"virraszt helyettünk a dal"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 11. (529.) SZÁM — JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
L.A. városa
Szilágyi István
Ő volt a mi bajvívónk
Pomogáts Béla
Lászlóffy Aladár temetésén
Széles Klára
Lászlóffy Aladár örök öröksége (1937. május 16. – 2009. április 19.)
Szakolczay Lajos
Ali a mennybe megy
Czegő Zoltán
Utolsó délelőtt Lászlóffy Aladárral
ANTALL ISTVÁN
Lászlóffy Aladár utolsó botlása
Balázs Imre József
Üzenet a legbelső titkos lőterekről
Kántor Lajos
Most már négyen…
WILLIAM CARLOS WILLIAMS
WILLIAM CARLOS WILLIAMS versei
KISS ZSUZSÁNNA
Maguk a dolgok
Nagy Koppány Zsolt
Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk - regényrészlet -
CONSTANTIN ACOSMEI
Rövidprózái
ANA DRAGU
Rövidprózái
Szőcs István
JEGYZETEK - Az ismétlődő Bezzeg területéről
Farkas Wellmann Endre
Versei
Szombati István
Ha a szobrok beszélnének
Sulyok Vince
Így veszi kezdetét napom
Gál Andrea
Ulickaja, utóférfiak, Ubul - Beszámoló a 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról
Mike Ágnes
Kinézésekkel a képből
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK A ZENÉT? - Mélységhallgatás
Hírek
 
Czegő Zoltán
Utolsó délelőtt Lászlóffy Aladárral
XX. ÉVFOLYAM 2009. 11. (529.) SZÁM — JÚNIUS 10.

Abbahagyta. Tűzszerész volt, robbantási szakon végzett, tanulmányait sosem fejezte be. Illetve… szóval máig ment ez. Máig. Milyen nap van ma? Valami kedd, esetleg rendhagyó péntek. Megy ez. Megy ez nélküle is. Csak valahogy másképp. Fene tudja. De egy hétszentség: amit ő elvégzett, akkor más nem vállalta. Egy kicsit fogalom volt, egy kicsit kezdet, vég lett. Valaminek ő volt a kezdete. Nem mondom tovább. Mentségem: egy esztendővel volt idősebb – „kevésbé fiatal” – nálam. Mintát adott, minthát kevésbé a magyar költészetben. Volt várkapu, vaskapu, mennyország kapuja (1965). Mindezt civilben. Na hiszen! Kapkodott fűhöz-fához, állottak mellette nagyok, nagyocskák, mindenki tudta, hogy Ali dús, Ali jó. És küldött a mennyeknek országába partizánokat rendre: erigygyetek! Én még maradok kicsinyég.

Ő az egyik, aki nem ment dolgavégezetlen.
Ó, aki még él, mindnek dolga van.
Így is hagyatkozott. Sosem haszontalan.

És nézhettük, ahogy letisztult a tiszta.
Nem játszott alá sem a hátha, sem a mintha.
Egyszer hét napig nem mosott kezet:
az Akropolisz porát úgy hozta a tenyerén vissza.

Volt Ága, Boga.
Pazarolt-e! Nem tudom.
Megélte, hogyne, a kutyaszorítót.
Korunk inkvizícióját nem tegezte soha.

Krisztushoz annyiban nem hasonlít (enyém a talán!),
hogy a feltámadáshoz nincs joga.
Halt önmagáért, érettünk naplementében.
Most fájhat, hogy nélküle
ez a délelőtt üres, ostoba.

Az az igazság, hogy – – –
Hol az igazság!
Megtalálta? Elvitte magával?
Jézusom, segíts!
Teríts fűre, lesz, ami lesz:
rávall,
robbantott, és egy-egy repesz kit hogyan talál meg,
kit szíven, kit halántékon.

Fölötte két gerle könnyekig turbékol.
Megérte szépen, hogy ragya
a verseit nem verheti főbe-agyba.

Jobb-e megérni Aki halálát,
mint halni vele?
Halálunk
az életünk jobbik fele.

Kihajtotta magát? Nem. Sosem.
Mert könnyű annak, kinek súlyos igaza van.
Egy jó szelet múlt időt viszen.
Csak az rí a haláltól, ki haszontalan.

Összeértelmezett toronyát-boronyát.
Édes Tordát. És minden fölviláglott.
Hogyan is csinálta? Egy feszület alatt
ő volt a vádló és a vádlott.

2009. április 23.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében