1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

William Carlos Williams 1883-ban született New Jersey-ben, és ugyanott halt meg 1963-ban. Orvos-író, megbecsült gyermekorvosként dolgozik évtizedeken át, miközben szabad óráiban és éjjel szentel időt az írásra. Csehovhoz hasonlóan az ő művészetét is áthatja az életnek és a világnak egyfajta orvosi szemlélete: közvetlenség, lényegretörés, alázat, és az azonnali részvétel, hatni-gyógyítani akarás attitűdje. Williams a második világháború utáni költészet egyik meghatározó alakja Amerikában. John Keats és William Blake hagyományait folytatja, hisz művészete az emberi képzelet mindent, szemléletet és ezáltal világot megújító erejét, teremteni tudását fejezi ki, „ünnepli”. Williamst az imagizmus egyik atyjának tekintik.  Minimalista költeményeiben programszerűen vállalja, hogy az élő mindennapi nyelv szabadságát a szabadvers nagyon is tudatos és fegyelmezett formájába öntve, a „dolgokat magukat” fogalmazza meg. Soráthajlásai, legegyszerűbb (pl. a So much depends on című) és legösszetettebb (Paterson) verseiben egyaránt a „dolgok” egymással véglegesen, egyedien és visszafordíthatatlanul összefüggő rendjét sugallják. Az embert érzelmeivel, akaratával Williams mindig e dolgok rendjén belülre helyezi, nem pedig a logika, etika és egyéb külső körülmények láncolatába. Williams költészete és nagyszerű prózája (pár regény és egy amerikai történelemről szóló, rendkívül eredeti esszékötet) megannyi beavatás a mindig újból elvégzendő (mert emberi erővel alig sikerülhető) kísérletbe, hogy önmagunkat, dolgainkat, a világot a maga valóságában próbáljuk nézni, látni, megérteni, szeretni.