Férfiszépségem hegyén
Írta Orbán János Dénes
Ma Márta, Jolán és Brigitt
külön és együtt kérnek,
imádjak száz klafa pipit,
de ne álljak be férjnek,
ha pirost jelez a lámpa,
tíz kéz bambul a sliccre,
sebességváltót zihálva
szopnak lövellő spriccre,
blúzt, inget tépve szaporán
szédít buggyantó vágta,
volán és közém ül Jolán,
utána Brigitt, Márta,
férfiszépségem hegyén
úszik tejfölös felhőn
Judit, Fanni és Helén,
s nincs egy papírzsebkendőm.
Amál, Kemál, kannibál
Írta Sántha Attila
Csak kanalazok Amált,
ha bekapott legyet,
hagyok benne kanált,
hogy vele egyek legyek,
mert imádok Amált,
nyüzsgi az egyebet,
Kemált úgy megabált,
majd’ belegebedek,
aztán megint Amált
cafatokra széjjel,
visszájárul anált,
fonákjárul kéken,
s lenyelem a darált
véresbe gyúrt Amált,
s benne magam, Kemált,
aki belecsenált.
A nagy vörös Corpus
Írta Karácsonyi Zsolt
A másik énem rücskös pólusa
Avalon Anna begyébe fakadt,
vöröslő tornyok meredt Corpusa,
erőszakolja meg az árnyakat
Szvijavszkban, keblek hervadt opusán
szöktetve nyerít meztelen falóm,
a sárga partok habzó trópusán
ölembe hullsz két rongyért, Ysabeau-m,
hol ismeretlen rózsát tart egy herma
fölénk, és száján kicsordul a méz,
megsárgultan hömpölyög a sperma,
amelyből szüzek kancsi szeme néz.
Evolúció
Írta Lászlóffy Aladár
A múltunk élén, úgy gondoltam,
metróval a Duna alatt,
az enyém lehet minden holtan
ami fölöttünk elszaladt,
mert lemarad az ingerküszöb,
fejem fölött part ha szakad,
míg Hellász-szerte száll az üszök,
s perzsák nélkül is szarba’ vagy.
Szarházi ezred
Írta Király László
Lovas csörömpök és csatakos nyergek
árnyéka vágtat, ellopott paták
nyomába fúló döglött történelmek
hallgatnak agyon elkurvult hazát,
golyók verik még combom ezzel, azzal
gatyába rázott indulat tövén,
mikor csupán az aranyér marasztal
s a beleragadt ritkuló sörény.
Szarházi ezred, adj egy hasonlatot
országomért, legalább egy szamárt,
s a térzeném hátulról is hallhatod,
ha átlépem az utolsó határt.
Bora-Bora bora
írta Böszörményi Zoltán
Reggel
mikor
nincsen
korán
elmélkedem
Bora-
Borán
tenger
bora
lelkem
bokám
mossa
szépre
Bora-
Borán
gyöngykagyló
a hotel-
szobám,
míg
gyöngyözöm
Bora-
Borán
minden
versben
Bora
Borám
veled
hálok
Bora-
Borán
Parti Nagy Lajos
Böjtológiai gyakorlatok
Írtam Strumm Pántli verse
Ugrálok a lépcsőfokon
ne vedd zokon
ha képedet az ablakon
elmázolom
*
valahonnan kiutaltak
mikor ide beutaltak
a zűrömben tengek
mint lesózott nyelvek
a kirakatban
*
hess te beste varjú károg
szabad madár a gyomromba
egyre korog
pólómra pingált otromba
fegyelem
piruláit a Colával
lenyelem
elrepül a pille flakon
amelyben így böjtkor lakom
ápolóim is velem
írja tovább tollam füzem
ahogyan következem
*
kurva böjti tájban
felhorgadó reggel
amikor dagály van
kutakodni kezdel
nővér bugyijában
véreres szemekkel
*
nadrágomban megfeszülök
büfés néni penészvirág
kalapomba hegedülök
mosolyáért vásárfiát
*
mikor minden elbüfé
a pungám is elbüfög
ülök rohadt félhomályban
sárga házban
*
egy böjtológián
a gyomrom kinéz és
dől a vers rakásra
lenyelem kihányom
újrafogyasztásra
kinézek benézek
kolbászból a rácsok
kúsznak a falakon
grafitnesz szakácsok
A nagy hegyi költő
– tolvajballada –
Írta Király Zoltán
Mér nem adott anyám disznyókat őrzőnek,
Minek adott anyám, nagy hegyi költőnek,
Hogy legyek immár jó szerelmetes párja,
Ha keresztutat vért ontani elállja,
Gyilkolni szonettet, herélni a rondót,
Kurnikovák hasán mázolni az ondót?
Jajszóval sulykolok, ruhákat áztatok,
Ágyamból kivégez minden szörmény papot,
Talán szlovák, ukrán, de lehet hogy ruszki,
Takarj anyám gyócsba, belehalok, tutti,
Síró sóhajomra úgy rúgja a pitvart,
Hogy a dobajára szíven fog az infarkt,
Na, te híres kurva, a hét kerti törpe
Mossa véres fejed ürmesborba, sörbe,
Fődig fátyolodban vonjanak kínpadra,
Hol az anapesztus a lelkét kiadja,
Ma fejedet veszem, készíj, híres kurva,
Nem hőbörögsz nekem, flancos rima útba,
Kivágom a nyelved, ha kondul az óra,
Jobb egy kurnikova, mint száz metafora.
Nagy hegyi költőnek minek adott ingem,
Pirosló véremmel teleírta ingem,
S a bugyim, habfehér gyócsbul szemfedőmet,
Mér nem adott, anyám, disznyókat őrzőnek?
Ugye, értitek?
Írta Lövétei Lázár László
Nem érdekel, de mondom és hiszem,
amit csak sejtek, bár nem éri meg,
amíg bevetik ágyam, senki sem
fenekem nyomta nyomon méri meg
a lelkemből, ami még hátra van,
utánam jöhet, ugye értitek,
a vízözön, amelyen bárka van,
s kotyog vagy süllyed, az sem érdekel,
kit érdekelne rajta pár szavam,
ha már mellettük én nem férek el,
s hogy amit mondok, abból mennyi giccs,
amottan már az ördög mérlegel,
a poharamba inkább bort keríts,
harminc év edzés erre már elég,
nem érdekel, hát rám se hederíts,
ha még ezentúl bármit mondanék.
Európa kocsmái
Írta Farkas Árpád
Csatakos hajamban komor jégcsapok
nyársára tűzök komondor évszakot,
orromra bukva taknyoló avaron
sünök erdejét véresre harapom,
egyedül, mint levert parasztháború,
mely sercintve kígyó pofájába fú,
kire országnyi alagút maradt,
nyomakodom a lópokróc alatt
türemlő seggek közt lélektől lélekig,
rothadó avaron csirázó évekig,
amikor az a jó hazai turma
egy kicsi sajtocskát nekem is kúrna,
de csak ajtóba vágott fejsze nyele
motoszkál mint székely hazám eleje,
jó borral, leánnyal senkise kínál
Európa füstfelhős kocsmáinál.
Hableány
a Bega-parton
Írta Nagyálmos Ildikó
Ülök őszi Bega-parton,
mit nekem ti legények,
a fejemet jól feltartom,
nélkületek megélek,
hullám fodra napba szalad,
futkorászik, cicázik,
a szemetek is felakad,
ha köldököm kilátszik,
nyújtózom a víztükörben,
ugorjatok legények,
míg piruló hullámvölgyben
rátok nevet a lényeg.
