"Tudnak-e a jász lovasok nevetni?"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 10. (528.) SZÁM — MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi Júlia
Lászlóffy Csaba külön ideje
Józsa István
Önismereti lecke - Beszélgetés a hetvenéves Lászlóffy Csaba költővel, próza- és színműíróval
Lászlóffy Csaba
Versei
Szepes Erika
Ajánló sorok Lászlóffy Csaba A waterlooi ganajtúró bogár című kötetéhez
Lászlóffy Csaba
Fáraóhalál Thébában
Kele Fodor Ákos
Szindbád
Csabai László
Egy híján húsz
Demeter Szilárd
Bankett (Részlet a Lüdércnyomás című regényből)
Pomogáts Béla
Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után
Szőcs István
JEGYZETEK
László Szabolcs
Kazárok Bábelje – egy rekonstrukció
Fülöp Izabella
Összerakható az összerakhatatlan?
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Nem hallva hallgatni
Júniusi évfordulók
 
László Szabolcs
Kazárok Bábelje – egy rekonstrukció
XX. ÉVFOLYAM 2009. 10. (528.) SZÁM — MÁJUS 25.

A könyv, amiről itt szó lesz, sokak számára inkább hírből ismerős, címe és szerzője elvétve felbukkan egy-egy elvontabb irodalomelméleti tanulmány alcímében vagy meghúzódik a rőfös lábjegyzetekben, s vájtfülű, válogatott olvasók körében legendás méreteket ölt, de konkrétan talán csak fővárosi könyvtárak mélyén vagy irodalomkutatók polcain található meg. Szakmai körökben az 1984-es eredeti szerb kiadás, de főleg az 1988-as angol fordítás megjelenése óta egyöntetűen, Umberto Eco A rózsa neve című regényéhez hasonlóan, „a posztmodern irodalom egyik alapműveként” említik formai, prózapoétikai és hagyományértelmezési eljárásainak köszönhetően, de Eco mindenütt fellelhető, népszerű művével ellentétben Milorad Pavić regénye fokozottan hozzáférhetetlennek bizonyult. A Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában a 2006-os újrakiadás tehát tátongó űrt pótolt a magyar könyvpiacon, azáltal, hogy ezt a ténylegesen világhírű regényt ismét elérhetővé tette.
Mégis, mitől olyan különleges ez a könyv, hogy ilyen mítosz övezi?
Milorad Pavić egy kimondottan kísérletező író, műveivel az irodalmi formák és az olvasási szokások felforgatására, mondhatni forradalmasítására törekszik, no meg arra, hogy ne ismételje önmagát, s ez eddig sikerült is neki. Újszerű megoldásaival mindenekelőtt a szövegek hagyományos és kényelmes linearitását akarja kiküszöbölni ahhoz, hogy az olvasást valóságosan interaktív folyamattá tegye, s az olvasót magát is bekapcsolja a mű kialakításába. Ehhez különféle technikákat és nem-irodalmi formákat használ, például a Teával festett tájkép című regény szervezőelve a keresztrejtvényen alapul, az Utolsó szerelem Konstantinápolyban címűnek a fejezetei a tarotkártyákhoz igazodnak, míg A szél belső oldala című regény szimmetrikus szerkezetű, vagyis két irányból olvasható, de van olyan szövege is, amelynek százegy befejezése létezhet.  
A Kazár szótár, amint a címe is sugallja, egy szótár vagy lexikon formájában megírt szöveggyűjtemény, de a megszokás kedvéért nevezzük mi is regénynek. Itt meg kell jegyezni, hogy a szótárforma irodalmi használata nem egészen a szerb író leleménye. Ősmintául valószínűleg a középkori bizánci kultúrában már létező abecedarium nevezetű műfaj szolgált, amely alfabetikus sorrendbe rendezett vallásos szövegek gyűjteménye volt. A szótárregény műfajának egyik legelső használata a kegyetlen novelláiról ismert Ambrose Bierce 1911-ben kiadott The Devil’s Dictionary (Ördögi kislexikon, Eri, 2003) című könyvével jelentkezik. Érdemes megemlíteni, hogy 1969-ben a román irodalomban is megjelent egy ilyen regény, a Mircea Horia Simionescu által írt Dicţionar onomastic (Névszótár), mely szinte egyáltalán nem szerepel a köztudatban. A magyar irodalomba Temesi Ferenc testes regénye, a Por I–II (Magvető, Budapest, 1986–1987) vezette be ezt a műfajt.
Hogy mitől más egy szótárregény, mint a hagyományos?
Mindenekelőtt attól, hogy az olvasó dönti el, hol, melyik szócikknél kezdi el és melyiknél hagyja abba az olvasást. Ilyen műveknél ugyanis nincsen egyetlen, előrehaladó főszöveg, amely az első oldalon kezdődik és a „vége” szócskával zárul le, hanem különböző, ábécésorrendbe rendezett szövegegységeket kapunk, bármelyiknél felüthetjük a könyvet és elolvasása után kíváncsiságunk meg nyomozóösztönünk dönti el, hogy mely szócikk következzen, és így tovább: a műben nincsen egy szerzői akarat által beleépített központi irányelv, ehelyett számtalan olvasási lehetőség van benne felszabadítva, mi magunk alakítjuk saját olvasati láncolatunkat. Milorad Pavić lexikonregénye ezek mellett még ráadásul hármas tagolású, mert a témáját három különböző nézőpontból, három világvallás (keresztény, muzulmán és zsidó) szemléletéből közelíti meg, így könyvében alapvetően három lexikont találunk, melyek között tipográfiai jelek létesítenek kapcsolatot konkordanciák és utalások révén, mint a szent szövegekben: a háromszöggel jelölt címszavak mindháromban megtalálhatók, a kereszttel, Dávid-csillaggal vagy félholddal jelöltek pedig a nekik megfelelőben.
Hogy kik azok a kazárok?
A szótári formától elvárt tudományosság és megbízhatóság dacára, ebből a könyvből ez nem derül ki. Több forrást, mítoszt, beszámolót, értelmezést, találgatást és hipotézist találunk róluk a könyvben, de ezek az elbeszélési kísérletek, pontosan megkreáltságuk miatt, csak inkább homályosítják, eltolják, kimozdítják, felszámolják és fiktívvé teszik a kazárok valamikor tán igaz történetét. De mielőtt ezt felrónánk a becsapós címet viselő könyvnek, érdemes megnézni, hogy a magát pártatlannak és viszonylag tudományos részletességűnek valló ismeretterjesztő felületek, mint például a Wikipédia, mit is írnak a kazárokról. Megtudhatjuk, hogy egy ma már nem létező, ázsiai népről, pontosabban törzsszövetségről van szó, amely a Fekete- és a Kaszpi-tengerektől északra eső területeken élt és virágzott a X–XI. századig, amíg el nem tűnt a történelem színteréről. Ennyi a biztos – amit ezen felül kijelentenek a kazárokról, hogy ilyen vagy amolyan volt a vallásuk, hogy ezen vagy azon néppel voltak rokonok, hogy itt vagy ott harcoltak, hogy egyáltalán miként is nevezték őket pontosan, s honnan jöttek és hova tűntek, ezek már mind valamilyen régész vagy történész (egymásnak legtöbbször ellentmondó) véleményét alkotják.
A Kazár szótár pontosan a történelemírásnak a messzi, tényeket gyéren szolgáltató múlt feltérképezésére tett – alapvetően reménytelen – próbálkozásait hasznosítja irodalomként. A regény nem más, mint egy gondosan felépített, áltörténelmi mű, amely áltudományos szótári formájával élősködik a történelmi kazárokról létező historiográfiai vagy teológiai műveken: hivatalosan elfogadott, történelmi, tehát feltételezhetően valós alakok mellé (mint pl. Cirill és Metód, Jehúda Halévi, Avicena) kitalál teljesen fiktív, de a történelmi kontextusba beleillő kortársakat, mára már eltűnt csodálatos kiadványokat, titokzatos leleteket, s persze, ezeket kutató és értelmező régészeket – megteremtve ezáltal egy belső összefüggésrendszert, amelyben, egyik szócikket olvasva a másik után, hamar rájön az olvasó, hogy nem a kazárokról szóló – amúgy is kideríthetetlen – igazság a lényeg, hanem magának a szótárnak a szerkezete és létezése.
Dióhéjban a megfejthetetlen kazárprobléma a következő: a kazárok eltűnése előtt, a monda szerint, az utolsó kazár vezér, a kagán különös álmot látott, ezután pedig elrendelte, hogy jöjjön udvarába egy-egy bölcs a három fővallás: a keresztény, a muzulmán és a zsidó hit képviseletében, azzal a céllal, hogy fejtsék meg ezt az álmot, s amelyik bölcs a legkielégítőbb magyarázatot adja, annak a vallását fogja átvenni a kagán és egész népe. Ez a mitikus esemény kazár hitvitaként vált ismertté a későbbiekben teológiai körökben, ugyanis a jelenlevők, Szent Cirill a keresztény részről, Farábi ibn Kora az iszlám képviseletében és Izsák Szángári a zsidó vallás nevében, állítólag hitük főérveit és legfontosabb tanításait mérték össze. Az persze mindörökre titok, hogy mely álláspont lett a győztes, noha persze mindenik vallás történészei saját bölcsüket teszik meg nyertesnek, de a mese azzal folytatódik, hogy a kagán betartotta szavát, a kazárok felvették az illető vallást, de röviddel ezután elfelejtették nyelvüket, végezetül pedig eltűntek a történelemben.
A szótár három részében, melyek a kazár kérdés minden „létező” dokumentumát és a problémával foglalkozó kutatók életrajzát tartalmazzák, több idősíkot különíthetünk el: az első a hitvita mitikus időszaka, a második a XVII. század vége, amikor három gyűjtő nyomán első ízben adták ki és semmisítették meg a kazárokról szóló szótárt, és a harmadik a XX. század második fele, amikor utoljára próbálkoztak a meglévő források és tudás összekapcsolásával, de ezt kegyetlen merényletek tették lehetetlenné. A mesebeli kazárok és ismeretlen nyelvük így hát nem önmagukért érdekesek, hanem inkább azért, mert mitikus méreteikkel egy Bábel előtti állapotra utalnak, s ennek köszönhetően, a kazár kérdés kutatása, a különböző nyelvű és korú források egybegyűjtése egyenértékű a kultúrák és emberek közeledésének gesztusával: a szótár szerkesztése pedig az egységre, megértésre való törekvést jelenti. A különböző vallású, találkozásra igyekvő szótárkészítők természetesen elbuknak, s értékes dokumentumaik elpusztulnak a különböző korokban, hol a törökellenes küzdelmek miatt, hol pedig a zsidó-muzulmán háborúknak köszönhetően.
Az olvasóhoz végül is eljutott szótárváltozat már nem más, mint magának a próbálkozásnak a dokumentuma, és úgy mutatja be önmagát, mint hátramaradt, hiányos töredékekből összeállított rekonstrukció, vagyis olyan jelek gyűjteménye, amelyek valami elérhetetlen mitikus igazságra meg egységre mutatnak, s amelyek az ép történetek helyett maradtak nekünk. De talán ennél is keserűbb az Elöljáró megjegyzésekben található vigasztalás: „A hiányosságokon azonban fölösleges bánkódnunk: az az olvasó, aki a címszavak sorrendjéből kihámozhatná e könyv rejtett értelmét, rég eltűnt a föld színéről…”

Milorad Pavić: Kazár szótár. Car-taphilus Könyvkiadó, Budapest, 2006.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében