"A tiltott gyümölcs az Úr ötlete volt"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 1. (447.) SZÁM — JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Haj­nal az ab­la­kon, haj­nal a sze­me­ken
Szőcs István
ME­REN­GŐ
Ün­nep és cső­cse­lék
El­ma­radt szil­vesz­te­ri szaturnáliák he­lyett
Meg­hí­vó
Fe­lek. Di­a­ló­gus a szom­széd­ság­ról
Cseh Katalin
Kijózanodás
Fák
Előérzet
Sóvárgás
Vágy-Változatok
Fodor Sándor
Bú­csú – a
Cseke Péter
Meg­cen­zú­rá­zott írá­sok
Jancsó Bé­la: Kosz­to­lá­nyi De­zső (1885–1936)
Ungvári László Zsolt
Ze­nész , hunyt szem­mel
ESZTERÓ ISTVÁN PARÓDIÁI
Ugye, értitek?
Székely Csaba
Már­ton Lász­ló: Test­vér is
Fekete Richárd
Át-iratok
Weöres Sándor:
Az éjszaka bordái (Az éjszaka csodái)
(kórházi változat)
Kabán Annamária
Kvan­to­rok szö­veg­for­má­ló sze­re­pe
Ady End­re: Só­haj­tás a haj­nal­ban
Balázs Imre József
"Az em­ber nem rossz, de el­va­dít­ha­tó"
Lászlóffy Csaba
Fe­né­kig álom
Gaal György
Vá­ros­tör­té­net hely­ne­vek­ben
Alexa Károly
Ör­mény­föld, 2005. má­jus
Ma­gán­be­széd
KÓ­DEX–
Terényi Ede
MŰ­HELY­JEGY­ZE­TE­IM 21.
Csak ki­nyi­tom a köny­vet...
HOL -
 
ESZTERÓ ISTVÁN PARÓDIÁI
Ugye, értitek?

XVII. ÉVFOLYAM 2006. 1. (447.) SZÁM — JANUÁR 10.

Férfiszépségem hegyén
Írta Orbán János Dénes

Ma Márta, Jolán és Brigitt
külön és együtt kérnek,
imádjak száz klafa pipit,
de ne álljak be férjnek,

ha pirost jelez a lámpa,
tíz kéz bambul a sliccre,
sebességváltót zihálva
szopnak lövellő spriccre,

blúzt, inget tépve szaporán
szédít buggyantó vágta,
volán és közém ül Jolán,
utána Brigitt, Márta,

férfiszépségem hegyén
úszik tejfölös felhőn
Judit, Fanni és Helén,
s nincs egy papírzsebkendőm.


Amál, Kemál, kannibál
Írta Sántha Attila

Csak kanalazok Amált,
ha bekapott legyet,
hagyok benne kanált,
hogy vele egyek legyek,

mert imádok Amált,
nyüzsgi az egyebet,
Kemált úgy megabált,
majd’ belegebedek,

aztán megint Amált
cafatokra széjjel,
visszájárul anált,
fonákjárul kéken,

s lenyelem a darált
véresbe gyúrt Amált,
s benne magam, Kemált,
aki belecsenált.


A nagy vörös Corpus
Írta Karácsonyi Zsolt

A másik énem rücskös pólusa
Avalon Anna begyébe fakadt,
vöröslő tornyok meredt Corpusa,
erőszakolja meg az árnyakat

Szvijavszkban, keblek hervadt opusán
szöktetve nyerít meztelen falóm,
a sárga partok habzó trópusán
ölembe hullsz két rongyért, Ysabeau-m,

hol ismeretlen rózsát tart egy herma
fölénk, és száján kicsordul a méz,
megsárgultan hömpölyög a sperma,
amelyből szüzek kancsi szeme néz.

 

Evolúció
Írta Lászlóffy Aladár

A múltunk élén, úgy gondoltam,
metróval a Duna alatt,
az enyém lehet minden holtan
ami fölöttünk elszaladt,

mert lemarad az ingerküszöb,
fejem fölött part ha szakad,
míg Hellász-szerte száll az üszök,
s perzsák nélkül is szarba’ vagy.


Szarházi ezred
Írta Király László

Lovas csörömpök és csatakos nyergek
árnyéka vágtat, ellopott paták
nyomába fúló döglött történelmek
hallgatnak agyon elkurvult hazát,

golyók verik még combom ezzel, azzal
gatyába rázott indulat tövén,
mikor csupán az aranyér marasztal
s a beleragadt ritkuló sörény.

Szarházi ezred, adj egy hasonlatot
országomért, legalább egy szamárt,
s a térzeném hátulról is hallhatod,
ha átlépem az utolsó határt.


Bora-Bora bora
írta Böszörményi Zoltán

Reggel
mikor
nincsen
korán
elmélkedem
Bora-
Borán

tenger
bora
lelkem
bokám
mossa
szépre
Bora-
Borán

gyöngykagyló
a hotel-
szobám,
míg
gyöngyözöm
Bora-
Borán

minden
versben
Bora
Borám
veled
hálok
Bora-
Borán


Parti Nagy Lajos
Böjtológiai gyakorlatok

Írtam Strumm Pántli verse

Ugrálok a lépcsőfokon
ne vedd zokon
ha képedet az ablakon
elmázolom
*
valahonnan kiutaltak
mikor ide beutaltak
a zűrömben tengek
mint lesózott nyelvek
a kirakatban
*
hess te beste varjú károg
szabad madár a gyomromba
egyre korog
pólómra pingált otromba
fegyelem
piruláit a Colával
lenyelem
elrepül a pille flakon
amelyben így böjtkor lakom
ápolóim is velem
írja tovább tollam füzem
ahogyan következem
*
kurva böjti tájban
felhorgadó reggel
amikor dagály van
kutakodni kezdel
nővér bugyijában
véreres szemekkel
*
nadrágomban megfeszülök
büfés néni penészvirág
kalapomba hegedülök
mosolyáért vásárfiát
*
mikor minden elbüfé
a pungám is elbüfög
ülök rohadt félhomályban
sárga házban
*
egy böjtológián
a gyomrom kinéz és
dől a vers rakásra
lenyelem kihányom
újrafogyasztásra
kinézek benézek
kolbászból a rácsok
kúsznak a falakon
grafitnesz szakácsok

 

 

A nagy hegyi költő
– tolvajballada –

Írta Király Zoltán

Mér nem adott anyám disznyókat őrzőnek,
Minek adott anyám, nagy hegyi költőnek,

Hogy legyek immár jó szerelmetes párja,
Ha keresztutat vért ontani elállja,

Gyilkolni szonettet, herélni a rondót,
Kurnikovák hasán mázolni az ondót?

Jajszóval sulykolok, ruhákat áztatok,
Ágyamból kivégez minden szörmény papot,

Talán szlovák, ukrán, de lehet hogy ruszki,
Takarj anyám gyócsba, belehalok, tutti,

Síró sóhajomra úgy rúgja a pitvart,
Hogy a dobajára szíven fog az infarkt,

Na, te híres kurva, a hét kerti törpe
Mossa véres fejed ürmesborba, sörbe,

Fődig fátyolodban vonjanak kínpadra,
Hol az anapesztus a lelkét kiadja,

Ma fejedet veszem, készíj, híres kurva,
Nem hőbörögsz nekem, flancos rima útba,

Kivágom a nyelved, ha kondul az óra,
Jobb egy kurnikova, mint száz metafora.

Nagy hegyi költőnek minek adott ingem,
Pirosló véremmel teleírta ingem,

S a bugyim, habfehér gyócsbul szemfedőmet,
Mér nem adott, anyám, disznyókat őrzőnek?


Ugye, értitek?
Írta Lövétei Lázár László

Nem érdekel, de mondom és hiszem,
amit csak sejtek, bár nem éri meg,
amíg bevetik ágyam, senki sem

fenekem nyomta nyomon méri meg
a lelkemből, ami még hátra van,
utánam jöhet, ugye értitek,

a vízözön, amelyen bárka van,
s kotyog vagy süllyed, az sem érdekel,
kit érdekelne rajta pár szavam,

ha már mellettük én nem férek el,
s hogy amit mondok, abból mennyi giccs,
amottan már az ördög mérlegel,

a poharamba inkább bort keríts,
harminc év edzés erre már elég,
nem érdekel, hát rám se hederíts,

ha még ezentúl bármit mondanék.

Európa kocsmái
Írta Farkas Árpád

Csatakos hajamban komor jégcsapok
nyársára tűzök komondor évszakot,
orromra bukva taknyoló avaron
sünök erdejét véresre harapom,

egyedül, mint levert parasztháború,
mely sercintve kígyó pofájába fú,
kire országnyi alagút maradt,
nyomakodom a lópokróc alatt

türemlő seggek közt lélektől lélekig,
rothadó avaron csirázó évekig,
amikor az a jó hazai turma
egy kicsi sajtocskát nekem is kúrna,

de csak ajtóba vágott fejsze nyele
motoszkál mint székely hazám eleje,
jó borral, leánnyal senkise kínál
Európa füstfelhős kocsmáinál.

Hableány
a Bega-parton

Írta Nagyálmos Ildikó

Ülök őszi Bega-parton,
mit nekem ti legények,
a fejemet jól feltartom,
nélkületek megélek,
hullám fodra napba szalad,
futkorászik, cicázik,
a szemetek is felakad,
ha köldököm kilátszik,
nyújtózom a víztükörben,
ugorjatok legények,
míg piruló hullámvölgyben
rátok nevet a lényeg.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében