"Könnyű Voltaire-nek, mondta Goethe..."
Kereső  »
XX. ÉVFOLYAM 2009. 13. (531.) SZÁM — JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Hol a kezdet s hol a vég?
Demeter Zsuzsa
Tükröt tartani a démonok elé - Beszélgetés Kinde Annamária költővel, újságíróval
Kinde Annamária
Holtomiglan
Bíró Zsófia
Krónika a posztmodern utáni zivataros korokból
Murányi Sándor Olivér
Formagyakorlat, melyben Zordok nemi erőszak gyanújába keveredik
Láng Orsolya
Versei
Hajós János
(Azúr)
Karácsonyi Zsolt
Mondat a felejtés ellen
GABRIEL CHIFU
Versei
Bertha Zoltán
A Nyugattól a Kelet Népéig és Szárszóig - Németh László eszmevilágáról (befejező rész)
Fülöp Izabella
Az önértelmezés körkörössége
Szőcs István
JEGYZETEK - Az ismétlődő Bezzeg területéről
Jakab-Benke Nándor
"Már megint megnézted azt a filmet?”
Papp Attila Zsolt
Minden helyzetben idegen – TIFF 2009, Magyar Nap –
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK - ZENÉT? - "Zarándoklás Beethovenhez”
Hírek
 
Terényi Ede
MIÉRT HALLGATUNK - ZENÉT? - "Zarándoklás Beethovenhez”
XX. ÉVFOLYAM 2009. 13. (531.) SZÁM — JÚLIUS 10.

Van egy kis könyvem: Egy német muzsikus Párizsban. (Milyen kicsi a világ: éppen a könyv tőszomszédságában van a Gershwin-patitúrám: Egy amerikai Párizsban). Az alcím kicsit furcsa: Novellák és egyéb prózai írások. A szerző, az 1920-as évek, tehát a múlt század eleji kiadás szerint Wagner Richárd, így, magyarosan írva. A fordítás is régies, ma már elavult, de a maga nemében szerintem érdekes is lehet. Az első fejezet címét választottam írásom élére, bár igazából azt akartam írni, hogy Wagnerrel hallgatom (hallgatjuk) Beethovent.
Ha Mozart, Beethoven előképe – egyes műveiben mintegy előlegezi a beethoveni világot – és ez könnyen bizonyítható tény, úgy Wagner folytatja, bizonyos értelemben befejezi, lezárja a zenében a beethoveni fejlődési vonalat (Brahms műveiben ez még szemléletesebben, mondhatni színpadiasan nyilvánul meg). Ezért érdekes Wagnert választani a Beethovenhez vezető út egyik vezetőjeként. Képzeletbeli „interjúja” Beethovennel nemcsak érdekes, de rendkívül tanulságos is, éppen a Wagner-zene megértése szempontjából. A „novella” indítása is frappáns: „Közép-Németországnak egyik középszerű városa a szülőföldem.
Jóformán nem is tudom, hogy tulajdonképpen mi volt a rendeltetésem, csak arra emlékszem, hogy egy estén, ezúttal először életemben, hallottam egy Beethoven-szimfónia előadását, azután kirázott a hideg, beteg lettem, és mire meggyógyultam, zenész voltam.”
Az „interjú” szövegébe Wagner belecsempészett néhány érdekes gondolatot, hogy hogyan hallgatja Beethoven zenéjét. Beethovennel mondatja el ezeket: „A hangszerekben a teremtés és a természet ősorgánumai jelentkeznek: az, amit kifejeznek, sohasem határozható meg pontosan és világosan, mert hiszen azokat az ősi érzelmeket fejezik ki, amelyek az első alkotás káoszából keletkeztek, amikor talán még ember sem volt, aki szívébe fogadhatta volna őket. Egészen más az emberi hang géniusza! Az emberi szívet, annak tökéletes, egyéni érzelmeit képviseli. A karaktere ugyan korlátolt ezáltal, de határozott és világos.
Hozzák tehát egymás mellé ezt a két elemet, egyesítsék őket! Állítsák szembe a vad, a végtelenségig szárnyaló ősi érzelmekkel, melyeket a hangszerek képviselnek, az emberi szívnek az emberi hang által képviselt tiszta, tökéletes érzelmeit. E második zenei elem hozzájárulása jólesően és enyhítően fog hatni az ősi érzelmek küzdelmére, bizonyos egységes irányt fog adni folyamatának, az emberi szív pedig éppen, mert ama ősi érzelmeket fogadja be, végtelenül erősödik, és képes lesz arra, hogy a magasztosnak addig csak bizonytalan sejtését tudatosságra változtatva világosan érezze. – Beethoven ekkor, mintegy kimerülten, elhallgatott. Azután könnyed sóhajtással folytatta: – A feladat megoldására irányuló kísérletek természetesen sok akadályba ütköznek. Ahhoz, hogy az ember énekelhessen, szavakra van szüksége. De ki tudná szavakba foglalni azt a költészetet, amely alapjául szolgálhatna az elemek ily egyesítésének? A költeménynek a háttérben kell maradnia, mert a szavak gyengék ily feladat megoldásához. – Nemsokára alkalma lesz megismerkedni egy új kompozíciómmal, amely emlékeztetni fogja mindarra, amiről most beszéltem. Ez egy szimfónia, énekkarokkal. Fel kell hívnom a figyelmét arra, milyen nehéz dolog volt a segítségül hívott költészet fogyatékosságaiból támadó visszásságokat leküzdenem. Végülis elhatároztam, hogy Schillerünknek Az örömhöz című szép himnuszát fogom felhasználni. Mindenesetre nemes és magasztos költemény, ha nagyon is távol áll attól, hogy kifejezze mindazt, amit jelen esetben a világon semmiféle vers sem tud kifejezni.”
Wagner a Kilencedik szimfónia talán legelső, de mindenképpen egyik legnagyobb szószólója. Írása – Jelentés Beethoven kilencedik szimfóniájának Drezdában, 1846-ban tartott előadásáról és a szimfónia magyarázata – kortörténeti dokumentum. A mű előadásának problémáit feltáró elemzése pedig máig érvényes tudományos-művészi munka. Ebből idézünk egy mondatot: „Beethoven a zenekarban olyan előadási lehetőséget tételezett fel, amilyent az még mai napig sem tudott elérni, az előadásnak a zenekar részéről épp olyan zseniálisnak kell lennie, mint amilyen a mester koncepciója volt.”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében