1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Már a kora reggeli órákban
felcsattan a lábtörlőn, vagy a bejárati ajtón
a behajított napilap mai száma,
mintha csak a nagyvilág
kopogtatna be vele híreivel,
a legfrissebbekkel, amik ma éjjel történtek,
míg én ágyamban aludtam mit se sejtve
az ajtómon kívül történt eseményekről:
a szomszéd utcai betöréses rablásról,
a szomszéd városban történt kettős gyilkosságról,
s a tüntetésről egy távolabbi városban,
véres összecsapásokról a kivezényelt
rendőrök, katonák részéről
a tüntetőkkel és az ellentüntetőkkel,
valamint az úgyszintén kiparancsolt
tűzoltósággal és a szirénázva
kivonult  mentősökkel együtt  – az áruházakat, üzleteket
fosztogató és a kocsikat gyújtogató randallírozókkal szemben.
A lap továbbá részletesen beszámol
államcsínyekről, járványokról, éhezők
és szomjazók százezreiről, meg háborúk
és felkelések üldözöttjeiről
és Európa irányába tartó
menekültjeiről, akikről
kiéhezett arcukkal, lerongyolódva
láthatunk majd a tévé képernyőjén
helyszíni felvéteket – szinesben,
hogy még nagyobb legyen a kontraszt.
Annyi a baj, annyi a szenvedés,
hogy mindük nem is említődhetik a lapban.
Helyüket közlemény veszi el hol az aszályról,
hol az árvízről, földrengésekről, vulkánok kitöréséről,
s hír arról, hogy távolban városok és erdőségek égnek.
A reggeli újság adja az alaphangot,
mint hangvilla a karmester kezében,
értesüléseimhez a világ dolgairól,
a beteg emberiség állapotáról, ami viszont
újságomnak hála: szinte hiánytalan és komplett.
Kezdhetem is mindennapi tennivalóimat.

Oslo, 2009. április 6.