"Az emberiség elfajul satöbbi, satöbbi."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 8. (526.) SZÁM — ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Az idők igazi naptára
Karácsonyi Zsolt
Pesten, a vendégszektorban - Interjú Szálinger Balázs költővel
Pomogáts Béla
A költészet: a szellem önvédelme – Radnóti Miklós születésének centenáriumán –
POTOZKY LÁSZLÓ
A látogatás
Ármos Lóránd
Ágoston utcai nyár
Meséld el
Vörösbe húzva
Lovász Krisztina
Lestaktika
Vőlegénysirató
Hector&Berlioz
Demeter Szilárd
Gólyabál
Ungvári László Zsolt
Eső Kolozsváron
A lelőtt ezred
Szőcs István
Túlnanról másként látszik…? 1.
Boda Edit
A tisztességtelen albérlő
Próba a labirintusnál
V. GILBERT EDIT
Boldogítók és kivonulók (Folytatás előző lapszámunkból)
Gál Andrea
Poe nyomában: lírai fantasztikum
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Türelmetlenül hallgatunk?
Májusi évfordulók
 
Demeter Szilárd
Gólyabál
XX. ÉVFOLYAM 2009. 8. (526.) SZÁM — ÁPRILIS 25.

(Részlet a Lüdércnyomás
című regényből)

Fejezet, amelyben végre elsőbáloznak hőseink, és mindenféle csintalanságokat művelnek.

A Gólyabál próbái egy cseppet sem voltak fantáziadúsak, Kistarisznya úgy nyerte meg az álomszőke kis lüdérckével oldalán, hogy gyakorlatilag bármit csinálhattak volna, akkor is ők nyerik meg. Kistarisznya a röpködő szöszke hajával, apródfrizurájával felkeltette az anyai ösztönöket a zsűri lüdércke tagjaiban, a zsűri hajdúsógor tagjai viszont az álomszöszkeséggel már vagy jártak, vagy járni fognak, ebben biztosak voltak. Épp csak arra kellett vigyázni, hogy nagyon nagy baromságokat ne mondjanak, ne bénázzák el a táncot, megfelelőképpen röhejesek legyenek az ügyességi próbáknál, és legyenek erotikusak az erotikus próbáknál. Milyen lehet az a gólyabál, ahol a legnehezebb kérdés úgy hangzott: miért a férfinak kell bemennie elsőnek a vendéglátóipari helyiségekbe? A tizenkét újdonga hajdúsógorból tizenegy arra tippelt, azért, hogy megnézze, van-e verekedés, Tündérországban az illemszabályokat az élethez igazították. Kistarisznya viszont olvasmányélményeiből merített, és mert minden marhaságot elolvasott, erre is kiötölt egy választ, amelyben azon véleményének adott hangot, hogy a férfi ilyenkor megnézi, van-e üres asztal. Naná, hogy ezt fogadták el, ezt nevezték beugratós kérdésnek.
A Miszter Gólya és Misszisz Gólya megnyitotta a gólyatáncot, idétlenül vigyorogtak papírkoronáik alatt, kissé megilletődötten illegtek-billegtek, szipogtak a tanárnők, krákogtak a tanárok, elkezdődött a bál. A szipogó tanárnők és a krákogó tanárok gratuláltak a gólyáknak, majd elvonultak a tanáriba poharazgatni, a családosabbja hazament. A Nagyhatalmú Direktor úr gratulált a gólyáknak, majd elvonult az irodájába poharazgatni. Az idősb hajdúsógorok gratuláltak a gólyáknak, majd elvonultak a kicsi tornaterembe poharazgatni. A lüdérckék haveri része gratulált a gólyáknak, majd a kicsi tornaterem felé vették az irányt, a kevésbé haveri lüdérckék gratuláltak a gólyáknak, majd elvonultak az osztálytermekbe poharazgatni.
Az intézmény területén tilos volt alkoholt fogyasztani, és tilos volt dohányozni.
Akik nem alkoholizáltak és nem dohányoztak, azok maradtak az ebédlőben, amelyet ezen alkalomból bálteremmé cicomáztak, és gépzenére rázták a rongyot.
Az intézmény területére tilos volt idegeneket este hét után beengedni, a Nagytanács vigyázott az erkölcsökre, épp ezért egy ilyen bál a legperverzebb bál volt a földtekén, a többszáz lüdércke gátlástalanul lecsapott a húsz hajdúsógor bármelyikére, aki épp szabad volt, és egy óránál tovább ritkán volt foglalt bármelyikük is, nagy volt a forgalom. A lüdérckék vagy ittak, vagy táncoltak, és minél többet ittak, annál erotikusabban táncoltak, riszálták a valagukat, vonaglottak, a hajdúsógorok pedig a tömény pinaszagról panaszkodva ittak a kicsi tornateremben, már amikor épp szabadultak. A lüdérckék jobb híján egymásnak öltöztek ki, hát egymásnak is vetkőztek le tánc közben. Ha egy hajdúsógor két lüdércke között szendvicsemberkedett, soha nem tudta teljes bizonyossággal eldönteni, hogy a simogatás neki szól-e, vagy a lüdérckék egymást tapizzák, a lüdérckéknek is megvoltak a maguk titkai.
A hajdúsógorok semmi orgiasztikusat nem találtak abban, hogy fogják a lüdérckék fejét a budiban, miközben azok még a lelküket is kihányják.
A lüdérckék semmi élvezeteset nem találtak abban, hogy fogják a hajdúsógorok fejét a budiban, miközben azok még a lelküket is kihányják.
Miután a tanárok hazamentek, a lüdérckék a hátsó ablakoknál lepedőket csomóztak, hogy pasijaikat becsempésszék a buliba, a Cerberák pedig félóránként felpattantak az üveg bor mellől, és a gumibotos kapussal őrjáratoztak. A hajdúsógorok zokon vették az idegen hímek jelenlétét, de úgy döntöttek, hogy van elég nőstény mindenki számára, a hajdúsógorok elég gyávák voltak, amikor verekedésre került a sor. Hiszen ők az ész emberei, csupa hűvös intellektus mindahány, bizonygatták egymásnak tajt részegen, és bizonyítékképpen bárkinek hajlandóak voltak lebetűzni a transzcendentális szót, aki épp arra járt és kíváncsi lett volna rá. Sok lüdércke épp arra járt, merre jártak volna, és egyáltalán nem voltak kíváncsiak a transzcendentális szó betűzésére, inkább elragadtak egy-egy hajdúsógort, és valamelyik sötétebb zugban magukra húzták őket. Sokak szárnyáról letörölték aznap éjszaka az ártatlanság hímporát, még többen szerették volna, ha letörölték volna szárnyaikról az ártatlanság hímporát, de minden bálnak előbb-utóbb vége szakad, hazamennek a legények.
Tántorognak, egészen pontosan. A Nagyhatalmú Nevelő előrelátóan nem fogadta őket a Palipalota kapujában, a Palipalota kapusa viszont vedreket és mosdótálakat osztogatott, kiürítették a takarítónők szertárát. Nehéz álomba merült a díszes társaság, még nehezebb reggelre ébredt. A tizenkét felavatott gólyahajdú közül tizenegy eddig még nem élt meg másnaposságot, hát most igen. A Patinás Középfokú Angyalú huszonnégy szépreményű hajdúsógora közül egyért sem adtak volna egy fél piculát a még szebb reményű lüdérckék, ám a szebb reményű lüdérckéknek is megvolt a maguk baja, nem méricskéltek, nem piculáztak, aki nem volt másnapos, az a másnapos szobatársnőket ápolta. Késő délelőtt egy irgalmasnővér osztag átvonult a Palipalotába is, hogy a 43-as hálóban is ápolás alá vegye illusztris egyedeinket. A nagy számok törvénye alapján a Patinás Középfokú Angyalúban mindig került megfelelő mennyiségű irgalmas nővér, kerültek olyan lüdérckék, akiknek volt gyerekszobájuk, és nem föltétlenül tartották fontosnak megtagadni neveltetésüket. Ha jól meggondoljuk, jóval többen voltak a józan életű lüdérckék, csak kevésbé látszottak. Nincs is annál jobb, mint amikor egy józan életű lüdércke ölébe vonja a szétrobbanó fejed, sóhajtott a sok szenvedő hajdúsógor, a józan életű lüdérckék ezekért a sóhajokért éltek. Igaz, hogy ezekkel a sóhajokkal nemigen veszítették el a szüzességüket, de legalább övék az erkölcsi fölény. A nem józan életű lüdérckék elveszítették a szüzességüket, és szartak az erkölcsi fölényre, emiatt az erkölcsi fölény csak nőttön nőtt, a nem józan életű lüdérckék viszont annál inkább szartak rá, ittak és basztak, ahogy csak lehetett, ez az élet.
A hajdúsógorok a nem józan életű lüdérckéket jobban kedvelték, bár nem kedvelték a baszni szót, még másnaposan sem. Már csak a józan életű lüdérckékre való tekintettel sem használták, mert ajjaj, de jól esett az ölükbe feküdni, érezni hűs kezeiket homlokukon. Inkább a kivel voltam formulát használták, mikor emlékfoszlányaik alapján próbálták rekonstruálni az elmúlt éjszakát, a józan életű lüdérckék rigurózusan, morózusan, szigorúan, megbocsátóan és kegyetlenül pontosították a tényeket, ez volt a másik kedvenc foglalkozásuk, tényszerűen és okadatolva a hajdúsógorok elé tárni, hogy mit csináltak és mit nem, és a mit nem néha nagyon hervasztó tudott lenni.
