Éjszakai bevetés
A nap futólag még kacsintott egyet
az oldalára dőlt mentőautónak,
a kereszteződésekben a trolik
villogó vészjelzőkkel álltak,
az ipari negyedben lekapcsolták
az áramot, s mikor a nézőtéren is
elhalványultak a fények
a darab elkezdődött.
Légy már legenda
Nem kötöm meg rendesen a csomót,
de ne hidd, hogy meggondolom magam,
amíg a szádat végre nem fogod
be, vánszorog hajód majd parttalan.
Azért néhányszor megmosom nyakad:
jobban csússzon (tán nem is képzeled
hogyan lehetne ennél is vadabb),
de elég lészen ennyi élvezet.
Nem kínozlak tovább, a kést, tudom,
csak a merev szemeddel éred el
és hallgatsz, de már ha a gyászkorom-
ruhád összekened sem érdekel.
Eperbor
Ívek és gömbök fekete pamutban,
és csillogó kacaja ízletes eper,
lestem a partin viasszá fakultan,
vigaszdíjként remélve beseper.
Egy percet ha adna, egy pillanat,
s akkor bizonytalan felém haladt,
balról került volna, de én is épp.
Mit tehettem, sajnálva némiképp
bár, hogy kezéből kicsúszott a bor,
törülgetésbe kezdtem, és mikor
már szem elől veszett vendégsereg,
s székek, asztalok sem voltak sehol:
egy ágy, s ő a paplanon hempereg,
ívek, gömbök: szén, eper és kreol.
Hittem, nem lesz vége a bálnak,
(talán kár a felséges cseppekért)
de a vendégek kiabáltak,
s a pohár is porladva földet ért.
Semper Fidelis
Rudolf Langnak
A halál melletti dombra
az árnyékos völgyből hozza
a szél a hangot, ha sikolt.
Nincs miért megvetnem múltam,
mindent megtettem mit tudtam.
Becsületünk a hűség volt.
A fürdőszoba
Képzelj el egy színültig teli fürdőkádat,
amelyben a hátad íve
pontosan illeszkedik
a kád hajlatához, ahogy belefekszel
feltöltődni.
Ruhástól a langyos vízbe,
hogy az orrodon
kívül semmi ne érjen a víz szintje fölé.
Aki már próbálta, tudja
milyen nyugtatóan
hat a ringatózás csukott szemekkel,
ahogy csak a lefolyón kiömlő víz
dallamos morajlása hallatszik
és a mindennapok gondja, zaja
együtt folyik és tűnik el a vízzel.
Később már ez is egyre távolabbról szól,
simogat, melegséggel önt el,
semmi nem mozdul többé s
mikor kiváncsian kinyitod a szemeid
csak a fehér falak vannak
és a kád üresen.
Vagy egyszerűen a budin is lehúzhatod
magad.
Pitypang
Bevallom, a növénynemesítéstől irtóztam,
de nem kényelmességből, inkább
féltem, hogy a burján elhatalmasodik,
hogy száz kilóra is rúghat az irtani való gaz,
s a terhe még a mázsát is meghaladja.
Fiatalon könnyű volt szeretni,
lecsapni a bimbókat, csokorba szedni,
kalapba tűzve domborítani a férfiasságot.
A kertészkedéshez későn lett türelmem,
időbe telik a vadvirágot gyökereztetni.
Nincs mentségem, hogy nem láttam
a hajtásban a tüzes liliomot,
de most, az ősz maradék heteiben,
a legendás fekete tulipán kísért,
és a koszorút már nem én fogom fonni.
Kontra
Latyakban érkezett Veled lovam,
remegve fújtatott, orrára pára
fagyott s hozott repülve boldogan,
vigyázva mégis áruló patára:
patakmeder cinkosan elkeni,
követni kár, a hólé makulátlan,
mi fogható s egészen emberi:
alélva fekszik az előszobámban.
A folytatásból már csak sejthetem,
hogy mi igaz; talán meg is bocsátod,
de szolgáim riasztva költenem
nem kell, az éji tiszteletadásod
nyomot hagyott a perzsaszőnyegen.
