jó fogása van, a könyvtároskisasszonyok klubjában rendezhetnének egy dobóversenyt. Meghívott előadóművész: Dobó Kata. Ez nagyon feldobná az unalomig ismert és tárgyalt örök témáikat: „A bibliográfiai leírás problémái digitális világunkban, avagy hogyan őrizzük meg kinyúlt pulóverünket”, a másik fontos téma pedig „Hálóval vagy nélküle, avagy hogyan aludjunk mosás-berakás után?”
Javasolni fogja a Bátorremetén megrendezendő, XII. könyvtáros vándorgyűlés szabadidőprogramjába is felvenni programpontként a konzervdobást – úgyis keveset sportolnak a könyvtárosok.
Berlioz ezalatt megnézte kedvenc filmjét, A Máltai Sólymot, hogy megfelelően stílusos legyen az akciónál. Gyakorolta és tanulmányozta a főhős hanghordozását, öltözködését. Remekül rá tudott hangolódni egy-egy figurára. Néha túlzásokba esett, ilyenkor viselte az ultramarinkék strasszmandzsettáját és hisztérikus sálját, melyet időnként hátravetett. A népet lenézte. Egy színházi bemutató alkalmával jegyezte le a botránysajtó, hogy hangosan sértő kijelentéseket tett a proletáriátusra mint rétegre, hogy az már a színházba is begyűrűzött. A nagymamája teadélutánjain rendszeresen megjelenő alkancellárnénak, Ombudsz Mancinak köszönhetően sikerült csak az ügyet nagy nehezen elsimítani.
Általában mire a nyomozók végeztek a felkészüléssel és készen álltak az akcióra, az ügyek megoldódtak maguktól, vagy a könyvtároskisasszonyok megoldották időközben, mint ahogyan a gombfelvarrós esetében történt. A felháborodott könyvtároskisasszony takarítónőnek álcázva magát (Vad Amália álnevet használva), bejutott a gombfelvarróshoz és levágta az összes gombját. Micsoda ötlet! Micsoda kivitelezés!
Adélka nagyon megkedvelte a két nyomozót, sokat járt fel hozzájuk, főzött nekik, elrendezte a könyvtárukat. Ez nem volt túl nehéz, mert a két könyv közül egyik héten a Mesteré volt a főhely, a másikon pedig a Keresztapáé.
Berlioz egy ködös délutánon elcipelte Hectort moziba. Felfedezte ugyanis, hogy egy régen elfeledett, lepukkant helyen adják a Máltait, eredeti hanggal, szélesvásznún. Feltétlenül meg kell nézni: „Ez más hangulat, más érzés, mint otthon a tévében, Hector, nem lehet kihagyni!” Hector kissé duzzogott, hogy el kell válnia szerkesztőasztalától, ahol a katapulta körvonalai már engedtek magukból láttatni valamit. Vigaszképpen magával vitte kedvenc parittyáját, és útközben gyakorolgatott.
Hector nagy nehezen végigülte a filmet, majd elindultak hazafelé, amikor is a négyes-hatoson megpillantották a főzőst: egy újabb áldozat társaságában.
Hector&Berlioz nem tudták, mitévők legyenek, a hirtelen ölükbe hullott lehetőséggel nem tudtak mit kezdeni, ezért rádióvevőn felhívták Adélkát: „Adélka, itt Sólyom, Adélka, jelentkezz! Célszemély a villamoson, mit csináljunk?”
„Sólyom, itt Adélka! Vettem! Köves-sétek egy darabon! Aztán gyertek fel jelenteni!”
Így is történt, a két nyomozó követte a főzőst egy darabon, de aztán elvesztették szem elől a Rétes utcában. Így jártak a farsangi üldözéskor is, amikor teljesen feltűnésmentes viseletben léptek akcióba: egészen megszokott látvány a körúton két skótszoknyás fiatalember parittyával; akkor a főzős a LochNessCaféban tűnt el a szemük elől.
Hector&Berlioz diadalittasan érkeztek meg Adélkához, és beszámoltak zseniális követési technikájukról, melynek következtében elvesztették a célszemélyt. Roppantul meg voltak elégedve magukkal, Berlioz ennek örömére mindjárt el is kapta Adélkát egy forró tangóra. Igaz, most csak a borostyán mandzsettáját viselte.
Adélka elmesélte nekik, hogy míg ők moziban voltak, addig ő vásárolt egy zacskó fagyasztott halrudacskát, félig kiolvasztotta, majd a főzős postaládájában elhelyezte pont úgy, hogy elkerülhetetlenné váljon a kontaktus, postaláda nyitása esetén. Persze sikerült szereznie lejárt szavatosságút – egészen könynyen ment.
Az egyszerűbb lépéskombinációjú rumba után, melyet Hectorral lejtettek, Adélka elővette meglepetését, és a nyomozóiroda könyvárát gyarapítandó, megajándékozta őket a Big Fish*** című regénnyel.
* gör – lat.: bármilyen fogást megengedő szabadstílusú birkózás
** differenciál- és integrálszámítás
*** ismert közmondás: No fish but finish
****Daniel Wallace: A Nagy Hal