Volt mit hallgassanak. A Nagyha-talmú Nevelő is benézett, megmondta a véleményét.
A szenvedő hajdúsógorok udvariasan végighallgatták a Nagyhatalmú Nevelő litániáját, csak nem rúghatták ki, a józan életű lüdérckéket viszont igen, amikor azok a Nagyhatalmú Nevelő litániájára rácsatlakozva erkölcsi prédikációkat kezdtek tartani, a józan életű lüdérckék soha nem tudták a kellő időben befogni a szájukat, soha nem tudtak mértéket tartani. És csodálkoztak, hogy az előbb még ölükben haldokló hajdúsógorok üvöltve kergették ki őket.
A hajdúsógorok nem szerették, ha fejükre olvassák a bűnlajstromot, ki szereti, a hajdúsógorok nyögve elszalasztották az elménc fikákat gyógysörökért, ez egyszer az elménc hajdú-seggek nem morogtak. A férfibánat közösségépítő ereje, mit ne mondjak.
Szükség is volt a gyógysörökre, mert aznap este a Palipalotában is gólyabált szerveztek, elménc és nem elménc egybecsapva, a díszteremben keveredett az alom, a Palipalota koedukált kollégium volt, ami azt jelentette, hogy körülbelül fele-fele arányban lakták főleg elménc hajdúsógorok és elménc, dögész, valamint murokhegyező lüdérckék, az elménc, dögész, valamint murokhegyező lüdérckéké volt az emelet, amit a hajdúsógorok nem is bántak, egyrészt, mert a magasföldszinti ablakokon könnyebb volt kimászni piáért, másrészt, mert az emeleti hátsó ajtóhoz volt álkulcsuk, Jácint, a lakatos apa elsőszülött elménc fia régen egészen jól megélt a kulcs béréből. Már amikor nem saját célokra használta, és Jácint rodeós volt, fasza csávó, többnyire a maga céljaira használta, amíg csak harmadjára rajta nem kapták, és ki nem rúgták a Palipalotából. Akkor a kulcsot az elménc párnaseggek örökölték, ott lógott Kán ágya fölött egy használt óvszer mellett.
A Palipalotabéli gólyabál pont olyan fantáziátlan volt, mint az Angyalúban szervezett, a különbség abban állt, hogy itt Gólyakirálynak nevezték a Miszter Gólyát, és a legnehezebb kérdés a dzsúdó magyar megnevezésére vonatkozott. Kistarisznya dzsúdózott kölyökkorában, foghegyről adta meg a választ: cselgáncs. Igaz, bármit mondhatott volna, mert a zsűrit elnöklő kéjlüdérc már nagyon régóta hajtott rá, és kisorsolt párja, egy dögész kis barnaság után pedig az öszszes hajdúshogun csorgatta a nyálát, naná, hogy megnyerték. Csak épp arra kellett vigyázniuk, hogy nagyon nagy baromságokat ne mondjanak, ne bénázzák el a táncot, megfelelőképpen röhejesek legyenek az ügyességi próbáknál, és legyenek erotikusak az erotikus próbáknál. Ráadásul a zsűri elnökkisasszonya kezdés előtt Kistarisznya fülébe lihegte a válaszokat, jóelőre felkészítette a titkos megmérettetésekből.
Cserébe néminemű viszonzást várt, amint ezt a tornateremben tartott buliban szóvá is tette, amikor a hölgyválaszra került a sor, és elnökkisasszonyi előjogával élve felkérte a gólyakirályt.
– Gratulálok – mondta, miközben hegyes melleit Kistarisznyához nyomta –, ügyes voltál. De tartozol nekem. És én könyörtelenül be szoktam hajtani a tartozásaimat – fonódott egészen Kistarisznyára, Kistarisznya nem is vonta kétségbe a könyörtelenséget, hallott már a bigéről eleget, ezért menekült eddig előle.
Minthogy ez a buli egy teljesen normális, szokványos buli volt, teljesen normális fokú részegedéssel, Kistarisznya lelépett a könyörtelen lüdérccel. Viszonozni.
Kistarisznyát ezen alkalomból bevezették a hosszan elnyújtott előjáték művészetébe, ez is olyan lecke volt, amit soha nem felejtett el. Hogy milyen, amikor nem kell sietni. Amikor van idő. Kistarisznya életében először töltött egy teljes éjszakát egy lüdércke ágyában.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében