"virraszt helyettünk a dal"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 11. (529.) SZÁM — JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
L.A. városa
Szilágyi István
Ő volt a mi bajvívónk
Pomogáts Béla
Lászlóffy Aladár temetésén
Széles Klára
Lászlóffy Aladár örök öröksége (1937. május 16. – 2009. április 19.)
Szakolczay Lajos
Ali a mennybe megy
Czegő Zoltán
Utolsó délelőtt Lászlóffy Aladárral
ANTALL ISTVÁN
Lászlóffy Aladár utolsó botlása
Balázs Imre József
Üzenet a legbelső titkos lőterekről
Kántor Lajos
Most már négyen…
WILLIAM CARLOS WILLIAMS
WILLIAM CARLOS WILLIAMS versei
KISS ZSUZSÁNNA
Maguk a dolgok
Nagy Koppány Zsolt
Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk - regényrészlet -
CONSTANTIN ACOSMEI
Rövidprózái
ANA DRAGU
Rövidprózái
Szőcs István
JEGYZETEK - Az ismétlődő Bezzeg területéről
Farkas Wellmann Endre
Versei
Szombati István
Ha a szobrok beszélnének
Sulyok Vince
Így veszi kezdetét napom
Gál Andrea
Ulickaja, utóférfiak, Ubul - Beszámoló a 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról
Mike Ágnes
Kinézésekkel a képből
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK A ZENÉT? - Mélységhallgatás
Hírek
 
ANTALL ISTVÁN
Lászlóffy Aladár utolsó botlása
XX. ÉVFOLYAM 2009. 11. (529.) SZÁM — JÚNIUS 10.

Lászlóffy Aladár költészetének lényege volt a játék, a szavak bohóccsörgőként való zörgetése éppúgy, mint a halálos kihívás, akár. Egy-egy poénért,  szóleleményért, szófacsarásért, mint egy igazi hazárdjátékos, aki nyerőre áll,  mint egy igazi publicista, aki címet keres írásához, az életét is eladta volna. Nem véletlen hát, hogy munkásságában nem váltak el élesen a műfajok. Írhatott közéleti elemzést és értelmezést, irodalmi tanulmányt, szellem- és kultúrtörténetet, elgondolkodhatott az irodalomelmélet kérdésein, szólhatott bravúros kötött formában, vagy fegyelmezett szabadversben, ugyanazt a személyes hangot használta, ugyanaz a frissesség és eredetiség lüktetett soraiban. Tordáról került Kolozsvárra már gimnazistának is, az egyetemi évek fenyegetettségét az elviselhetetlenségig fokozta a magyarországi 1956-os forradalmat követő s az erdélyi egyetemi ifjúságot alaposan megtépázó, hihetetlenül kemény megtorlás. A több éves börtönhöz elég volt egyetlen, kézzel lemásolt vers, egyetlen, közéleti ügyben készülő gondolatkísérlet, egyetlen, a hatalmat a lehető legenyhébben bíráló megszólalás. Az életbenmaradás, a túlélés volt a tét már a pályakezdés első pillanatában is. Az idősebb és a fiatalabb kortársak: Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Bálint Tibor vagy Székely János menekültek a munkába. Nem véletlen még az sem, hogy monográfiát ír a Házsongárdi temetőről, átfogó tanulmánykísérletet Szabó Lőrincről, vagy hogy a Napsugár című gyermeklap szerkesztőségében húzza meg magát közel egy évtizedre, sok kiválósággal együtt; hogy aztán a kolozsvári Helikon maradjon neki az otthoni kikötő akkor is, ha már a Kortárs szerkesztőségi üléseire jár, a magyarországi periodikákban publikál, vagy éppen az irodalmi rendezvények ironikus, groteszk kommentátora, tudatosan vállalt mellékszereplője, egyszerre belül és kívül is minden szerveződésen, körön és klikken.
Élőszóban is költészete nyelvét használta, tehát verseiben a köznapiság emelkedett lírává, a költői kísérletező kedv szervesen vált munkáinak lényegévé, mert soha nem a formai kihívások, hanem a szellemi kalandok, a különleges helyzetek izgatták. Úgy tudta egyetlen váratlan szóval, váratlan költői helyzettel megbontani a szépen épülő ritmust, úgy tudta meghökkenteni olvasóit akár terjedelmesebb prózai munkáiban, novelláiban, elbeszéléseiben is, mintha a líra évezredes szabályait billentené ki egyetlen mozdulattal a kerékvágásból. Úgy teremtett váratlan helyzetet a költészetében, ahogy a halálában is megtalálta a végleges és a végzetes dramaturgiai pontot. Most azt mondaná, pont itt




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében