"Tudnak-e a jász lovasok nevetni?"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 10. (528.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi Júlia
Lászlóffy Csaba külön ideje
Józsa István
Önismereti lecke - Beszélgetés a hetvenéves Lászlóffy Csaba költővel, próza- és színműíróval
Lászlóffy Csaba
Versei
Szepes Erika
Ajánló sorok Lászlóffy Csaba A waterlooi ganajtúró bogár című kötetéhez
Lászlóffy Csaba
Fáraóhalál Thébában
Kele Fodor Ákos
Szindbád
Csabai László
Egy híján húsz
Demeter Szilárd
Bankett (Részlet a Lüdércnyomás című regényből)
Pomogáts Béla
Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után
Szőcs István
JEGYZETEK
László Szabolcs
Kazárok Bábelje – egy rekonstrukció
Fülöp Izabella
Összerakható az összerakhatatlan?
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Nem hallva hallgatni
Júniusi évfordulók
 
Lászlóffy Csaba
Versei
XX. ÉVFOLYAM 2009. 10. (528.) SZÁM — MÁJUS 25.

Virrasztó rapszódia
     (Invokáció)

Könnyű álom – se fényesség, se végzet
csak ingatag körvonalak közé
zárt tehetetlenség: sötétben
tátongó szem- s szájüregek

kinek a kivehetetlen suttogását hallani
egyetem folyosóján négyszáz éves
megtartó boltozat alatt?

ki kit ismer föl---?
megbomlott tekintet
ferdeség csontvelőig
hatoló szövődményei

visszahajló másképpen-is-lehetne
inda-illúziók
a megalázkodás fázisai
a bevett szabályok szavak előtt
(őskori csak a demagógia)

az elodázott mozdulat
a lenyesett a zajtalan –
ti nyomorulttá degradáló délutánok
dilettáns történelemóra
sivár düh-nehezék

(mikor még minden a miénk volt
az otthon biztonsága)
fel ne ébredj: tömve a lét!
         *
rég sejted: nem lehet feledni
ne várd a malomkő után az
ifjú Toldi kopjafájának
süvítését az ürességben

fél-élet ráment a hiszékenységre
s a hazugságra a másik fele
(az igazság is szemenszedett volna?)

feledékeny poros agytekervények
a veszély és a gyűlölet
féltekéje még letakarva

a vétek nyitott szemű bölcs bagoly
nem vérmes fenevad –
kitömve is kényszer örök
nosztalgiázó halálmadara
(dekadens útonálló!)

a múlt terében egy hang egy muk-
kanás sincs (minek a lehallgatás?)

higgadt korrekciók esélye
csak a halandó – a halál sose hazárd

(herceg)
               idióta tréfa halott-
virrasztásnál képtelenebb –
marad a kétkedés

megkönnyebbülhetsz – ám előbb
meg kell halnod

2008. január 23.


Kínai rapszód/osz/
„Száll az utas lelke, mint a felhő”
                                     (Li Taj-Po)
1.
Teli is üres is a lét
(az utazó a nagyvilágot  
még csődtömegnek látja valahol) –
mint dárdahegyen vergődő menyét
a kihevült hírnök nyelve alól
párállik a húsédes íz

(Tung-csván kormányzó vére
régen kihűlt volna? – de hisz
„kilenc orrszarvút hoznak”
és tálalnak fel élve)

lebegő parázs az ég
telt amfora kiszáradt szurokpecsét

(egyszerre –)
sötétben világít az ok
(teli is meg üres is a világ) –

komor korok
népnyúzó hivatalnokok
dacára ezüstfényharmóniák
– – – – – – – – – – – – –

2.
utak az űrben – meg nem áll
soha kétely se gondolat
(egyedül neki van halál
mert végképp magára maradt

görbül gerinc lüktet az agy
koponyája vándorsisak
– telve ürülve: zavaros –)

hát aki
csak azt várja hogy
jön az öregség s kamatoz

3.
(mi közöm hozzád kínai
legyező buddhista titok!)

2008. április 29.


Intermezzo


Körülnézel. Mintha zavarban
volnál… Ki az, aki visszatér onnan,
ahol hamuban és avarban
turkál a szél? Ki küldte s honnan
a napsugarat, még ha el is halna
a fény – vagy csupán tudatodban
él azután, hogy…(?)
                      Gyertyacsonk
kormozta, hosszú, őszi párás
 napok meg-nem-írt krónikája: vágás-
nyom borús halántékodon.

Heges szavak; lelki viharokon
túl magába, vagy inkább a pokol
fenekére szállt szerető s rokon.
Az elpárolgott, könnyű ködgomoly-
indulat. Hol a kéz, a láb, a fül –
és az agy, dolgavégezetlenül?
Élénkpiros bogyójú kontyvirág,
takard el azt is, ami nincs, de rág.
A hatodik évtized végén
nem kezdődik újabb száműzetés –
a nyomok a balkáni létből vezetnek
a Bakán felé.

(2008)  


Széljegyzet
A félelem halmazállapotához*


Ha nincs gyógyulás: pillanatnyilag
méltatlanul itt (!) – vagy vállalva inkább
a továbbélés veszélyét, a küszöbön
túli világ kihívásait? Mindenképpen
nevetséges utóélet: anakronisztikus.
Jegeces szárnyak, a holló árnyéka is
deres, és végképp elúszik a semmibe
a Nobel-díjnál elérhetetlenebb szív-
koszorú. A dermedtség el ne zárja az
agysejteket; az emlékezet múlhatatlanul
(mindkét irányba) kiutat keres.
Miért pont itt éltem le az életemet? –
fanatikus elmék, felfújtpuding-
sorsok, bár fáradékony géneké;
vicsorgó éhük persze hajthatatlan.

Hány nemzedéken múlhat még vajon, míg
a szabadulás várt esélye –: egy
újabb hazugságciklus földereng?

*A 2005-ben megjelent regény megírása után


Elejtett kérdések


A tükör alja? a megrothadt régi
küszöb őrzi a kimondatlan verset? –

Ki sejtené: elég egy szélütésnyi
bántás – pedig sehol a fejseb.

2008. július 18.


A fel nem támadás esélye


Véstem bármennyit véshetem
nem látok ki a réseken
görög fény Homér-tengerár
kalmár-kor boltja ha bezár
űzhetem a nyomát is

zsoltár zsolozsma csatazaj
imádkozó vad sáskaraj
lángész spermáját vért velőt
faló istenek szajha nők –
Óriás Faló s fallosz

bomba katakomba-erő
szellemjárással üzenő
borostás Buddha-alagút
(kamikaze-megkúrta lyuk)
tudattalanban vájkál:

Freud Faust vagy valaki más
hamubasült erkölcs tudás
mennyben elsüllyedt űrhajó
kataklizma a rossz a jó
halált hazudó élet

a Nap még feljön valahol
de az Északi-sark alól
elolvadt mindenség hava
zúdulva örökre maga
alá temethet minket

2008




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében