1. Nyomtat
2. Kisebb
3. Könyvjelző

Kolozsváron kihunytak
                a sárga lámpák.
Esős éjfél van.
                Gitárszó libben, jár át.
Kinéz a költő,
                felhős, égnyi ablakon.
Fogyunk, de vagyunk még,
                hiába tilalom.

Bántotok korhadt,
                nehéz vérű verseket?
Mint Arany, éltemmel
                takarlak, itt leszek.
Égből ha toll e földre
                friss havat hozott,
a Szamoson lengtem,
                röpítvén bölcs hajót!

Itt voltatok, míg
                a hideg ősz bennem ült,
nem kaptam piros nyár
                neszén agancs-betűt,
s félénk, rigót rejtő
                álmomban sírtam én,
a vidéki tél
                szénáján, tintafellegén...
Ha kihűlnek Nap-tüzek,
                 csillogó szobák,
vártok, szigorú vénjeim –
                 hű ingaórák.
Ne higgyük, hogy vad
                 téllé fagy a tücsök nyár,
s a szerelem lúdbőrben
                 árván kiabál,

hogy jeltelen, lopott
                  zászló, hamis zengzet
töri el lelkünk, e
                  hangszert, s elfeledtet!
Szólítnak elődeink,
                  a szépült idő,
az ókönyvekből
                  kilőtt  papírrepülő!