"Könnyű Voltaire-nek, mondta Goethe..."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 13. (531.) SZÁM — JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Hol a kezdet s hol a vég?
Demeter Zsuzsa
Tükröt tartani a démonok elé - Beszélgetés Kinde Annamária költővel, újságíróval
Kinde Annamária
Holtomiglan
Bíró Zsófia
Krónika a posztmodern utáni zivataros korokból
Murányi Sándor Olivér
Formagyakorlat, melyben Zordok nemi erőszak gyanújába keveredik
Láng Orsolya
Versei
Hajós János
(Azúr)
Karácsonyi Zsolt
Mondat a felejtés ellen
GABRIEL CHIFU
Versei
Bertha Zoltán
A Nyugattól a Kelet Népéig és Szárszóig - Németh László eszmevilágáról (befejező rész)
Fülöp Izabella
Az önértelmezés körkörössége
Szőcs István
JEGYZETEK - Az ismétlődő Bezzeg területéről
Jakab-Benke Nándor
"Már megint megnézted azt a filmet?”
Papp Attila Zsolt
Minden helyzetben idegen – TIFF 2009, Magyar Nap –
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK - ZENÉT? - "Zarándoklás Beethovenhez”
Hírek
 
Fülöp Izabella
Az önértelmezés körkörössége
XX. ÉVFOLYAM 2009. 13. (531.) SZÁM — JÚLIUS 10.

