"Szajnába vetem a nyomorúságot"
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 12. (530.) SZÁM — JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Változó terek
Vallasek Júlia
A szerző árnyéka - Beszélgetés Závada Pál íróval, a Holmi szerkesztőjével
Egyed Emese
Ablak a fákra
Bertha Zoltán
A Nyugattól a Kelet Népéig és Szárszóig - Németh László eszmevilágáról
Pethő Lorand
Versei
Boér Tamás
A szegedi asszonyság
A kiserdő favágói
A misebor
Tóth Mária
Tészta, vasárnapi tészta
Papp Attila Zsolt
A bennünk élő Piszkos Harry
Fodor Györgyi
Emotikonmozaik
Ungvári László Zsolt
Ábel
Szőcs István
JEGYZETEK - Az ismétlődő Bezzeg területéről
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATJUK A ZENÉT? - Felülethallgatás
Júliusi évfordulók
 
Ungvári László Zsolt
Ábel
XX. ÉVFOLYAM 2009. 12. (530.) SZÁM — JÚNIUS 25.

Holnap fecske lesz a kéz.  
                    Kék égre száll majd.
Visszahív a lángfürtű nő,
                    a fapad és a hárs.
A piros labda is, ha Ábel
                    kis kezébe dobtad.
S a póniló hátára felül a pörgő
                    cirkusz, a világ.

A kék sátorban fehér
                    tevék, éhező ménlovak.
Örül a gyermek, ha szoríthat
                    lángoló kardokat.
Vágtatni akar sztyeppéken át.
                   Ó, félelmetes.
Még hiszi a mesét. Egésznek
                   lenni érdemes.

Lenszőke fején táncol
                  a tettre gyúlt indulat.
Harcolna ő, s vele
                  a visongó gyerekcsapat.
Ügetünk már a prérin,
                 de állj, ez csak faló!
Így van ez, mióta Nap
                 búsong, olvad a hó.

Lendületes Triceratopsz,
                 vad őslényvadászat.
Dönget, benépesíti
                 a rosszcsont a néma házat.
Fagylalt, barack és
                 falánk rókaész kell neki.
Nagyanyját imádja, de
                 nem szentként tiszteli.

A cirkuszban hintázik.
                 S még belépője sincsen.
Kötéltáncos lenne.
                 Nem volna semmi gikszer.
Vagy kardnyelő. De a szúrt
                 hasat nem hiszi.
Ámul-bámul, s ő az,
                 ki a csodát hozza, elviszi.

Nem szereti a telet, a
                 jégtörő, lázas hideget.
Nem szánkázik hát,
                 csak ha enged a nagyidő.
Ha haragszik, füllent,
                 bájolg, szepegve hiteget.
Megver persze bárkit,
                 cinkosával mindig kilő.

Ábel nem egy ótestamentumi
                 rabbi-fájdalom.
Bár a gyermek-lét nem
                 mindig felnőtt vigasz,
hozzám bújik, ha villám ül
                a hársfalombokon.
S csak azt nem tudom még,
                hogy e vadóc ki az.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében