Egy gyerek
beszámolója
Egy vasárnap este a kapu előtt játszottam. Spárgát kötöttem egy pár kőre, botra, aztán feldobtam, hogy ráakadjon az villanyvezetékekre. Amikor sötétedni kezdett, anyám kijött az udvarra és elküldött a kalap után. Az úton néhány gyerek köveket dobált egy tócsába, hogy rám fröccsenjen a víz, amikor elhaladok. A kocsmához értem. Két ember éppen verekedett, felborogatták a teraszon levő pléhasztalokat. Az egyik egy letört fenekű üveget, a másik egy széklábat tartott a kezében. Más emberek álltak és nézték őket. Körbejártam, és rátaláltam apámra, egy árokban aludt. Ünneplő ruhája tele volt sárral, cipői belesüppedtek a latyakba, szétnyílt övének egyik vége a gyomokon lógott. Odasettenkedtem és elvettem a kalapját, nehogy ellopja valaki. Akkor apám felemelte a fejét, csaláncsípéstől vörös és püffedt volt az arca, és káromkodni kezdett, aztán ivott némi bort az üvegből és visszadőlt. A fejemre tettem átizzadt kalapját, a szememig süllyedt, és elindultam visszafelé. Tulajdonképpen szaladtam hazáig, mert egy nagyobb gyerek folyton el akart gázolni a biciklijével.
Egy gyerek
beszámolója
Egy nap mentem az úton, egy lánynyal. Az egyik kerítésen egy gyerek kucorgott, kiabálni kezdett utánunk: Megy a csaj meg a csávója! Megálltam, megfenyegettem: Hadd el, jössz te még az én utcámba!... (Felfújtam az arcomat, aztán összenyomtam az öklömmel, hogy kinyomjam a levegőt.) ... Benyomom a pofádat! Közben egy nagyobb gyerek, aki lejjebb átugrotta a kerítést, mögém settenkedett és lehúzta a tréningnadrágomat, aztán lökdösni kezdett. El akartam szaladni, de belebotlottam a letolt nadrágba, és leestem a kavicsos útra, felsértettem a térdem. Üvöltöttem, amíg a gyerek abbahagyta a verést és bement az udvarba. Felkeltem a porból, felhúztam a nadrágomat és továbbindultam. Amint lehajtott fejjel elhaladtam egy öregember előtt, rám kiáltott: Jó napot, fiú! Aztán rekedten nevetni kezdett. Egy asszony, aki a kerítés fölött nézett, szidni kezdett, hogy nem tisztelem az embereket. Odébb, a sarok mögött, felvettem egy nagy követ és megnyomorítottam néhány csirkéjét az asszonynak, melyek a kotlós után jártak az árokban. A lány, aki korábban elszaladt, odajött, és elhaló hangon beszélni kezdett, ujját rám szegezve: A te bajod! Nem érdekel! Megmondlak! Tovább mentem, hazáig. Amikor meglátott, anyám azt mondta: Jól tették! Úgy kell neked!
Egy férfi
beszámolója
Leszállt az este, az utca szinte üres volt. Jóval előttem egy ember sietve ment a járdán, az apró szemű esőben, kezeit kabátzsebébe süllyesztve. Egy ideig követtem, közeledtem hozzá, de nem hagytam el. Egy tócsa mellett haladt el, amikor oldalról belerúgtam a jobb lábszárába, amivel éppen lépett. A lábfej beleakadt a bal lábikrába. Megbillent, támasztó lábának hegyére állt, ugrott egyet, hogy kiszabadítsa a másik lábat. Akkor jobb kézzel meglöktem, hátulról. Sikerült kirántania kezeit a zsebekből, széttárta karjait, majd ordítva leesett a nedves aszfaltra. Átmentem az úttesten és beváltottam a tömbházak közé.
Egy férfi
beszámolója
Nem volt mit tennem. Mentem egy utcán, idegen emberek csoportjai között, figyeltem, ahogy káromkodnak. Egy autó dudája megsüketített, megálltam, odanéztem, a fényszórók megvakítottak. Akkor egy fiatalember szájon vágott, előtte kezét nyújtotta, cigarettát kért. Bementem egy kocsmába, rendeltem egy pohárral, kifizettem, leültem egy sarokba, míg egy őr észrevett, csuklón ragadott és kicibált. Bementem egy tömbházba, másztam a sötétben néhány emeletet és becsengettem az egyik lakásba. Egy pizsamás öregember nyitott ajtót, durván lelökött a lépcsőn. A hátsó ajtón mentem ki a tömbházból, bebújtam a bokrok közé. Akkor láttam meg a sötétben, hogy a fal mellett levő nagy kövön foszforeszkáló kutyaürülék hever.
Egy öregember
beszámolója
Egy nap beutaztam a városba. A zsúfolt autóbusz nagy sebességgel ereszkedett a szerpentinen. Egy hölgy felállt az ülésről, az utazótáska zsebéből kivett egy műanyag zacskót (a zacskón egy nő fényképe volt látható, bugyiban, egy motorbiciklin ült), leült, arca elé emelte a zacskó száját és nyögve belehányt egy párszor. A városba érve megkerestem az áruházat, a mozgólépcsőn felmentem az utolsó emeletre. Egy állapotos nő állt a sorban, hogy kifizesse a kosarában levő rakás pelenkát. Váratlanul hányingere támadt, oldalt lépett és a tenyerébe hányt, szeme kiguvadt, arca halálsápadt volt. Elhagytam az áruházat, bementem egy közeli kocsmába és fogyasztottam. Később átmentem az úton, autók és dudálás között kígyózva, bementem a parkba és hanyatt feküdtem egy padon, a napsütésben. Rövid idő múlva hörögni, rángatózni kezdtem, fuldoklottam a saját hányásomban. Személyvonattal utaztam haza. A kupéban egy ingázó tanárnő beszélgetett egy asszonnyal, aki a kolostorokhoz utazott. A vonat beszaladt az alagútba, a nők elhallgattak, meggyújtottam az öngyújtómat, és megpillantottam őket, nyelvüket kiöltve fintorogtak rám.
Egy öregember
beszámolója
Félrehajtottam a takarót, és gyűjtögetni kezdtem a tenyerembe kenyérmorzsát, dohányszálakat, mészpikkelyeket, levágott körmöket, egy száraz heget. A mosdóba gyűjtöttem az ágy alatt levő, gyűrött papírokat és meggyújtottam őket az öngyújtóval. Aztán megengedtem a csapot, a hamu sercegett. Fekete pernyedarabok lebegtek a szobában. Kimentem az erkélyre, megragadtam a korlátot és lenéztem. A közeli tömbházak felől mise hallatszott, egy hangosra állított rádióból. Csuklani kezdtem. Átmentem a szobán, ki a lépcsőházba, nyitva hagytam az ajtót. Vártam, hogy a huzat becsapja, megijedjek, és elmúljon a csuklásom. Tettem néhány lépést az ajtó előtt, megcsúsztam egy köpésen. Nem tudtam felállni. De sikerült a fejem lágyát nekitámasztani a falnak. Kinyitottam a számat, és ujjammal mozgatni kezdtem egy fogat.
Szántai János fordításai