Az éj puha teste. Érzéki cím, s a rejtelmes borítóterv is határozottan kíváncsiságot kelt. Sokféle benyomás ébredhet bennünk, ha kézbe vesszük a kötetet. És valóban, Böszörményi Zoltán új regénye nem szűkölködik meglepő fordulatokban: erotika, rejtélyes gyilkosság, különös szerelmi háromszögek – minden, ami olvasmányossá tehet egy könyvet. Több szempontból közelíthetünk a regényhez, mégis talán filmszerűsége a legnyilvánvalóbb: nem csak a történetek, de a megelevenedett alakok, gesztusaik, viselkedésük azt az érzést keltik, mintha egyenesen a filmvászonról léptek volna az olvasó elé. Térben és időben szétszórt történetekbe vezet az elbeszélő, melyek egy-egy világot fognak át, s in medias res kezdettel különböző emberi sorsoknak vagyunk tanúi.
Bár nincs helyre, időre tett konkrét utalás, sejtjük, hogy Tamás – aki az emigráció vállalásával jobb életet tervez maga és családja számára – az Újvilágot választotta szerencsepróbájának helyszínéül. Az ő utazása és megérkezése képezi a történet egyik szálát. A másik szál ugyancsak az ő személye révén bontakozik ki: a repülőn, hogy szorongásait legyőzze, regényt olvas, amely előttünk is lépésről lépésre megelevenedik, és hátborzongató meglepetésekben részesít. A kisváros, ahová a gyermekesen naiv, de nagyon elszánt fiatalember igyekszik, pezseg az élettől: Zénó, a helyi baromfifeldolgozó gyár tulajdonosának mindennapjai tárulnak föl, élete első nagy szenvedélye van éppen tombolóban. A felső középosztály másik képviselője a hírlapíró Walter, aki politikai karrierje érdekében rendbe hozza zűrzavaros életét, de egyben egy szerelmi háromszög aktív részese is.
Alapvetően e négy sztori köré szerveződik a regény, s bár szédületes fordulatokat vesz, viszonylag lassan bontakoznak ki az események. A narrátor mintha tudná, mikor érdemes abbahagyni: a legizgalmasabb ponton megtöri a cselekményt, így folyamatosan ébren tartja a kíváncsiságot. A történetek állandó megszakítása az amúgy is filmszerű eseményeket még inkább egy-egy izgalmas sorozathoz közelítik, a figurák közt lezajló dialógusok azonban nem mindig állják meg a helyüket. Gyakran az az érzésünk támad, hogy a szereplők szószátyárak, a párbeszédek közhelygyanúsak. Az üres frázisok hűen is jellemzik azt a világot, ahová Tamás utazik. Az ő értékrendje egészen más szabályok szerint szerveződik. Jólnevelt fiatalember benyomását kelti, akiből hiányzik az a finom diplomáciai érzék, amelyet a pénzvilág képviselői, gyártulajdonosok és politikusok oly könnyedén és magabiztosan birtokolnak. És bár a fiú olykor szánalmasan naiv, a regény során esetlensége ellenére is ő az egyik legszimpatikusabb figura. Tisztasága, tradicionális családképe amellett, hogy rokonszenvessé teszi, megmutatja a felkapaszkodott középréteg életmódjának felszínességét, az egyre elidegenedő emberi kapcsolatokra is élesebb fényt vet.  
A történetek nyilván nem egyszerűsíthetők le világok – jó és rossz, átlátható és kaotikus – ellentétére. Böszörményi Zoltán szereplői valamilyen formában mind önmagukat keresik. A munka, a család, a hétköznapok apró történései révén próbálják meghatározni kilétüket. A gyakori belső monológok alapvetően a lét értelmére irányuló kérdéseket feszegetnek, s értelmezhetővé teszik a regény mottójául választott három idézetet is.
A negyvenes évei végén járó Zénó először tapasztalja meg a szenvedélyt, állandó bizonytalanság és végletes ragaszkodás pólusai közt hányódva valahogy igazán felnőtté is válik. Az ő története főként belső fejlődésről szól. A regény keretes szerkezetű: Zénó az ablakban áll, s „az éj puha testét” kitapintva, önmagát próbálja értelmezni. Úgy tűnik, kezdetben pusztán „az volt a célja, hogy haladjon, egyenesen előre. Önmaga volt a célja, és ez repítette előre” (Gide). A későbbiek során a „végzet asszonya”-ként feltűnő Vanda válik életének arkhimédeszi pontjává, ő és a méhében növekvő új élet konkrét értelmet ad létének. A megrázó események következtében sorsa egy csapásra válik ismét kiúttalanná. A zárt szerkezet érzékelteti Zénó életének körkörösségét, s bár a befejező rész a kezdőjelenet pontos tükörképe, átértelmezi azt: sejtjük, hogy itt bezárult a kör, a férfira valóban nem vár „új csatatér, újabb harc, újabb küzdelem”.
Tamás története sem csak a repülőútról, a Nyugat különös ízének tapasztalatáról szól. Belső monológjai és az egyes szám harmadik személyű narráció révén elnagyolt képet alkothatunk múltjáról, neveltetéséről. Figurája azonban a kisember esetlenségére, a létbizonytalanság okozta szorongásokra is jó példa. Nem tudjuk, honnan jön, és pontosan milyen okokból, utalásokból mégis kihámozható, hogy a világ, amelyből elmenekült, a nyolcvanas évekbeli Közép-Kelet-Európa része. Zénóval ellentétben, ő konkrét tervekkel indul: munkát, lakást akar, hogy családja mielőbb követhesse az ismeretlenbe. Pontos forgatókönyvet készít sorsának alakulásáról, s bár gyakran tapasztalnia kell, új jövőről szőtt álmait nagyon átszabják a lehetőségek, családja iránti erős kötelékei segítenek megőrizni tisztaságát. Története bizonyos értelemben közelíthető Zénóéhoz: az emigrációval járó következmények, a kiszolgáltatottság edzetté teszik, s a kellemetlen tapasztalatok révén ő is mintegy metamorfózison megy át, érettebbé válik.
A párhuzamos történetekben helynevek, pénznem, idő nem kap jelentőséget, és bár Tamás, Zénó vagy Vanda alakja élesebb, sorsuk mégsem egyedi, jellemrajzuk homályba vész. A többsíkú történetek tudatosan általános emberi életproblémákat állítanak reflektorfénybe, a szereplők gondolatvilága és az események kerülnek fókuszba. Azáltal, hogy nem egyedi karakterekkel operál, s a hely- és időmegjelölést is mellőzi, villanásszerűen mutat meg egy-egy életképet, távolodik a hagyományos regénykompozíciótól és a filmszerű jelenetépítkezés irányába mozdul el. De érdekes fogás a „regény a regényben” technika is: a krimi, amelyet Tamás olvas, a mi szemünk előtt is pereg. A fiú saját gondjaival lévén elfoglalva, reflexiók nélkül olvas, csupán közvetítő szerepet vállal, megmarad így a lehetőség, hogy magunk értelmezzük a fura eseményeket.
Bár a nem hétköznapi bűnügyi sztoritól meghűl bennünk a vér, a történetmondás nem elég feszes, stílusban sem válik szét a „valós” regényszövettől: a párbeszédek néhol igencsak papírízűre sikerülnek, s a gyakran terjengős cselekménybonyolítás miatt ellankadt olvasói kíváncsiságot csak Az Ezeregyéjszaka meséiből ismert narratív technika éleszti fel újra. Így elsősorban nem a „hogyan”, hanem a „mit” köti le az olvasó figyelmét. De nemcsak az élettelen dialógusoktól válik nehézkessé a stílus, a kidolgozatlan epizódszereplők, jelentéktelen digressziók hosszadalmassá tesznek egyes jeleneteket. A krimiben, bár a deviáns testiség és annak súlyos következményei lennének központi jelentőségűek, a funkciótlan kitérők szétszórják a figyelmet, a gyilkosságtörténet vontatottan bontakozik ki, elveszíti varázsát.
Tagadhatatlan, a történetek cselekménye izgalmas, a nyomon követett emberi sorsok fordulópontjai lekötik a figyelmet, mélyebb értelmezésre azonban nemigen adnak lehetőséget: egyes részek (pl. irodalmi-filozófiai eszmefuttatások) nem illeszkednek a regénybe, ezért mesterkéltnek hatnak; a szereplőábrázolások, talán tudatosan, elnagyoltak, a nőalakok (Nina, Melánia, Szilvia) gyakran egybemosódnak. A különböző életek végkifejlete azonban tanulságos következtetésekre juttathat: Zénó életét, miután rátalál önmagára, a sors iróniájaként, éppen az pecsételi meg és zárja le, aki értelmét is adta: Vanda. Walter és Barbara együtt fizetik meg mohó boldogságvágyuk árát. A Tamás története nyitott, sejteti, hogy bár nehezen indul az új élet, kitartása segít megtalálni helyét a nagyvilágban.

Böszörményi Zoltán: Az éj puha teste. Ulpius-Ház Könyvkiadó, Budapest, 2008.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében